Ahhoz, hogy segítsünk Ukrajnának, beszélnünk kell Oroszországgal

Nyitókép: Alexander NEMENOV / AFP

„Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke kemény munkát végez. Közvetlenül azután, hogy július 1-jétől az év végéig átvette az Európai Unió Tanácsának elnökségét, a konzervatív vezető meglepte a nyugati elitet: először Kijevbe repült, ahol találkozott Ukrajna vezetőjével, Volodimir Zelenszkijjel, majd Moszkvába utazott egy rövid csúcstalálkozóra Vlagyimir V. Putyin elnökkel, onnan pedig Kínába és az Egyesült Államokba ment tovább. Ez a látványos válaszlépés az Európa által követett háborúpárti konszenzusra nem aratott nagy elismerést Budapest számára. Ahelyett, hogy elismerést kapott volna azért, mert a véres ukrajnai konfliktus lezárásán dolgozik, néhányan azzal vádolták Magyarországot, hogy megszegi a »nyugati egységet«. Azonban a hibás egység nem erény. Amikor a világ vezető nukleáris hatalmai közvetetten érintettek egy háborúban, a tét túl magas ahhoz, hogy a közömbösség teret nyerjen.

Értelmes beszélgetés

Az Ukrajnában dúló háború, amely Európa legnagyobb konfliktusa 1945 óta, most a harmadik évébe lépett. Az ára rendkívüli volt. Mindkét fél veszteségei becslések szerint közelítik az egymilliót. Ukrajna természetesen a konfliktus legnagyobb áldozata. Az ország soha nem heverte ki teljesen a '90-es évek megrázkódtatásait – amikor a Szovjetunió traumatikus összeomlása nyomán rosszul végrehajtott privatizációk, óriási társadalmi felfordulás, tömeges kivándorlás és egy új oligarchikus osztály felemelkedése következett – és már régóta Európa legszegényebb országa.

A háború ezt a helyzetet még tovább rontotta, méghozzá katasztrofálisan. Az Ukrajna háború utáni újjáépítéséről szóló derűlátó forgatókönyvek ellenére az igazság az, hogy az ország energiatermelő létesítményeinek több mint fele mára orosz rakétatámadások áldozatává vált. Ukrajna demográfiai helyzete, amely már a háború előtt is aggasztó volt, most valóban végzetessé vált: milliók menekültek el gazdagabb európai szomszédaikhoz, és valószínű, hogy soha nem térnek vissza. Több százezer halott vagy megcsonkított emberrel ésszerű becslések szerint a Kijev ellenőrzése alatt álló lakosság száma valahol 25 és 30 millió között van, akik közül sokan idősek. Egy friss tanulmány szerint az ország évente nettó 300 000 bevándorlót igényelne ahhoz, hogy népessége 30 millió maradjon. Ami még rosszabb, ezek az adatok Ukrajna 1991-es határain belüli népességre vonatkoznak, beleértve a Krím-félszigetet és a délkeleti régiókat, amelyeket Oroszország annektált. Az előre látható veszteségeket – akár területi hódítások révén, ahogy Oroszország újabb hadszíntéri sikereket ér el, akár harctéri halálesetek miatt – szintén figyelmen kívül hagyták a számítások.

Ukrajna mellett Európa a másik nagy vesztese ennek az értelmetlen háborúnak. Az Oroszország és az Európai Unió tagállamai közötti, kölcsönösen előnyös kereskedelem drámaian visszaesett, súlyos következményekkel iparunkra, vásárlóerőnkre és gazdasági teljesítményünkre nézve. Az energiaárak megugrottak, és nincs jele annak, hogy visszatérnének a háború előtti szintre. Németország, a kontinens ipari nagyhatalma, várhatóan 0,1% és 0,3% közötti növekedést fog elérni idén. Eközben, és a szankciók ellenére, Oroszország gazdasága aranykort él át: tavaly a GDP közel 4%-kal emelkedett, és az IMF szerint 2024-ben gyorsabban fog növekedni, mint bármely más fejlett gazdaság. Annak ellenére, hogy a nyugati vezetők azt hangoztatták, hogy Oroszországot a gazdasági szankciók térdre kényszerítik, Joe Biden amerikai elnök egyszer azt mondta, hogy »a rubel romhalmazzá vált« és hogy »Oroszország gazdasága a felére fog csökkenni«, Moszkva valójában jelentősen profitált a szankciókból. Valójában ebben a hónapban a Világbank felminősítette Oroszországot »magas jövedelmű« gazdasággá. 2022-ben, amikor az orosz tankok bevonultak Ukrajnába, Putyin elnök a világ hatodik legnagyobb gazdaságát vezette. Most, ugyanazon pénzügyi intézmény szerint, már a negyedik legnagyobb.

Ukrajna vereség felé tart

Oroszország stratégiája azon a felismerésen alapul, hogy a globális erőviszonyok alakulása jelenleg nem kedvez a Nyugatnak. Ezen elképzelés jegyében hajtotta végre Vlagyimir Putyin keleti fordulatát, egy olyan politikát, amelynek során Moszkva sikeresen helyettesítette nyugati kereskedelmét olyan regionális óriásokkal, mint India és Kína. Oroszország hatalmas gazdasági mérete, bőséges természeti erőforrásai és ipari kapacitásai olyan önellátási potenciált biztosítanak számára, amelyet kevesen – ha egyáltalán bárki – tudnak felülmúlni. A gazdasági és pénzügyi hatalmi központok ellenállhatatlan felemelkedése – amit a BRICS fejlődő országokat tömörítő csoportosulása testesít meg – gyakorlatilag egy új, poszt-liberális, multipoláris világrend eljövetelét jelenti, amelyet a Kreml ügyesen kihasznál. Az intelligens, őszinte elemzők előre látták ezt, miközben a nyugati véleményformálók vidáman biztosították hallgatóságukat, hogy mindössze egy erős »gatyán rúgás« kell Oroszország megroppantásához. Ahogyan azt realistán gondolkodó tudósok és megfigyelők, mint John J. Mearsheimer, Emmanuel Todd és Gray Connolly, valamint vezető politikai szereplők, mint Vivek Ramaswamy, J.D. Vance republikánus szenátor és Elon Musk milliárdos vállalkozó is előre jelezték, a Kreml a győzelem kulcsfontosságú tényezőjére, az akarat és az erőforrások fölényére tett fogadást. Ma úgy tűnik, hogy ez a fogadás bejött.”