„A liberálisok Nagy-Britanniában azonban továbbra is azt állítják, hogy országuk egy integrációs sikertörténet. Ugyanezt látjuk Németországban, Svédországban, Ausztriában. A beilleszkedés sikertörténetének lenyomatát a közelmúltbeli szilveszteri incidensekben, a terrortámadásokban, a késeléses bűncselekmények sokaságában. 2026-ban ezért jól gondoljuk meg, hogy vajon mi is ezt az újmódi világot akarjuk vagy jó nekünk ez a mi kis »bezárkózott, elszigetelt« létezésünk.”
Eddig a cikk. Nem szeretnék semmit hozzátenni, hiszen minden benne van, amit a mai Nyugatról tudni kell, tudni illik. Vagyis, hogy ez az önfeladás, önsorsrontás, öngyilkosság társadalma, amely egy minden eddiginél pusztítóbb és rettenetesebb ideológia foglya. Arra azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Pesti Srácok cikke szerint ez a rendszerszintű erőszak, melyet muszlimok követtek el keresztény fehér (kis)lányokkal szemben, 1980 óta tartott.
1980... Istenem... 1980-ban harmadikos gimnazista voltam, és az volt a legnagyobb bizonyosság, hogy a Nyugat az ígéret földje. 1980-ban Hairt bámultunk, Hemingwayt, Kerouacot, Hellert, Woukot, Irwing Showt, Ambrose Bierce-t, Camus-t, Sartre-ot, Semprunt olvastunk, akkoriban jelent meg az Európa Kiadó gondozásában az Üvöltés, és még Allen Ginsbergről is elhittük, hogy nem egy szánalmas, nyomorult, beteg buzi, hanem valaki. S mialatt mi itt, a Fal rosszabbik oldalán az illúzióinkat hizlalgattuk és dédelgettük, addig odaát muszlim gazemberek keresztény fehér kislányokat erőszakoltak meg csoportosan, a hatóságok pedig kussoltak, nehogy odalegyen a nagy multikulti.
Jó tudni: ez a Nyugat már a hidegháború utolsó harmadában megromlott, megbüdösödött, mert már akkor feladta önmagát. Minden, ami ma történik, már 1980-ban elkezdődött. Például ez:
»Lesújtó adat érkezett a spanyoloktól – Katalóniában a nemi erőszak miatt bebörtönzöttek több mint 90 százaléka bevándorló.
Ez az adat azért lehet meglepő, mivel a régió összlakosságának a bevándorlók mindössze tizenhét százalékát teszik ki.