A Buhankák valóban használtban voltak a hidegháború idején a Moszkvával szövetséges országokban, főleg mentőautóként, de már akkor sem feleltek meg frontszolgálatra: terepen közepes manőverezőképességgel rendelkeznek, páncélzatuk pedig egyáltalán nincs.
Ennek ellenére az orosz katonák valamiért különös kötődést éreznek a kisbuszok iránt, és rendszeresen felszerelnek rájuk kiegészítő páncélzatot, ami a frontról kiszivárgott videók alapján nem igazán növeli a járművek túlélési esélyeit.
Ezen videón egy „Mad Max-stílusúvá” alakított Buhanka látható, amelyet tyúkhálóval és gumiabroncsokkal szereltek fel, sőt, még egy drónzavaró berendezést is rögzítettek rá. Az ilyen elektronikai hadviselési eszközök általában meglehetősen megbízhatatlanul működnek, és a kiegészítő „páncélzat” sem tűnik alkalmasnak arra, hogy a pisztolylőszeren kívül bármilyen más lövedéket megállítson.