Szép dolog a demokrácia: a Patriótákra 18,2 millió ember szavazott – a kapott pozícióik száma pedig nulla

Cordon sanitaire, vagyis egészségügyi kordon. A kifejezés az általunk is túl jól ismert Georges Clemenceau francia miniszterelnök nevéhez fűződik, s bár 1919-ben a bolsevizálódó Oroszország elszigetelésének és a mindig gyanús németek bekerítésének szándékát takarta, ma már teljes természetességgel használják akkor, amikor groteszk koalíciókkal, politikai manőverekkel és időnként karhatalmi módszerekkel lépik át a törvény, az etika és olykor a józan ész határait,

Az idézőjel indokolt: a szélsőjobboldal attribútumai nemrég még olyasfélék voltak, mint a rasszizmus, az antiszemitizmus vagy éppen a demokratikus berendezkedés elutasítása. De amióta a magát demokratikusnak nevező, mainstream nyugati ideológia faji alapon dekolonializálja – értsd: fehérmentesíti – a közéletet, a kultúrát és az oktatást; elnézi a muszlim bevándorlók vagy éppen a Hamaszt éltető hordák antiszemita hőzöngéseit; illetve betilt és büntet bizonyos véleményeket,

Pusztán arra jó, hogy kifejezze az említett fősodor ellenszenvét, ha kifogyott az érvekből, s hogy megindokolja az „egészségügyi kordon” felállítását. Akár újságok betiltásával, akár a magyar elnökség bizottsági bojkottjával, akár pedig azzal, hogy

„Szavazzanak önök is, ne mások döntsenek önök helyett! Minden szavazat számít!” – mondta Roberta Metsola, az EP elnöke még áprilisban egy videóüzenetben a szervezet tájékoztató kampányában. Az emberek pedig szavaztak, mert a parlament az Európai Unió egyetlen közvetlenül választott érdemi szerve, ahol a népakarat még valamelyest megnyilvánulhat.

Olyan nagyon azért nem, vagy legalábbis nem mindegyikünké.

az Európai Néppárt (EPP), amelyre nagyjából minden negyedik, összesen 41,5 millió európai polgár voksolt, s így a mandátumok negyedét szerezte meg, politikusaival elnökli az Európai Bizottságot és az EP-t, vagyis az Euró­pai Tanács mellett a két csúcsintézményt. Emellett visz a 13 EP-alelnökből 3-at, az 5 kvesztori pozícióból 2-t, továbbá 8 EP-bizottságban elnököl, és 33 alelnöke is van ezekben a szakpolitikákat alakító alszervekben. Könnyen kiszámolható: a nagyobb mainstream pártok – az EPP, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) és a liberális Újítsuk Meg Európát! (Renew) –

A kisebbek, vagyis a Zöldek-Európai Szabad Szövetség és a Patriótákhoz képest feleakkora Baloldal is ki lett fizetve egy-egy EP-alelnökkel és EP-bizottsági posztokkal, még ha nem is arányosan. A kordonon kívülre szorított Meloni-féle Európai Konzervatívok és Reformistákat (ECR) is kénytelenek voltak végül beengedni – így lettek a Politicóban, vagyis a brüsszeli Pravdában „far-rightból” időnként „hard-right” –, s épp annyi pozíciót osztottak nekik, mint a náluk bő másfél millió vokssal kevesebbet szerző renew-osoknak.

Se EP-alelnök, se kvesztor, se bizottsági elnök, se alelnök nem lehetett egyik patrióta képviselő sem. Az ESN, amelyre 7,5 mil­lióan voksoltak, szintén nem kapott semmit. 

Kiszámoltuk: voks per pozíció arányában a liberális Renew-szavazó voksa a legértékesebb, aztán jön az EPP, majd a többi kordonon belüli frakció voksolójáé; végül pedig azé a több mint 25 millió patriótáé és szuverenistáé, akinek a szavazata de facto semennyit nem ér – a kordonon kívülről kiabálhatnak, de lényegében jogfosztottak Európában. Erre talán nemcsak Clemenceau doktor csettintene elégedetten, de kedvenc patronáltja, Edvard Beneš is.

***