„Csúf dolog kirekeszteni a Patriótákat!” – dörögte Magyar Péter, aztán vigyorogva rájuk vágta a kaput

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)

Hír lett itt abból, hogy

– a bizottsági ülésen a szocik külön felhívták a figyelmet erre a méltánytalanságra, Magyar Péternek azonban ettől a szeme se rebbent (ahogy egyébként annak a hazai feminista különítménynek sem, amely máskor árgus szemekkel figyeli a különféle fotókon, hogy teljesül-e a szent paritás).

A politikus ugyanis a Néppárt soraiban ülve az AFCO bizottság negyedik számú alelnöke lett – amely AFCO bizottságnak a néppárti elnöke mellett addigra már volt egy néppárti, egy szocdem és egy Renew-frakcióbeli alelnöke.

Mármost Magyar Péter a facebookos észosztásaiban a lehető leghatározottabban jelentette ki, hogy részéről nem helyesli a Patrióták elszigetelését: ő „elvi alapon” ellenzi „egyes csoportok kirekesztését”. Jártak is a lájkok és az aléltan csodáló szempárok a páratlan jófejségéért. Hogy

Jó, hát „elvi” alapról beszélt ő, nem a konkrét gyakorlatról. Amikor ugyanis az Alkotmányügyi Bizottság elnöke feltette neki a kérdést, hogy elfogadja-e a bizottsági alelnökké való jelölését, azaz azt, hogy az EPP az ő személyében bitoroljon egy Patriótáknak járó pozíciót, úgy válaszolt: örömmel fogadja el.

Mint amikor valaki az igazságosság bajnokaként bőszen kiáll amellett, hogy (az addig őt minden buliba készségesen elcipelő) testvére is kapjon egy szeletet a tortából – majd amikor azt a bizonyos utolsó szeletet a testvére helyett neki nyújtják át, hogy fogyassza egészséggel,

Ha egy pillanatra is komolyan gondolta volna a rideg számítással prezentált színjátékot, akkor egy szakbizottság egyébként meglehetősen jelentéktelen negyedik alelnöki pozíciójára való jelölés visszautasítása vagy akár csak megkérdőjelezése kiváló alkalom lett volna a bizonyításra. „Elnök úr, örömmel elfogadnám én a megtisztelő felkérést, hát hogy ne fogadnám el örömmel, csakhogy akkor az EP-ben 26 százalékkal rendelkező néppárti frakció tagjai ebben a bizottságban a tisztségek 60 százalékát töltenék be, míg a 11,7 százalékkal rendelkező Patrióták nullát, noha már a 10,7 százalékos Renew is kapott egyötödnyi helyet a pulpituson.

de vegyük már komolyan magunkat, úgy is mint Alkotmányügyi Bizottság. Nézzétek már meg, ott figyel a mai napirendünk láblécében is a mottó, hogy »Egyesülve a sokféleségben«; maga az Európai Unióról szóló szerződés pedig – amelynek végrehajtásáért ugye mi itt, az AFCO bizottságban kifejezetten is felelünk – a 2. cikkében rögzíti az EU alapjaként »a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának« értékeit.

 »Egyenlőség«, hékások! Hát bármennyire is kedves a szívemnek, miért járna aránytalanul hangos képviselet a tegnapelőtt még dékás újtiszásnak, a Fidesz-szavazók szájának akkurátus betapasztása árán? »Jogállamiság«, gyerekek! Az EP eljárási szabályzatának 34. cikke szerint például kifejezetten törekedni kell az olyan eljárásokra, »amelyek a bizottságokban és a küldöttségekben, valamint a döntéshozó szervekben tükrözik a Parlament politikai sokféleségét«. Tán érvényesül-e e tekintetben a jog uralma, amikor engem jelöltök negyedik alelnöknek?

Komolyan úgy akarjuk ebben a ciklusban is elfogadni az alsó-eritreai LMBTQIA személyek védelméről szóló állásfoglalásainkat, hogy közben a saját harmadik legnagyobb frakciónk jogait tiporjuk kéjesen, csak azért, mert kevesebben vannak és mások?

Efféle szavakkal válaszolhatott volna a felkérésre, ráadásul anyagi veszteség nélkül, mivel az Európai Parlamentben minden képviselő egyforma tiszteletdíjban részesül. Egy jelentéktelen tisztségbe került volna a szóban hangoztatott elvek gyakorlati alkalmazása – cserébe pedig akár még egy-két jobboldali szavazatot is hozhatott volna a gerinces kiállás.

Ehelyett azonban inkább jóízűen elfogyasztotta a tortaszeletet, majd az áldozati pózt felvéve kiposztolta híveinek, hogy „megszületett a Fidesz és a Szocialista frakció (amelyben Dobrev Klára ül) nagykoalíciója az EP-ben”, merthogy szerinte se a DK, se a Fidesz képviselője nem szavazott igennel az ő alelnökké választásakor, ezzel pedig úgymond meg akarták akadályozni, közös erővel, hogy

Eltekintve attól, hogy a megakadályozás veszélye az erőviszonyok miatt nyilvánvalóan nem állt fenn, továbbá hogy másik jelölt hiányában fel sem merült, hogy a „nem” szavazat egy nemmagyar politikusnak kedvezett volna a magyarral szemben (nem úgy, mint a fideszes Szekeres Pál háznaggyá történő meg nem választásakor) – mindezektől tehát eltekintve a „nagykoalíció” vizionálása eleve nem túl bölcs felvetés.

amiről ráadásul írásos feljegyzés is van, nem úgy, mint a szakbizottsági titkos szavazás voksairól – akkor talán értesíthetjük a lelkes tiszásokat, hogy rögtön a legelső plenáris ülésen látványosan létrejött a „narancssárga Fidesz” és a „trikolór Fidesz” nagykoalíciója?

De legalább megtudhattuk, hogy

Izgalmas lesz ennek fényében szemlélni majd a párt Fővárosi Közgyűlésen belüli vitézkedését.

***