„A helyzet aligha marad így örökké” – jegyezte meg Omar Sayfo.
Nyitóképen: tálibok Afganisztánban
Forrás: Mustafa Noori / Middle East Images / Middle East Images via AFP
Omar Sayfo, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője Afganisztánba látogatott, hogy felmérje a tálibok uralma alatti helyzetet és megdöbbentő dolgokról számolt be.
„Alighanem eljön az idő, amikor a Nyugat szövetségesként fog tekinteni a tálibokra az Iszlám Állam és más terrorszervezetek elleni harcban”
– szögezte le az Afganisztánban talált állapotok miatt. Mint írta, „a helyiek szerint rég nem volt olyan jó közbiztonság Afganisztánban, mint amilyen a tálib hatalomátvétel óta van. Mióta ők jelentik az államot, megszűntek a merényletek, az utcák és autóutak pedig éjszaka is biztonságosak.”
Omar szerint nagy változás, hogy a tálibok immár igyekeznek integrálni a kisebbségeket, és „abban még a kritikusok is egyetértenek, hogy
megszűnt a korábban mindent átitató korrupció, és a tálib tisztviselők tisztelettel bánnak az emberekkel.
A külföldiekkel már zavaróan kedvesek”. Szigorították a fegyertartást is, „már nem lóghat bárki oldalán AK-47-es”.
„Milyen nőként a tálibok által uralt Afganisztánban?” – tette fel a kérdést Sayfo Omar. Megjegyezte, a nemzetközi sajtó híreinek egy része igaz:
„Tény, hogy nők egyebek mellett már csak a hatodik osztályig tanulhatnak, férfi kísérő nélkül nem utazhatnak és hivatalosan csak bizonyos munkaköröket tölthetnek be. A valóság azonban összetettebb, mint a hírekből látszik.”
Szerinte a tálibok célja a hatalmuk megszilárdítása, ezért az ideológiát felülírja a realitás. „Kénytelenek elfogadni, hogy Afganisztán kulturálisan sokszínű ország, a nők helyzete pedig, központi akarat ide vagy oda, közösségenként változik. A fejkendő kötelező, de hogy az egy lazán feldobott kendő, vagy arcot is eltakaró burka, az közösségfüggő. A hazara környékeken a nők többnyire továbbra is dolgoznak a korábbi munkahelyeiken. Kabulban láttam iskolai egyenruhás 17-18 éves diáklányokat és azt beszélik, hogy országszerte rengeteg lányiskola működik, csak nem verik nagydobra.”
Arról is írt Omar, hogy a tálib rendfenntartók és hatósági személyek immáron – központi utasítás értelmében – nem zaklathatják a polgárokat, a „nőkérdés” pedig az erkölcsrendészetre tartozik.
„Róluk azonban a helyiek azt beszélik, hogy tudatosan nem ellenőrzik a piacokat és az olyan helyeket, ahova a nők elméletileg nem, vagy csak kísérővel mehetnének, de tömegesen szegik meg a szabályt”
– jegyezte meg Omar. „Mindez persze korántsem jelent vigaszt azoknak a nőknek, akik elvesztették munkahelyeiket és álmaikat. Mivel azonban a táliboknak is több frakciójuk van és a nők dolgairól nincs konszenzus, a helyzet aligha marad így örökké.”
Hogyan alakította át az európai társadalmak és a politikai vezetők hozzáállását a 2015-ben kezdődött migrációs krízis, miért történhettek terrortámadások, és mi történt az Unióba megérkezőkkel? – ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Sayfo Omar szerint Macron nem gondolja annyira komolyan a lépést, hogy a zsebébe is nyúljon miatt, vagy felrúgja a francia–izraeli gazdasági kapcsolatokat.
Viszonylagos jómódjuk és védtelenségük ideális célponttá teszi őket.
Nem kell nyugati multikulti, a magyar mindig is befogadó nép volt, csak dolgozni kell és szeretni a hazát. Tudósításunk!
Főként migránsokat oktató iskolában végzett tíz emberrel a fiatal svéd elkövető. Hogy miért tette? A találgatások folytatódnak, a válasz viszont közelebb lehet, mint gondolnánk. Svédországi szerzőnk vendégcikke.
„Az a hibás, aki beengedte őket” – Bauer Bence és Sayfo Omar keretezte a történetet a Mandinernek.
Amikor rákbetegségét kezelték és nyílt sebbel hazaért, lakását már felforgatták Tusk rendőrei; azonban Zbigniew Ziobro, akit azóta ismét börtönnel fenyeget a hatalom, hétfőn este Budapesten még bizakodóan beszélt lapunknak.
Tóth Máté elmagyarázta: a horvát olajszállító minapi szerződésszegése is azt bizonyítja, hogy a nyugatiak akarata szerint valójában csak kiszolgáltatottabbá válna Magyarország.
