Ami szerdán az EP balos térfelén történt, az szó szerint példátlan – itt valami óriási baj van, és ez már biztos

(Nyitókép: MTI/Bodnár Boglárka)

A magyar soros elnökség programját ment ismertetni Orbán Viktor az Európai Parlamentbe, a szólásszabadság és a demokrácia szentélyébe, ahol az „egység a sokszínűségben” elve hatja át az európai népek közös boldogulásán munkálkodó képviselők munkáját.

Hogy ez mennyire nincs így, azt bárki megtapasztalhatta, amennyiben követte a több mint háromórás „vitát”. Először is: lehet nem szívelni a magyar kormányfőt és az általa képviselt politikát, de az akkor is megérdemli, hogy legitim álláspontnak ismerjék el. Minimum azért, mert a legutóbbi, 2022 áprilisában tartott parlamenti választáson

az idei EP-választáson pedig 45 százalékos eredményt ért el a Fidesz-KDNP.

Csakhogy újfent kiderült, az eltérő vélemények elfogadása és a tényeken alapuló érvelés nem épp a legnagyobb trend Strasbourgban és Brüsszelben; ebből szomorú leckét kaphatott minden érdeklődő – miután a miniszterelnöki nyitóbeszédre érdemi reakció alig érkezett, ellenben felszínes, demagóg, a honi ellenzéki sajtóból unásig ismert, sok esetben

A magyar balos médiumok próbálták egyfajta Magyar Péter vs. Orbán Viktor párharccá maszkírozni a maratoni szájtépést, természetesen a totális függetlenség jegyében, ám a Tisza Párt snájdig vezérének mondandója szinte belesimult a zöld-balos-liberális-néppárti egyenkórus egybites orbánozásába. A jelek szerint Magyar jól megérti az uniós mainstream szemellenzős reprezentánsait, állva tapsolja őket,

No de csemegézzünk kicsit a Magyarországba, illetve annak kormányába páros lábbal beleszálló baloldali politikusok totális tárgyi tévedéseiből, irány a strasbourgi fake news-erdő, természetesen a teljesség igénye nélkül!

Kezdjük ott, hogy Ursula von der Leyen az árvízi védekezés kapcsán azt mondta, a magyarok megérdemlik az uniós tagság minden előnyét és a hozzáférést a forrásokhoz.

Az egyetemi hallgatók például biztosan szívesen részt vennének továbbra is az Erasmus-programban – nem a kormányon múlik, hanem éppen a Bizottságon, hogy ezt jelenleg nem tehetik.

Az elnök asszony szerint Európa számára a legfontosabb Ukrajna (beszédes!), aztán a versenyképesség és a migráció. A háború kapcsán azt magyarázta – kevéssé félreérthető módon a magyar kormányra utalva –, hogy ma is vannak, akik nem a támadót, hanem a megtámadottat teszik felelőssé. Nos, az Orbán Viktor vezette kabinet az orosz invázió legelső napján egyértelművé tette: az orosz fél az agresszor, Ukrajna pedig jogosan védi a szuverenitását.

Azt is mondta az elnökasszony, hogy Magyarország diszkriminálja az európai vállalatokat, jobban megadóztatja őket, mint másokat. Csakhogy ezt semmilyen tényanyaggal nem támasztotta alá, nem is tudta volna. További megalapozatlan vád, nevezzük csúsztatásnak: a magyar kormány megbízhatatlan, mert „önkényes ellenőrzéseket” indít, csak úgy elveszi az engedélyeket, aláássa a befektetők bizalmát. A működőtőke-beáramlási és beruházási adatok nem ezt mutatják.

Ami pedig a hazugság határát súrolja: az UVRL által elmondottakkal ellentétben

Az sem igaz, hogy biztonsági ellenőrzés nélkül engedne be a kabinet orosz állampolgárokat – ráadásul ezen a téren egyes nyugati országok sokkal rosszabbul állnak, amit Orbán később a fejükre is olvasott.

Hogy a néppárti politikust ezt követően együtt tapsolta meg az elvileg szocialista Dobrev Klára és Magyar Péter, azt most hagyjuk is, hiszen következett Manfred Weber, az EPP vezetője, a magyar ellenzék egyik legnagyobb támasza, aki azzal kezdte a beszédét, hogy a pusztító, húsz ember életét követelő árvíz után a magyar emberek számíthatnak otthonaik és templomaik újraépítésében az európai intézményekre.

Talán érdemes lett volna pontosabban fogalmazni.

De Weber csak ezután lendült bele, szót sem ejtve a soros elnökségi programról. Egyebek mellett azt lebegtette be, hogy Putyin 2022-ben, Ukrajna megtámadása előtt személyesen mutathatta meg a magyar miniszterelnöknek katonai terveit. Nonszensz. Ahogy az is, hogy a magyar kormánnyal senki nem akar tárgyalni Európában – ez ugyancsak tételes hazugság.

Aztán: Weber szerint nem igaz, hogy a Fidesz nyerte az EP-választást, hiszen csak tíz (a KDNP-vel együtt tizenegy, de mindegy) képviselője lett a Parlamentben, ezzel szemben Roberta Metsola meg Ursula von der Leyen igenis nyert. Ez totális zavar, a bizottsági elnök nem is indult. Magyarországon bizony a regnáló kormánypártok nyertek, Weberék pedig nem mifelénk indultak, ellenben azonnal szövetségre léptek a baloldallal. Pedig változást ígértek.

Négyszázezer magyar emigrált az elmúlt években, mert elegük van a korrupcióból – ezt mégis honnan veszi az EB-elnöki posztra korábban kudarcosan aspiráló német politikus? Végül Manfred Weber a köztörvényes bűncselekményekkel kacérkodó, a feleségét titokban rögzítő, diszkóbotrányba keveredő Magyar Pétert nevezte meg Magyarország jövőjének, ami talán mindennél jobban jelzi, mennyire tájékozatlan a valós magyar viszonyok tekintetében. Nyilván ő is kapott némi tapsot, már csak ilyen ez az Európai Parlament.

Például Iratxe Garcia Pérez a szocialisták részéről hevesen gesztikulálva sorolta a 2010 óta ismert balos sztereotípiákat, miszerint a magyar kormány „tönkreteszi a demokráciát, élteti a korrupciót, Orbán pedig sárba tiporja azok jogait, akik nem úgy gondolkodnak, mint ő, megszünteti a törvényeket, amik védik a nőket és az LMBTQ-közösséget”, nincs sajtószabadság, nem engedik be a migránsokat (ez mondjuk igaz), nincs bírói függetlenség (itt vitázhatna inkább az Európai Bizottsággal, miután a testület betűről betűre letárgyalta az igazságszolgáltatás reformját), hihetetlenül magas az infláció (valójában nem haladja meg érdemben az uniós átlagot), nem létezik a szociális háló (már hogyne létezne),

A szocialista frakció vezetője persze azt is jobban tudja, milyen az igazi patrióta: aki szembenéz az olyan kihívásokkal, mint a klímaváltozás és a digitális átállás. Nos, mindkét téren jelentős lépéseket tett és komoly eredményeket ért el a magyar kormány, aminek Pérez asszony nyilván nem nézett utána. Miért is kellett volna?

Az EP-választáson kapitálisat bukó, még a Momentumot is elveszítő liberális Renew éléről Valérie Hayer szólalt fel,

(nem világos, mit jelent az üldözés – kimaradni a csok-ból?), a bírókat elküldi nyugdíjba (?), amit a magyarok nem fognak hagyni, továbbá üldözi az ellenzéket is, de ők akkor is „harcolni fognak”. Szerény közbevetésünk: inkább próbáljanak választást nyerni, az is egy opció.

Szerinte is hatalmas az infláció, meg menekülnek a magyarok (noha a statisztikák szerint az elmúlt években jórészt megfordult a trend, inkább már hazajönnek), Orbán pedig Kína és Oroszország előtt „hajbókol”. Bármit is jelentsen ez.

A Zöldektől Terry Reintke csatlakozott az előtte szólókhoz: nem látja szívesen a magyar miniszterelnököt az Európai Parlamentben, ahová meg se lenne szabad hívni. Éljen a párbeszéd (is)! A választók által ugyancsak kevéssé díjazott zöldpárt politikusa szerint a magyar kormány további áldozatai: újságírók, jogvédők, bírák, tudósok, művészek, LMBTQ-emberek és olyanok, akiket Orbán bíróság elé visz, hogy megfélemlítse őket.

– noha a Világbank legutóbbi kutatása szerint ez tényszerűen nem igaz. Csak tudnánk, ha ennyire sanyarú hely ez a Magyarország, vajon miért voksolnak ilyen sokan négyévente a Fidesz-KDNP-re?

A baloldali Martin Schirdewan azt is tudni véli mindezeken túl, hogy a kabinet „lábbal tapossa” a szakszervezeteket (épp tárgyal velük a minimálbér-emelésekről) és a munkavállalói jogokat, csökkenti a munkanélküliek támogatását, többletterhet rak a dolgozókra.

Jegyezzük meg: a kritika lehet jogos, sőt; ám ha hazugságra épül, inkább tekinthető nettó politikai kirohanásnak. Schirdewan képviselő úr hovatovább abban is téved, hogy Európa legrosszabbul haladó országa lenne hazánk – tekintve, hogy bár impozánsnak természetesen nem mondható, gazdasági növekedésünk mutatója épp az európai átlag felett tanyázik.

Azt pedig, hogy Budapesten van minden évben a legnagyobb náci felvonulás, már talán szóra se méltassuk, tekintve hogy

Magyarországon ezzel szemben teljes a biztonság, virágzik a zsidó kulturális és közösségi élet, Izrael pedig az egyik legszorosabb szövetségesünk.

A vitának álcázott politikai pamflet- és fake news-performansz hosszú órákig tartott, az érvelés és a megértés legcsekélyebb jele nélkül. A magyar ellenzék pártjai, élükön a szintén csúsztatásokkal operáló Magyar Péterrel, viszont élvezhették a helyzetet, úgy tűnik, ebben a színvonaltalan kliséparádéban szívesen látták őket. Hiba nélkül tagozódtak befelé a baloldal által dominált EP-s fősodorba.

Mi meg csak fogjuk a fejünket.

***