Azon rendeleteivel, amelyek betiltják a Joe Biden által kötelezően bevezetett gendernyelvet és DEI-polipot, az elnök valójában csak növeli a tudomány szabadságát, és visszatér a polgárjogi mozgalom eredeti elveihez.
Tudományellenes hadjáratot indított Donald Trump a Telex szerint. Hogy miben állna mindez? A lap felütése szerint
előre sejteni lehetett, hogy ha Donald Trumpot újra megválasztják az Egyesült Államok elnökének, azt a tudomány meg fogja sínyleni”.
A Telex azokat a sirámokat foglalta össze, amelyek szerint az elnök rendeletei ártanak a tudománynak. Hogy miként? Úgy, hogy betiltják egyes genderfogalmak használatát, ezért leállt a publikációgyártás több ilyesmivel foglalkozó kormányzati ügynökségnél; aztán a DEI, azaz az „sokszínűségi, egyenlőségi és befogadási” intézményrendszer felszámolása miatt leállt több NASA-bizottság; úgyszintén szünetel egyes statisztikák kiadása, és megsínyli az új elnököt az AIDS- és LMBTQ-ügyi egészségügyi tájékoztatás is. De a Telex szerint az is tudományellenes, hogy úgymond Trump „felfüggesztette a szélerőművek építését szövetségi földeken és vizeken; és az elektromos járművek állami támogatásának megszüntetéséről, valamint a fogyasztói eszközök energiatakarékosságát előíró szabályok eltörléséről is döntött.”
A Telex egy nemzetközi kórushoz csatlakozott, hasonlókról írt a Science, a Nature. A Washington Post pedig a Biden által kötelezővé tett DEI és gendernyelvezet betiltása okozta káoszról és zavarról értekezik. Az Inside Higher Ed szerint
számos tudós nem tudja, a projektjei átmennek-e a Trump-féle „ideológiai teszten”.
Az alábbiakban először általános kritikai megállapításokat teszek a telexes narratívával kapcsolatban, aztán bemutatom, pontosan mi is ez a DEI nevű hidra (avagy polip), majd részletesen is szétszedem a telexes sirámokat.
Thomas F. Powers, a Carthage College politológia professzora (egyben egy multikultiról szóló könyv szerzője) szerint valójában arról van szó, hogy Donald Trump visszatér a polgárjogi mozgalom eredeti elveihez, melyek nem csoportegyenlőségről és pozitív diszkriminációról szóltak, hanem egyéni esélyegyenlőségről. Powers a könyvében amellett érvel, hogy az utóbbi időben elharapódzott antidiszkriminációs rezsim szembe megy a liberális pluralizmus elveivel.
Ugyan ekkora ramazuri nem szokott kitörni az amerikai kormányzat hátterében dolgozó tudósok közt, de a Trump-féle radikális akcióknak oka van.
Joe Biden 2021 januárjában rendeletekkel kötelezte a szövetségi kormány szerveit, így a tudósokat foglalkoztató szervezeteket is a DEI és a gendernyelvezet bevezetésére, a diszkriminációellenesség jegyében. Ez egy igencsak ideológiai motivációjú lépés volt, s ha ez nincs, nem lenne szükség Trump ellenlépéseire sem.
Emellett csak az amerikai tudósok töredéke dolgozik kormányzati kötelékben, és az intézkedések csak a felsőoktatásban és a piacon dolgozó tudósok kis százalékát érintik indirekt módon. Úgy tenni, mintha egy elnök nagy zavart tudna kelteni az amerikai tudományosság egészében, erős csúsztatás.
Ha pedig egy-két ilyen rendelettől ennyire leáll az élet a kormányzati háttérintézmények tudományos műhelyeiben, akkor az azt jelenti, hogy Trumpéknak igaza volt, és már mindenhová beépültek a DEI- és genderszempontok. Ekkor viszont ezeket nem lehet precíziós módon, szikével eltávolítani, csak erőteljesebb intézkedésekkel. Az időleges káosz járulékos veszteség.
Csúsztatás azt állítani, hogy Trump korlátozza a tudomány szabadságát. A szövetségi kormányzatban dolgozók ezentúl nem használhatnak bizonyos kifejezéseket, de egy tudós magánszemélyként egy tudományos tanulmányban azt ír, amit akar. Éppen a kötelező DEI és a kötelező gendernyelvezet korlátozta a tudomány szabadságát. Egyébként meg aki a kormányzatban dolgozik, az ne lepődjön meg, hogy időnként politikai irányváltások vannak, amelyek hatással vannak a munkájára, akkor is, ha tudós.
A DEI, azaz „sokszínűség, egyenlőség és befogadás” egyszerre konkrét és nehezen megfogható. A jelenség a progresszív ideológiában gyökerezik, és általános szinten a marginalizáltak, kisebbségiek és elnyomottak reprezentációját hivatott növelni lényegében minden szektorban, a kormányzatban, az oktatásban, a vállalatoknál – mindenhol. Minderre 8 milliárd dollárt költenek évente Amerikában.
Alapvetően szélsőbaloldali egyenlősítési projektről van szó, ami nem a bemeneti egyenlőségre (equality), hanem a kimeneti egyenlőségre (equity) koncentrál, azaz ki akarja vasalni a társadalmat, amit szerinte intézményesen áthat a rasszizmus és kirekesztés.
Ez a progresszív ideológia társadalmi csoportokban gondolkodik, nem az egyének egyenlőségében, azaz kissé abszurd módon abból indul ki, hogyha egy kisebbséginek tartott társadalmi csoportnak nincs „megfelelő”, például társadalmi arányszámával megegyező arányú képviselete különféle testületekben és a munkavállalók között, akkor az automatikusan azt jelenti, hogy hátrányt szenved az illető csoport, mégpedig „strukturális” hátrányt. Azaz a kimeneti egyenlőtlenségből azt a következtetést vonja le, hogy bemeneti egyenlőtlenség van, ezért kvótaszerű pozitív diszkriminációra van szükség. Mivel ezt a helyzetet a progresszívek és woke-mozgalmuk igazságtalannak és elnyomónak tartják, ezért a DEI-törekvések arra irányulnak, hogy különféle DEI-testületek foglalkozzanak a kérdéssel mind a kormányzati szerveknél, mind vállalatoknál, mind az oktatásban. Másrészt erre vonatkozó képzésekkel bombázzák az embereket, és a „sokszínűséget, egyenlőséget és befogadást” elősegítő irányelveket íratnak, intézkedéseket hoznak.
Mindezek következtében az egyetemeken elszaporodtak a sokszínűségi hivatalok, melyek drágák és növelik a bürokráciát.
Ezt is ajánljuk a témában
Ha az amerikai feketék külön országot alkotnának, a 44. leggazdagabb nemzet lennének a Földön. Vajon mit tett a hatvanas évek óta az Egyesült Államok a feketék felzárkóztatásáért, és létezik-e strukturális, valamint látens rasszizmus? Mi minden járulhatott hozzá a feketék relatíve rosszabb helyzetéhez, és milyen szerepe van mindebben a Demokrata Pártnak? Ennek jártunk utána.
Egy DEI-képzésen nem pusztán annyi hangzik el, hogy legyünk udvariasak, ne legyünk rasszisták és szexisták, hanem szisztematikus pszichológiai megdolgozásról van szó a kritikai fajelmélet alapján, ami szerint a fehérek még csak le sem tudják vetkőzni a rasszizmust (a két alapmű Robin DiAngelo egyetemi tanár White Fragility, azaz Fehér törékenység című, körkörös érvelésű munkája, illetve Ibram X. Kendi történész How to Be an Antiracist – Hogyan legyél antirasszista – című munkája, mely egy lapos életrajzi mű).
Ezt is ajánljuk a témában
Még el sem indult igazán az amerikai Black Lives Matter-mozgalom, amikor Köztes-Európa népe már meghúzta a passzoló párhuzamot: ezek bizony marxisták, akárki meglássa. Összefoglalónkból kiderül: a máig tartó lázongásoknak a legkülönbözőbb „kritikai társadalomtudományok” tudósainak évtizedes politikai munkája ágyazott meg. Ha a józan ész nem avatkozik közbe, az Újvilág lakói is ízelítőt kaphatnak abból a Foxi-Maxiból, amiről szüleinknek és nagyszüleinknek bőséggel vannak tragikomikus történeteik.
Hogy a dolog sikeres-e, arról megoszlanak a vélemények. Ha az ember automatikusan a Wikipédiának hisz, akkor azt hiheti, hogy a DEI-intézkedések nagyon is elősegítik például egy vállalat sikerességét, és növelik a munkahelyi hatékonyságot, valamint formálja az alkalmazottak nézeteit. Van azonban számos kutatás (például itt, itt, itt és itt), ami szerint a DEI nem hatékony, sőt valójában akár hátráltató is lehet.
Egy DEI-vel szemben kritikus következtetésekre jutó kutatásról 2024-ben nem volt hajlandó beszámolni a New York Times és a Bloomberg. A kutatás a DEI hatását vizsgálta a pedagógia területén a Rutgers Egyetem és a Network Contagion Research Institute (NCRI) együttműködésében. Az egyik szerző, a szociálpszichológus Lee Jussim így foglalta össze az eredményeket:
„Az NCRI tanulmánya a DEI pedagógia pszichológiai hatásait vizsgálta, különösen olyan képzési programokat, amelyek nagymértékben olyan szövegekből merítenek, mint Ibram X. Kendi How to Be an Antiracist és Robin DiAngelo White Fragility című művei. Az eredmények nyugtalanítóak voltak, bár talán nem meglepőek azok számára, akik régóta ellenzik a DEI-t. Gondosan ellenőrzött kísérletekkel a kutatók bebizonyították, hogy az elnyomás-ellenes (azaz antirasszista) retorikának való kitettség – amely számos DEI-kezdeményezésben gyakori – következetesen felerősítette az elfogultságot ott, ahol nem létezett. A résztvevők nagyobb valószínűséggel láttak bele előítéleteket a semleges forgatókönyvekbe, és támogatták az elképzelt elkövetők elleni büntető szankciókat. Ezek a hatások nem voltak marginálisak; az ellenségeskedés és a büntető tendenciák kétszámjegyű százalékos arányban nőttek több mérés során. Talán a legaggasztóbb, hogy a tanulmány dermesztő konvergenciát tárt fel a tekintélyelvű attitűdökkel, ami arra utal, hogy az ilyen képzés nem az empátiát, hanem a kényszert és az ellenőrzést erősíti.”
Egy 2021-es metakutatás, azaz a témával kapcsolatban végzett addigi kutatások együttes értékelése szerint a DEI valójában szándékával ellentétesen sül el. Egy brit felmérés durva autoriter tendenciákat tárt fel a DEI-képzésekben és előírásokban.
A fő probléma, hogy a DEI a gyakorlatban egyrészt hatalmas bürokrácianövekedést okoz, másrészt a DEI-részleg rendszerint úgy működik, mint a kommunista diktatúrában a politikai tisztek: az élet minden apró részletét monitorozzák, minden apróságra ugranak (a nem megfelelő apró gesztusok „mikroagressziónak” számítanak), egyfajta balos puritán politikai rendőrséget alkotva. Emellett talán létrejöttek etnikailag és szexuális irányultságot tekintve „sokszínűbb” munkahelyek, de ez ideológiai terrorral társul, azaz a világnézeti sokszínűség nemkívánatos.
A dolog odáig fajult, hogy 2023-ban a Legfelsőbb Bíróság egy diákszervezet javára döntött a Harvarddal szemben, mivel az egyetem által alkalmazott pozitív diszkrimináció, mely csoportokra vonatkozik, valójában a többséghez tartozó egyéneket diszkriminálja, mivel egy rosszabbul teljesítő kisebbségit kvótaalapon a jobban teljesítő többségi helyett vesznek fel. A legtöbb amerikai egyetemen érvényben vannak ilyen szabályok, és nagyon fáj nekik, ha azokat valaki kikezdi.
Ugyanakkor balról a DEI kritikusait bújtatott, látens rasszizmussal gyanúsítják.
De hogy hogyan működik mindez a bölcsészettudományban, arra itt egy példa. Egy kaliforniai folyóirat, a (Q1-es rangsorolású, azaz legmagasabb presztízsű) Current History egyik számába izgalmas tanulmányt írt egy cseh történész, Ondřej Slačálek arról, miben van előrébb Közép-Európa a világnál. Idézi Milan Kunderát, Bibó Istvánt és másokat. A tanulmány végén viszont megjegyzi, hogy az a tény, hogy minket felvettek az EU-ba, az a fehér felsőbbrendűség bizonyítéka, sőt szerinte az, hogy mi csatlakoztunk a nyugathoz, azt jelenti, hogy átvettük a nyugati identitást teljes egészét, és így minket is felelősség terhel a gyarmatosításért és más bűnökért. Ez tipikusan olyan értelmetlen és abszurd woke-megjegyzés, amit valószínűleg maga a folyóirat (és lektorai) vártak el a szerzőtől.
Azaz olyasmiről van szó, mint a kommunista diktatúra idején ismert „vörös farok”,
amikor például az ókor-jegyzetben a szerző a sumér társadalom osztályfelépítéséről értekezett, egy-egy Marx-idézettel dúsítva. Csak most DEI-t, LMBTQ-t és struktúrális rasszizmust hangsúlyozó hűségnyilatkozatokat kell beleírni bármilyen témájú tanulmányunkba. A jelenség pedig nem egyedi, hanem – rendszerszintű.
Egy másik példa: az egyetemeken elterjedt a sokszínűségért felelős hivatalnokok munkaköre. A City Journal 2017-es cikke szerint a kaliforniai UCLA-n az „egyenlőségért, sokszínűségért és befogadásért” felelős alkancellár akkor 444 ezer dollárt keresett évente, ami körülbelül tízszerese volt az amerikai átlagbérnek. A Columbia Egyetem a Wall Street Journal szerint 100 millió dollárt ölt a sokszínűségbe, miközben 2005 óta már beleöltek 85 milliót.
Megjegyezték: akkoriban a Fortune magazin által kilistázott, vezető ötszáz cég 90 százaléka költött el irgalmatlan mennyiségű pénzt ugyanilyen sokszínűségi hivatalokra és intézkedésekre. A szövetségi Egyenlő Munkalehetőség Bizottsága (Equal Employment Opportunity Commission) pedig minden száz főnél többet foglalkoztató vállalkozástól megkövetelte, hogy jelentse le, milyen az alkalmazottak faji összetétele. Számos vállalatnál nem kapnak bónuszokat azok, akik nem teljesítik a sokszínűségi követelményeket.
Ezt is ajánljuk a témában
Súlyos a baloldali elfogultság a társadalomtudományokban két amerikai szociálpszichológus szerint, akik összefoglalták, mindez miért van rossz hatással a tudományra. Néhány adat: a negyven amerikai topegyetem pszichológia szakán nincs egyetlen egy jobboldali (republikánus) meggyőződésű oktató sem; a tudósok 20-80 százaléka nyíltan bevallja, hogy diszkriminálná a konzervatívokat. De lássuk, hogy alakulhatott ez így!
Trump rendeleteinek közvetlen előzménye tehát az, hogy Joe Biden 2021-ben két rendelettel (itt és itt) az egész kormányzatban elterjesztette a DEI-t: létrehozott egy „kormányszintű DEIA-tervet”, amibe minden kormányzati szerv saját személyzeti politikájának illeszkednie kellett, saját „ügynökségi DEIA stratégiai terve” által.
Donald Trump kilenc rendeletet szentelt DEI-féle dolgok (valamint a kötelező gendernyelvezet és a transzneműség erőltetése) felszámolásának. Az elnök és csapata ugyanis úgy gondolja, hogy a DEI valójában „megosztó és veszélyes kedvezményező hierarchiát” hoz létre, illetve alapvetőan erkölcstelen diszkriminációs gyakorlat.
Ezért elrendelte, hogy minden kormányzati ügynökség, osztály- vagy bizottsági vezető szüntesse meg az összes DEI-irodát és beosztást (beleértve, de nem kizárólagosan a „Chief Diversity Officer” pozíciókat), minden DEI-pozíciót, bizottságot és programot, minden egyenlősítési kezdeményezést vagy programot.
A környezetvédelemmel kapcsolatos aggodalmak annyiban helytállóak lehetnek, hogy az ezzel foglalkozó ügynökségek statisztikákat vezetnek, s hogy ha ezentúl nem kötelező bizonyos korábbi irányelveket figyelembe venniük, akkor változhat a módszertan, ami probléma lehet a szakembereknek akkor is, ha a kimaradt idő után lejelenti a hivatal a kimaradt számokat, mivel ez megnehezíti a következetes adatfeldolgozást. Ugyanakkor azért ez a jelenség nem ismeretlen a tudományban, ami túl fogja élni az időszakos káoszt.
A Telex cikke úgy fogalmaz, hogy az elektromos járművek állami támogatásának megszüntetéséről döntött Trump. De valójában nem erről van szó. Mivel Trump is túlzott ezzel kapcsolatban, amikor erről beszélt, ezért a kritikusai is túloznak. Azonban nem volt szó ilyesfajta támogatásról. Az inflációcsökkentésről szóló 2022-es törvény különféle kedvezményekkel és ösztönzőkkel elő akarta mozdítani az elektromos autók kereskedését Amerikában. A megfogalmazott cél az, hogy 2032-ig az Egyesült Államokban forgalmazott autók 60 százaléka legyen elektromos. Ezen akadtak ki a republikánusok, akik ezt piactorzításnak tartják. Egyébiránt az egész kérdéskör tagállami hatáskör, attól még tehát, hogy Trump nem tűz ki ilyen célokat, Kalifornia és bármely más tagállam saját hatáskörben kitűzhet. Ugyanakkor fontos rámutatni, hogy
csúsztatás az elektromos autók vásárlásának állami ösztönzésétől való elállást tudományos kérdésnek beállítani.
A logika nyilván az, hogy a klímaváltozás tudományosan bizonyított, ezért ha a kormány nem támogatja indirekt ösztöndzőkkel az elektromos autók kereskedését, akkor tudományellenes. Ez azonban nincs így, ez eminensen politikai kérdés, nem pedig tudományos.
Csak férfiakról és nőkről beszélni sem tudományellenes. Eme vádnál annak a tipikus radikális álláspontnak lehetünk a tanúi, amely úgy vélekedik, hogy velük kezdődik a történelem. Másként fogalmazva: húsz éve is csak nőkről és férfiakról beszéltek a kormányzatokban – vajon az is tudományellenes volt? Ugyanakkor ezügyben ajánlom az olvasó figyelmébe a New Atlantis folyóirat 2016-os különszámát, mely a vonatkozó kutatásokat áttekintve arra jutot, hogy csak az tudományos és következetes, ha férfiakról és nőkről beszélünk, a nemek pedig binárisak.
Ráadásul ide citálhatnánk azt az Economist által feltárt botrányt, hogy a legnagyobb transzneműséggel foglalkozó orvosi érdekvédelmi szervezet, a WPATH hazudott és kutatásokat manipulált. Talán ez nagyobb probléma, mint az, hogy milyen nyelvet használhatnak a kormányzat által alkalmazott tudósok.
Ezt is ajánljuk a témában
Botrányba keveredett a gyermekek nemi szervének átműtését propagáló orvosi érdekvédő szervezet, a WPATH, amely a Biden-kormányzat kiskorúak szabad nemváltásáért harcoló oldalával is összefonódik.
A DEI-t és gendernyelvhasználatot betiltó rendelet lehetséges, hogy valóban nagy hatással lesz, és sokfelé okoz némi bénultságot – ám ez csak arra bizonyíték, hogy olyan területeken is bevezették ezeket, amelyeknek semmi köze az ilyen témákhoz, és hogy DEI rákja mindenhol áttéteket képzett.
Ott van például a NASA. A NASA humánerőforrás-politikája foglalkoztatási kérdés. A Telex cikke szerint a NASA egyrészt hangsúlyozza, hogy senki nem jutott igazságtalan előnyhöz a foglalkoztatáspolitikája következtében, másrészt viszont azt is hangsúlyozza, hogy mégis igyekeztek érvényesíteni a sokszínűséget. Fogalmazzunk úgy: a két állítás közt van némi feszültség. Trump pusztán csak hivatalosan is megtiltja azt, hogy kvótákra alapozva pozitív diszkriminációban részesítsenek másokat. Ha a NASA nem csinált ilyet, miért is bántja őket a rendelet?
Aztán ott van a tudományos publikációk ügye. A Telex úgy fogalmaz: a gendernyelv betiltása azért is problémás, mert a tanulmányok visszahívása után ez az utasítás megakadályozhatja a kutatókat abban, hogy a „kijavított”, vagyis a Trump-adminisztráció által kifogásolt szavaktól „megtisztított” tanulmányokat újra benyújtsák a tudományos lapoknak. A publikációkat nyilván azért hívták vissza, mert most van némi zavar, és nem szeretnék a szerzők, ha később elővennék őket. De egyébként senki nem akadályoz meg senkit a tudományos publikálásban. Eleve problémás, hogy eddig ideologikus módon DEI- és gendernyelvet használtak.
A megjegyzés egyébként árulkodó: ezek szerint vagy a folyóiratok annyira merevek, hogy nem hajlandóak figyelembe venni, hogy szerzőiknek meg kell felelni a törvényi előírásoknak, vagy elismeri, hogy az ilyen kifejezésektől mentes tanulmányokat nem lehet publikálni. Az egyik egy adminisztratív szempont, a másik ideológiai. Egyik se jó.
Trumpékat igazolja az, hogy ezek szerint minden projektbe, amelyet a DEI-nek nem kellene érintenie, beszivárogtak ilyen elemek. Egyébként meg az minden országban bevett, hogy kormányzati alkalmazottjaként bizonyos témákban nem írhatsz tanulmányt. Ilyen ügyekben az érintettek vagy csendben maradnak, vagy álnéven publikálnak, esetleg megkérik valamely tudós ismerőst, hogy publikálja az ő neve alatt a vonatkozó kutatást.
Bidenék tették kötelezővé ezt a nyelvezetet, és ezt tiltja be most Trump. Bidenék felépítettek egy adminisztratív államot, amivel agyonszabályozták a kormány szerveit, s mindezt ideologikusan csinálták. Most pedig csodálkoznak, hogy a felépített apparátust ellenük használják. A demokraták nyitották ki a pandora szelencéjét azzal, hogy precedenst teremtettek.
A DEI bevezetése politikai lépés volt, mely rossz hatással volt a tudományra. A DEI visszavonása is politikai lépés, és nem meglepő, hogy hatással van a tudományra is
– reméljük, a hatás elég nagy lesz, az átmeneti káosz után kigyomlálódnak a kutatásokból a vörös farkak, akár átszivárog ez a hagyományos módi a felsőoktatásba és a vállalati világba is, s ezekben a szektorokban is visszaszorul a DEI nevű disztopikus ideológiai rendőrködés.
És persze ha annak erőltetésére a progresszívek a kormányzatot használták, akkor Trump is megteheti, hogy a DEI visszaszorítására állami eszközöket vet be, visszatérve a polgárjogi mozgalom eredeti elveihez.
Ezt is ajánljuk a témában
Százmilliókat költenek az amerikai egyetemeken és vállalatoknál az etnikai sokszínűség elérésére egy olyan, az egész társadalomra kiterjedő látens rasszizmust kiáltó pszichológiai vizsgálatra alapozva, amiről kiderült, hogy igazából semmit sem mér – írja a City Journal. A sokszínűség-programok mögött ráadásul egy önellentmondásos, fordított rasszizmus is fellelhető.
Nyitókép: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP
A legújabb ukrán felmérés szerint elképesztően népszerű Zelenszkij.
Elfogyott Donald Trump türelme az ukrán elnökkel szemben.
Macron, Costa, Meloni – erős nevek, erős érvek. Mutatjuk!
Nyilván pikáns lenne, ha rögtön az első, magas szintű amerikai-orosz egyeztetésen megjelenne ez az oligarcha.
A kulcskifejezés a „kölcsönös geopolitikai érdekek”, és hamarosan személyesen is találkozhatnak.
Joshua Meservey, a Hudson Intézet főmunkatársa beszélt az Egyesült Államok és Kína közötti nagyhatalmi versengésről, az afrikai segélyezésről, valamint az egyre súlyosbodó biztonsági helyzetről.
Kifelé bezzeg nyitottnak mutatjuk magunkat, a szabadság szellemét hirdetjük, az egyenlőségért demonstrációt is szervezünk, ha van politikai motiváltság. És csak az van. Zalán János írása.
„Brüsszel imádata közben a Tisza Párt azt sem veszi észre, hogy a világ megváltozott” – fogalmazott a honvédelmi miniszter.
