Az 1989. december 15-i forradalom „ellopott” kezdete – Kincses Előd írása.
Öt román és magyar értelmiségi, Gabriel Andreescu, Tőkés László, Florian Mihalcea, Szilágyi Zsolt és Kincses Előd 2021. december 15-én, a forradalom kitörésének helyszínén, Temesváron elhatározta, hogy megalapítja az „Asociația 15 Decembrie – zi al soludarității româno-mahiare” („December 15. – a román-magyar szolidaritás napja”) egyesületet.
Rajtunk kívülálló okokból kifolyólag négy év alatt sem sikerült az egyesületet bejegyeztetni a civil szervezetek országos nyilvántartásába, és megszerezni a jogi személyiséget.
Mivel az egyesület elnevezésében a „román” szó szerepel, a hatályos szabályok szerint a szokásos bírósági bejegyzéshez a Kormány Főtitkárságának előzetes engedélyére van szükség. Eleinte meglepett bennünket jogos kérelmünk megoldásának érthetetlen elodázása, majd az előzetes engedély elutasítása. Közismert, Romániában számos egyesület és alapítvány nevében szerepel a román vagy nemzeti kifejezés (román-görög, román orosz, román-német stb.) Megmagyarázhatatlan, miért pont a román-magyar szóösszetétel verte ki s biztosítékot Marian Neacșunál, a kormány akkor még tisztségben főtitkárnál.
Közigazgatási panaszunkat a Bukaresti Fellebbviteli Bírósághoz (Curtea de Apel București) nyújtottuk be, de az elsőfokú bíróság ítélete újabb csalódást okozott. A bíróságnak címzett dokumentumban végre írásban indokolta meg elutasító álláspontját az alperes Kormány Főtitkárság. Szerintük olyan kifejezések használata, mint a „román” vagy „nemzeti” azt a benyomást kelti a nyilvánosságban, hogy az egyesület célkitűzéseiben és megnyilvánulásaiban a román nép vagy nemzet többségi véleményét fejezi ki. Ezáltal az egyesület azt a benyomást kelti, hogy ő az egyetlen olyan hiteles testület, aki az általa propagált egyedül üdvözítő véleményt képviseli. Köztudott, számos olyan nem kormányzati szervezet (ONG) létezik, amelyik a „román” vagy magyar, roma stb. kifejezést használja. Ezeket a szervezeteket nem vádolták azzal, hogy ők az ország népének többségi véleményét képviselik, vagy hogy bizonyos típusú célkitűzéseik egyediek lennének.
Az az indokolás hogy a törvény a Kormány Főtitkárságára ruházta annak megállapítását, hogy „az egyesület céljai és célkitűzései összhangban vannak-e a román nép többségi akaratával”, minden jogalapot nélkülöz.
Azt sugallja, hogy a román államnak joga van korlátozni az egyesülési jogot az alapján, hogy azok összhangban vannak-e „a román állam többségi akaratával”, az aktuális „hivatalos vonallal”!
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB-CEDO) joggyakorlata kategorikusan cáfolja a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság ítéletét. Az Európai Bíróság kimondta, hogy a közérdekű kérdésekben való beszédet nem lehet kényszerítő okok nélkül korlátozni. Az európai bírák következetesen elmarasztalták az alperes államot amikor a nemzeti bíróságok a „hivatalos történelemre” hivatkozva korlátozták a felperes véleménynyilvánítási szabadságát. Az EJEB szerint az aktuális történelmi kérdésekben „az államnak tartózkodnia kell attól, hogy beavatkozzon a történelmi vitákba”, két kivétellel. A holokauszttagadás esetén és akkor, ha a történelemhamisítás rossz ügyet szolgál.
Azért is bíráltak bennünket, mert állítólag nem bizonyítottuk be azt, hogy „a forradalom kezdete 1989. december 15-e volt”, és azt sem, hogy a forradalom a Tőkés Lászlót védelmező román-magyar szolidaritás eredményeként robbant ki. Joggal teszem fel a kérdést, a romún-magyar szolidaritás, a Tőkés László védelmére 1989 december 15.-én összegyűlt tömeg milyen rossz célt szolgált, Vasile Cercel nem azt kellett volna skandálja, hogy „Jos Ceaușescu” (le Ceaușescu-val), hanem azt hogy éljen a pártfőtitkár és „szeretett” felesége, Elena?
A hivatalossá vált történelem hamisítást cáfolandó 1989. december 15. történelmi jelentőségének védelmében, a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszékhez benyújtott fellebbezésünkhöz csatoltam két perdöntő bizonyítékot, nevezetesen Nicolae Robu, Temesvár polgármesterének az 1989-es forradalom 30. évfordulóján mondott beszédét és a Tőkés Lászlót kitüntető elnöki rendeletet. Temesvár volt polgármestere, aki a helyszínen élte meg a forró napokat kategorikusan kijelentette: „1989. december 15-én Temesváron kezdődött az a küzdelem, amely a romániai kommunista rendszer bukásához vezetett”. Traian Băsescu államelnök amikor 2009. december 14-én Tőkés Lászlónak a Románia Csillaga Nemzeti Érdemrend lovagi fokozatát adományozta, így indokolt: „Az 1989. decemberi forradalom 20. évfordulója alkalmából, nagyrabecsülve azt a bátorságot és méltóságot, amellyel személyes példájával elindította a román nép történelmi jelentőségű felkelését a kommunista diktatúra ellen”.
Megjegyzem, az EJEB joggyakorlattát semmibe véve az ítélet indoklása meghatározza (??) a forradalom kezdetének hivatalos dátumaként 1989. december 16-át, hivatalossá téve december 15-e „kiradírozását”.
Kétségtelen, hogy a Kormány Főtitkársága által meghatározott december 16.-i dátum, amelyet a kommentált ítéletbe belefoglaltak sérti az alapítók politikai jogainak az érvényesítését is. Nem kampányolhatunk a hatalmi egyensúly megteremtéséért, nem népszerűsíthetjük azokat az értékeket amelyeket vallunk, amelyek ráadásul alkotmányos védelem alatt állnak. A Román Alkotmány, 1. cikk (3) bekezdés szerint ugyanis „az igazságosság és a politikai pluralizmus a legfelsőbb értékeket képviseli, a román nép demokratikus hagyományainak és az 1989. decemberi forradalom eszméinek szellemében”.
Kezdeményezésünk ellehetetlenítése ellentétes a hivatkozott alkotmányos rendelkezések betűjével és szellemével, Megakadályozza, hogy a temesvári román-magyar ideális együttműködés üzenetét visszahozzuk a közbeszédbe. Köztudott, hogy létezik a szekuritáté dicstelen szerepét eltussoló forgatókönyv, amelyekkel önigazolásból leakarják járatni azt a forradalmat, amely az általuk eszközökben nem válogatva védett diktátorházaspár rendszerének megdöntéséhez vezetett.
Sajnos a Kormány Főtitkársága és a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság és most már a Legfelső Ítélő Tábla ás Semmítőszék (Înalta Curte de Casație și Justiție) ezeknek az okkult erőknek a csapdájába esett! A 6895/2/2022 számú ügyben benyújtott fellebbezést a Legfelső Ítélő Tábla és Semmítőszék február ötödikén tárgyalta és megalapozott fellebbezésünket elutasította. A román perrendtartás szerint az ítéletet szóban nem, csak utólag írásban kell megindokolni. Gabriel Andreescu a Petőfi díjas egyetemi tanár, régi ellenálló szerint ez egy szégyenteljes határozat. Természetesen az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordulunk. A Kormány Főtitkársága annyira biztos volt a dolgában, hogy jogtanácsosa meg sem jelent a tárgyaláson…
A cikk címének magyarázatául érdemes egy sportos hasonlatot használni. Ha egy atléta a start pisztoly lövés előtt elindul, akkor kizárják a versenyből, mert „ellopta” a startot. Mint egykori sprinter és mint Tőkés László egykori ügyvédje az 1989. decemberi kilakoltatási perben, meggyőződésem, hogy a Kormány Főtitkársága és a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság ellopta a forradalom rajtját! Marian Neacșu-t a kormány főtitkári posztjáról, nem hogy „kizárták” volna a politikai életből, hanem érdemei (?) elismeréseként mindkét kormányában a kormány alelnöki posztjára léptette elő Marcel Ciolacu. Legújabban bekerült a PSD közigazgatási átszervezési tervét bütykölő testületbe is.
Befejezésül megjegyzem, az RMDSZ felső vezetése érthetetlen módon nem népszerűsíti Tőkés Lászlónak és a temesvári román-magyar szolidaritásnak történelem formáló szerepét, akarva-akaratlan támogatva a hazug, történelem hamisító szekus narratívat.
***
Nyitókép: Urbán Tamás / Fortepan
Legalább két ügynök utazott a gépen, Aczél rövidre zárta a nyomozást, Kissinger szerint akár a gépen is történhetett robbanás. Mit mondanak a levéltári források? Veszprémy László Bernát írása.
A Brain Bar jövőfesztiválon tartott előadása után most itt a klasszikus nyugati műveltséget összefoglaló zseniális kötet, amely mindenkinek hasznára válik.
Horrorfilmekkel kezdte, ma már filozofikus mélységekben gondolkodik élet, halál és az emberi történelem dolgairól David Cronenberg. A kanadai rendezővel munkásságáról és tűnődéseiről beszélgettünk.
Nemcsak magunknak, a fehérváriak közösségének, hanem az egész nemzetnek akarunk nyújtani egy nagy, talán katartikus pillanatot.
Zrednai János érsek óriási szellemi befolyása vitán felül áll, szívügyének tekintette a hódító oszmánokkal szembeni háborút, és Mátyás királlyal is emiatt került végzetes konfliktusba.
Kereken két évszázada, 1825. szeptember 11-én – közel másfél évtizeddel a megelőzőt követően – hívta össze újfent I. Ferenc király az országgyűlést Pozsonyban, amely elindította hazánk legnagyobb társadalmi átalakulását.
Megkérdeztük az Aranyosi Péter előadásait sugárzó televíziós csatornát és a humorista társulatát arról, vajon szerintük belefér-e, hogy valaki riportereket sérteget és lökdös.
Szabó Balázs őszintén zenéről, gyökerekről és a csend erejéről.
