Legyünk realisták: nem fordulópont, hanem a totalitárius állam érkezik meg éppen Angliába

Nyitókép: Sandrine Laure Dippa / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP

„Évente mintegy 50 ezer késeléses ügymenet történik Angliában, több ezer fiatalkorú lányt erőszakolnak meg a különböző etnikai alapon szerveződött migránsbandák, a külvárosok lepattant és undorító hányingerkeltetők, az állami szolgáltatások túlterheltek, lakáshoz és normális munkához jutni lehetetlen a középosztálytól lefelé. És mindez azért, mert évente beengednek egy olyan, a lakosság egy-két százalékának megfelelő embertömeget, akiknek az égadta világon semmi hasznuk, csak a baj van velük. Mert a lengyel vízvezetékszerelővel szemben a moldáv koldus és a nyolcfeleséges, harmincgyerekes bangladesi hitszónok teljesen értelmezhetetlen egy modern civilizációban, hiába lesznek ettől a közösségek színesek és izgalmasak. (Jó, izgalmasak tényleg.)

Ám mivel ezt nem mondhatják ki, mert ezek a tények ellentmondanak mindennek, amit hisznek a világról, amit tanultak az egyetemen és amit a fejükbe vertek az amerikai ösztöndíj alatt, nem maradt más ötletük a társadalmi elégedetlenség lefojtására, mint a totális elnyomás, a cenzúra, a rendőrállam. Kézenfekvő trükk a bevándorlás-ellenesség egybemosása a nácizmussal, a fasizmussal, az pedig nemcsak azért hasznos, mert könnyen kriminalizálható, hanem azért is, mert kiválóan lehet uszítani az antifától kezdve a leghülyébb, legindoktrináltabb jóemberkedő idiótákat, hogy végül közösen turbulens jeleneteket adjanak elő botokkal és felgyújtott üzletekkel közterületen.

És mi történik akkor, ha sikerült az bevándorlók és az őshonosok közötti konfliktust a jó és a rossz között folyó harccá átfesteni? Bizony, jönnie kell az államnak, hatalmas erővel, mindent lebíró akarattal. Csak béke legyen végre! Kölcsönös tisztelet és a megértés a gumibotok árnyékában – ahogy III. Károly is megfogalmazta minap kissé zavarosan.”