Demokráciából jeles? – brutálisan torzít az Európai Parlament a jobboldal rovására

Nyitókép forrása: FREDERICK FLORIN / AFP

Veczán Zoltán és Nagy Gábor írása

A demokráciát roppant sokszínűen lehet értelmezni – és általában a különféle politikai aktorok abba az irányba hajlítják annak értelmezését, amit az érdekeik diktálnak. Van viszont, melyet nehézkes(ebb) félreértelmezni, és ez a matek. A számok. Noha Roberta Metsola, az Európai Parlament akkor (és azóta újra) regnáló elnöke a választásra buzdító kampányban azt üzente még áprilisban:

Ehhez képest a pozíciók elosztásánál azt láthattuk, még az egyébként rendkívül torz mandátumarányt is figyelmen kívül hagyva (erről majd lesz szó) kaptak kulcspozíciókat egyes pártok képviselői, ami köszönőviszonyban sincs a népakarattal.

Láthattuk a mandátumszámokat, ismert a 720 EP-képviselői székek megoszlása:

• Európai Néppárt (EPP): 188;
• Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D): 136;
• Patrióták Európáért (PfE): 84;
• Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR): 78;
• Renew Europe: 77;
• Zöldek/Európai Szabad Szövetség: 53;
• Baloldal: 46;
• Szuverén Nemzetek Európája (ESN): 25;
• Függetlenek: 33.

Óriási torzítás az Európai Parlamentben: a liberálisok szava sokkal többet ér

Némi hosszas utánajárással*, a mintegy 200 tiritarka pártra, formációra, egyéni akciócsoportra adott voksok összeszámlálásával – beleszámolva a különféle országos koalíciók különféle pártcsaládokba szétszóródását közel azonos listás választási körülmények mellett –, azt is láttuk, melyik frakció hány európai polgárt képvisel a gyakorlatban.

Jelesül:

• Az EPP-nek 41 millió 495 ezer szavazója volt;
• az S&D 30 millió 971 ezer voksot gyűjtött;
• a Patrióták 18 millió 233 ezret;
• az ECR 16 millió 899 ezret;
• a Renew 15 millió 356 ezret;
• a Zöldek 13 millió 587 ezret;
• a Baloldal 11 millió 161 ezret;
• míg a Szuverének 7 millió 575 ezer szavazatot kaptak.

Mindez többé-kevésbé idomul a mandátumok számához, de csak többé-kevésbé. Mert már itt is volt némi egyenlőtlenség, ha nem is olyan borzasztóan kiugró: ugyanis szavazó per európai parlamenti szék arányában úgy állt a dolog, hogy egy-egy mandátumhoz sem egyforma mennyiségű voksot gyűjtöttek össze az egyes pártok.

Vagyis amikor sarkalatos ügyekről, fontos dolgokról szavaznak az Európai Parlamentben,

Ez a két komoly szélsőérték. A többi pártcsaládnál szintén vannak eltérések, ha nem is ilyen kiugróak: a két további jobboldali frakció – a Patrióták és az ECR – valamivel jobban jártak a nyers átlagnál (250 ezer voks körül per mandátum), a Zöldek meg a Baloldal kissé rosszabbul.

Így (növekvő sorrendben) a jól és a rosszul járt frakciók:

• Renew: 199.434;
• ECR: 216.655;
• Patrióták: 217.062;
• EPP: 220.719;
• S&D: 227.729;
• Baloldal: 242.634;
• Zöldek: 256.354;
• Szuverenisták: 303.002.

Füstös szobákban zajlott az egyezkedés: az európai polgároknak nem volt beleszólása

Az szintúgy ismert, ki milyen pozíciókat kapott az alakuló Európai Parlamentben, amellett, hogy Ursula von der Leyen – aki végül a frakciófegyelemnek és az utolsó pillanatos „hoztam Green Dealt is meg nem is” játékának köszönhetően megteremtette maga mögött a pillanatnyi többséget – megszerezte a valódi hatalmat jelentő európai bizottsági elnöki pozíciót, nem mellesleg személyében pedig az EPP megkapta a legértékesebb posztot.

Hiszen ugyancsak a Néppártot erősíti a már említett Roberta Metsola, aki az Európai Parlament elnöke volt és maradt is – az ő feladatai közé tartozik a parlamenti ülések vezetése, a döntéshozatali folyamatok koordinálása, valamint az EP képviselete a külvilág felé, s akkor válik jogerőssé egy-egy jogszabály vagy határozat, amit a parlament megszavazott, ha aláírja.

Az EP bő kézzel szórta a pozíciókat bizonyos frakcióknak – és ugyanilyen határozottsággal hagyott ki az alelnöki és a kvésztori posztokból másokat (a kvésztorok elvileg a képviselők munkáját segítik mindenféle háttérmunkákkal, de emellett részt vesznek a költségvetési döntésekben és tagjai az EP elnökségének, ami annak belső szervezeti és adminisztratív szabályait alakítja). Így lett

• az EPP-nek egy elnöke; három alelnöke és két kvesztora
• a szocialistáknak (S&D) öt alelnöke és egy kvesztora
• az ECR-nek és a Renew-nak két-két alelnöke és egy-egy kvésztora
• s végül a Zöldeknek és a Baloldalnak egy-egy alelnöke.

Ennek a politikai vetületeit már jó páran taglalták, nem is mennénk jobban bele.

Ha szavazatszámokra lebontjuk, még kiáltóbb az egyenlőtlenség. Ha minden pozíciót beleszámolunk (az elnök, a 14 EP-alelnök és az 5 kvésztor), akkor a frakcióval bíró pártokra leadott mintegy 155 millió voks arányaiban 7,75 millió voksonként járna arányosan egy-egy EP-pozíció. Ehhez képest

• megint a liberálisok jártak a legjobban: a Renew-nál 5 millió 119 ezer voks kellett egy poszthoz;
• őket követték a szocialisták, akik 5 millió 161 ezer voksonként kaptak egy-egy EP-pozíciót;
• majd jött az ECR, amely 5 millió 633 ezer voksonként kapott egy posztot;
• ezután az EPP következik 6 millió 915 ezer voksonként kapott egy pozíciót, ami már közelít az átlaghoz, ellenben a csúcsszerv elnökét ők adják, így van mivel vigasztalódniuk.

Majd mindezek után jönnek a kis frakciók, leszakadva:

• a Baloldalnak duplaannyi – 11 millió 161 ezer – voksra jár egyetlen alelnök, mint a Renew-nak,
• a Zöldeknek meg még többre, csaknem 13,6 millióra.

Az igazi feketeleves azonban csak ezután jön. Ugyanis

Tehát az EP mainstream-pártjainak szmókirúmos döntése alapján ez a csaknem 26 millió európai szavazó semmilyen európai parlamenti pozíciót nem kaphatott.

Ennyit erről: kevesebb ér egy jobboldali voksa, ha kulcspozíciókhoz viszonyítjuk

Mindez önmagában is izgalmas gyakorlat a demokrácia vagy a képviseleti demokrácia szempontjából.

Ugyanakkor mondhatják, hogy „de hát ott van az ECR, amelyik busásan részesült a tisztségekből”, csak hát ez a fentiek fényében is csak hunyorítva lenne igaz. Már azért is, mert hiába szavaztak rá másfél millióval többen, ugyanazzal lett kifizetve, mint a Renew; de ha ennyi ember statisztikai hibahatáron belülinek tartunk is, érdemes egy másik szemszögből szintén megvizsgálni a dolgot.

Mert ha szuverenista-globalista, vagy ha úgy tetszik, jobb-bal tengelyen osztjuk meg a számokat, azonnal kilóg a lóláb, és a valóban szándékolt helyükre billennek a számok:

Az EP megtehette volna, hogy – ha már újraválasztott elnöke azt harsogta: mindenki szavazata számít – akkor arányosít legalább valamiképpen. Nem tette. S nem tette az EP érdemi munkát végző bizottságainak esetében sem – ez azonban már egy másik cikk témája lesz.

* A közepesen jól frissülő adatbázisok és egymásnak olykor emiatt is ellentmondó információk miatt apróbb számítási hibák előfordulhatnak, amelyek azonban a nagy egészet nem érintik.