Macron rálicitál Oroszországra – Putyin türelme pedig vészesen fogy

Nyitókép: Midjourney / Promt: Mandiner

Az ügy február 27-én robbant ki, amikor Ukrajna támogatói a francia államfő meghívására Párizsban összegyűltek, hogy megvitassák, mit tehetnek Kijevért a harmadik évébe lépő konfliktusban. Emmanuel Macron a találkozó után dobta le a kommunikációs atombombát, amikor kijelentette: „Nem zárható ki, hogy egyes NATO-tagok és más szövetségesek katonákat vezényelnek Ukrajnába.” Hozzátette, a nyugati hatalmaknak semmitől nem lenne szabad visszariadniuk Moszkva vereségének céljáért. „Ma nincs konszenzus arról, hogy hivatalosan is csapatokat küldjünk Ukrajnába. De a dinamikát tekintve nem zárhatunk ki semmit. Mindent meg fogunk tenni, ami szükséges ahhoz, hogy megakadályozzuk Oroszország győzelmét ebben a háborúban” – fogalmazott.

360 fokos fordulat

Az első határozott megnyilvánulása óta azonban meglehetősen nehézzé vált követni a francia elnök álláspontját. Egy héttel februári kijelentése után a cseh Právo lapnak azt nyilatkozta, Franciaország a közeljövőben nem tervezi katonái kiküldését Ukrajnába. Majd hozzátette, hogy elutasítja „az eszkaláció logikáját”. Az első 180 fokos fordulat után aztán tett egy újabbat, amikor arról beszélt, hogy „Franciaország csapatai Ukrajnában lesznek”, mert nincsenek vörös vonalak. „Én vagyok Francia­ország elnöke, és én döntök” – jelentette ki. Március 17-én a Le Parisiennek adott interjújában már a francia atomfegyvereket is szóba hozta. Úgy fogalmazott: „Lehet, hogy valamikor a helyszínen kell végrehajtanunk műveletet, bármi legyen is az, hogy szembeszálljunk az orosz erőkkel.” Hozzátette, azért lehet sokkal magabiztosabb, mint Olaf Scholz német kancellár, mert Franciaországnak vannak atomfegyverei. Ezután a France 2 televíziónak arról beszélt, hogy el kell szakítani a Krímet Oroszországtól: „Mindent megteszünk Oroszország sakkban tartásáért, mert nincs tartós béke, ha nincs szuverenitás, visszatérés Ukrajna nemzetközileg elismert határaihoz, beleértve a Krímet is.”

Hasonló kijelentéseket tett Gabriel Attal miniszterelnök is. Az ő szenátusban elmondott beszédéből következtethetünk arra, hogy miért orrolt meg a francia elnök Oroszországra. Attal egy képviselői kérdésre adott válaszában arról ejtett szót, hogy Franciaország befolyásának csökkenése Afrikában az oroszok destabilizáció­jának a következménye.

Mindenki hozta az elvárt formát

A francia államfő kijelentései természetesen egyik oldalról sem maradtak válasz nélkül. Habár a NATO-n belül vita kerekedett, és számos ország elutasította a felvetést, Macron várható szövetségesei mellé álltak, legalábbis szavakban.

A balti államok közül mindben volt politikus, aki a francia elnökhöz hasonló nyilatkozatot tett. Kaja Kallas észt miniszterelnök kijelentette, hogy Tallinn nem fél Moszkvától, és úgy véli, fontolóra kellene venni, hogy a NATO szárazföldi csapatokat küldjön Ukrajnába. „Nem szabad félnünk a saját erőnktől” – fogalmazott. Azt is kifejtette, hogy nem kellene hallgatni Orosz­országra akkor, amikor a Nyugat egyes lépéseit eszkalációnak nevezi, mivel érvelése szerint a védelem nem eszkaláció. „Minden lehetőségnek az asztalon kell maradnia akkor, amikor arról beszélünk, mit tehetünk meg azért, hogy győzelemre segítsük Ukrajnát” – mondta.

Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter arra sürgette a NATO-t, hogy találjon az eddigieknél „eredetibb” ötleteket Ukrajna támogatásával kapcsolatban. Az ország stockholmi nagykövete pedig arról beszélt, hogy amennyiben „Moszkva kihívást intéz a NATO-hoz”, abban az esetben „semlegesíteni” fogják a Lengyelország és Litvánia között fekvő kalinyingrádi exklávét.

Lettország elnöke, Edgars Rinkēvičs – aki az első nyíltan homoszexuális államfő az Európai Unióban – egyenesen Oroszország elpusztításáról írt közösségi oldalán: „Teljes mértékben támogatom Emmanuel Macront: nem magunknak kell vörös vonalat húznunk, hanem Oroszországnak, és nem szabad félnünk attól, hogy érvényt szerezzünk neki. Ukrajnának győznie kell, Oroszországnak vereséget kell szenvednie. Russia delenda est!” Utóbbi mondat a Karthágóval kapcsolatos catói idézet átalakítása. Az ország külügyminisztere a brit The Telegraphnak azt fejtegette, hogy Moszkvát nagyszámú bevethető civillel lehetne elrettenteni, ezért a NATO-tagállamoknak vissza kellene vezetniük a sorkatonaságot.

Nem meglepő módon Lengyelországban is termékeny talajra hullottak a francia elnök kijelentései. Radosław Sikorski külügyminiszter több megdöbbentő kijelentést tett a huszonöt éves NATO-tagság alkalmából tartott rendezvényen. Kifejtette egyebek mellett, hogy a katonai szövetségnek „aszimmetrikus eszkalációval” kellene válaszolnia az Oroszország jelentette fenyegetésre. Beszélt arról is, hogy NATO-­tagállamok katonái már most is vannak Ukrajnában, és megköszönte az érintett országoknak, hogy ekkora kockázatot vállalnak. Hozzátette azonban, érthető okok miatt nem árulhatja el, hogy melyek ezek az országok.

Csehország sem tért le az ukrajnai háborúval kapcsolatban eddig követett útjáról. Petr Fiala miniszterelnök Emmanuel Macron legutóbbi prágai látogatása alkalmával kijelentette, hogy „keresni kell Ukrajna támogatásának lehetséges új formáit”. Szerinte meg kell vitatni a nyugati országok katonai szakembereinek esetleges ukrajnai részvételét is, de hozzátette, hogy csak tanácsadói feladatok ellátásáról lehet szó.

A friss NATO-tagállam Finnország külügy­minisztere is lelkesedett a francia elnök ötletéért. Elina Valtonen szerint „a nyugati országoknak, köztük az Egyesült Államoknak nem szabad letenniük arról, hogy csapatokat küldjenek Ukrajnába, ha az ottani körülmények romlanak”. Hozzátette azonban, hogy a finn álláspont világos: „Jelenleg nem küldünk csapatokat, és nem vagyunk hajlandók erről beszélni sem.”

Habár nincs saját hadserege, a háborús kommunikációból az Európai Unió sem maradt ki. Alig egy nappal Emmanuel Macron februári kijelentése után az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen kijelentette, hogy „a háború talán még nincs az Európai Unió küszöbén, de fel kell rá készülni”.

A konfliktust elszenvedő Ukrajna vezetése természetesen üdvözölte Macron megnyilvánulásait. Volodimir Zelenszkij elnök az Ukrajna–Délkelet-Európa-csúcstalálkozót követő sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy „ha a világ bármely kezdeményezése megerősíti Ukrajnát, az az egész világnak jó”. Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter pedig arról beszélt, hogy a francia elnök csupán „kimondta a nyilvánvalót”. Álláspontja szerint Macron arra a felismerésre sarkallja Európát, hogy többet kell tennie Ukrajna támogatásáért.

Fogy az orosz türelem 

Az oroszok óva intették a francia államfőt, illetve a NATO-tagok politikusait, hogy eszkalálják a konfliktust. Évértékelő beszédében Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy fogalmazott: az eszkalációs retorikát folytató nyugati tisztségviselőknek fel kellene ismerniük, hogy kijelentéseikkel egy totális nukleáris háború kísértetét idézik meg. Putyin véleménye szerint azok a politikusok, akik ilyen kijelentéseket tesznek, már elfelejtették, hogy mi az a háború, szemben az oroszokkal, akiknek az utóbbi évtizedekben számos véres konfliktussal kellett szembenézniük. „A nyugatiak láthatóan azt gondolják, hogy ez csak valamiféle mese” – mondta.

Az orosz elnök az állami televíziónak adott interjújában is beszélt az atomháború lehetőségéről. Kiemelte, hogy ha Oroszországot, annak szuverenitását vagy függetlenségét fenyegetés éri, kész bevetni az atomfegyvereit, katonailag és technikailag egyaránt felkészült erre.

Egy másik interjúban konkrétabban is beszélt arról, hogy mi lesz az orosz reakció, ha nyugati katonák jelennek meg Ukrajnában. „Ha lengyel csapatok érkeznek Ukrajnába, akár abból az okból, hogy biztosítsák az ukrán–fehérorosz határt, akár abból, hogy részt vegyenek az ukrán hátország védelmében, azt hiszem, a lengyel katonák sohasem fogják elhagyni az országot” – jelentette ki. Hozzátette, hogy egyetlen külföldi katonával sem fognak kivételt tenni. Hangot adott azon véleményének is, miszerint a lengyel politikusok titkon azt remélik, hogy a jövőben visszaszerezhetik Ukrajnától azokat a területeket, amelyeket a második világháború végén a Szovjetunió megszerzett, és Ukrajna részévé tett.

Dmitrij Medvegyev, az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsának elnökhelyettese a tőle megszokott stílusban reagált Emmanuel Macron és a balti államok politikusainak kijelentéseire. Arra figyelmeztetett, hogy Moszkva Párizzsal szemben sem fogja visszafogni magát. Egy latin kifejezéssel is élt: in hostem omnia licita, amely nagyjából úgy fordítható, hogy minden törvényes, ha az ellenséggel szemben történik.

Medvegyev legutóbb a lett elnöknek üzent egy fotóval, amelyen az látható, hogy a szovjet had­bíróság által náci kollaboránsnak tartott embereket akasztanak fel 1943-ban Harkovban. Azt fűzte hozzá, hogy „a különféle náci szemétládáknak, akik Oroszország halálát kívánják […], emlékezniük kell a fasiszták sorsára […]. A megtorlás elkerülhetetlen. Memento mori!”

Macron tehát alaposan felkavarta a kontinens egyébként sem nyugodt diplomáciai kapcsolatait. A kívülállóknak aligha van esélyük megtudni, mi a valódi célja ezzel: egy esetleges bosszú amiatt, hogy a Száhel-övezetben csökken a francia befolyás, vagy ez már az EP-kampány része. Annyi biztos, bármi legyen is, valószínűleg nem ér meg egy atomháborút Oroszországgal.