Rosszkedvük tele

A felszínt ismerjük, megénekeltük ezerszer e hasábokon is: háromévnyi bukdácsolás után, egy feloldhatatlannak tűnő strukturális gazdasági válságban november 6-án megtörtént az „Ampel-Aus”. A Christian Lindner pénzügyminiszter menesztése jelentette kegyelemdöféssel kimúlt Olaf Scholz szociáldemokrata–zöld–liberális kormánya, a német demokrácia történetében eleddig egyetlen szövetségi szintű jelzőlámpa-koalíció. Hogy a döfést ki vitte be, arról megoszlanak a vélemények: a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) a nyilvánosságra került belső dokumentumok szerint a lehetséges forgatókönyvekre való megszokott felkészülésnél kicsit intenzívebben készítette elő a koalícióból való kiszállást, de a Szövetség ’90 – Zöldek és a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) sem törte magát különösebben azon, hogy az ország gazdasági újraindításához kiegyezzen vele. Olaf Scholz kancellár feltette a Bundestagnak a bizalmi kérdést, s a zöldekkel kisebbségi ügyvezető kormány élén irányítja az országot a február végi előre hozott választás eredményeképpen előálló, minden valószínűség szerint a kereszténydemokrata Friedrich Merz által vezetendő kormány megalakulásáig. Eddig a felszín – de mit mond a mély?