Hopp, lett egy új alelnöke a TISZA Pártnak, cirka a semmiből – vesszen a „választási autokrácia”, nevezzen ki mindenkit a Magyar Péter!

„Radnai Márkkal, a TISZA Párt másik alelnökével” – ezzel a szöveggel posztolta ki magáról az aznapi harmadik és egyben utolsó képet Magyar Péter (böjtös nap volt az a szombat:

– kellett hát néhány visszafogottabb óra, amikor ismét fokozódhat az éhség).

Arra persze többen felkapták a fejüket, hogy ez a Radnai Márk pontosan ugyanaz a Radnai Márk, aki 2015-ben színházi rendezőként azt találta üzenni az Élet és Irodalom színikritikusának, hogy „Ha még egyszer meglátlak bármelyik előadásom közelében[,] egyesével töröm el minden ujjad. Bezony. Szép nyarat! Menj jó messzire!”.

Mikor volt az már! Komolyan kilenc évvel ezelőtti mondatokkal kell vergődni? Szánalmas! – csattannak fel erre a hívek, mármint ugyanazok, akik az elmúlt hónapokban akár vonatra is szálltak, hogy a messiási roadshow több állomásán is meghallgathassák felvételről

A platóról közvetített kulcsüzenet világos volt és egyértelmű: ha 2007-ben (mellesleg egy olyan újságírói kérdésre, hogy el merjen-e menni az ember a március 15-i gyűlésre, 2006. október 26. után) a Fidesz vezetője azt fejtegette, hogy egyes politikusok puszta számításból riogatnak fideszes fizikai erőszakkal, akkor biztos (hovatovább tuti), hogy 2024-ben az ukrajnai háború fizikai veszélyeinek emlegetése is színtiszta kampányfogás és alaptalan szemfényvesztés.

Igaz, a 2007-es orbáni gondolatmenetet eleve sikerült úgy megvágni, hogy a vége is lemaradt, miszerint az alaptalan riogatás Európában nem is igazán működik, a „sokat tapasztalt választópolgárok” átlátnak a szitán, tehát ez a gyurcsányi stratégia pont nem fog sikerre vezetni – azaz

Ebből sikerült azt kihozni a Radnai Márk rendezésében lezajlott TISZA-kampányban, hogy 2007-ben Orbán meghirdette az alaptalan riogatás módszerét, és 2024-ben ezért hozakodik elő folyton a véresen konkrét ukrajnai háborúval.

De hasonlóan megkomponált performansz volt az is, amikor Magyar Péter a putnoki polgármester egy kevéssé sikerült 2017-es beszédének részletét kérte számon a templomból kijövő putnoki néniken. Szégyelljék magukat – dorongolta le őket – amiért templomba mennek(!) egy olyan polgármesterrel együtt, aki szerint egyes politikusok „nem a fazékhoz valók, hanem a guillotine alá”.

hét évvel később, olyasvalaki rendezésében, aki nem a levegőbe guillotine-ozott valamiféle túltolt retorikai fogással, hanem személy szerint fizikai erőszakkal fenyegetett meg minimum két embert.

Ha Putnok főterén azóta sem áll kivégzőeszköz, akkor a munkáscsaládból származó putnoki polgármester kevéssé cizellált szavain talán nem feltétlenül kellene hét év múlva is lovagolni – aki viszont ezt mégis megteszi, az ne kiáltson karaktergyilkosságot és propagandát, ha kiderül,

Ha a putnoki néni szégyellje magát, amiért egy levegőt szív a templomban olyasvalakivel, aki valaha egy hiperbolával a szájára vette a „guillotine” szót, akkor mi a teendője annak, aki a saját pártja alelnökévé nevez ki egy ujj- és kézeltöréssel fenyegetőző alakot?

Mert ami Radnai Márkban mint a TISZA párt „másik alelnökében” valahol mégis a leginkább figyelemreméltó, az a kinevezésének kifinomultan demokratikus eljárása. Tehát hogy így

Alelnökként fogta magát, és kreált egy másik alelnököt – egy emberként vágyunk arra, hogy erre cseréljük le „a választási autokrácia hibrid rendszerét”.

Érdemi pártszervezet még nincs, de két alelnök már ott figyel az élén. Mire számítsunk? Most, hogy a rendszerváltásra előfizető hívek száma tartósan átlépte a 15 ezret, tehát amikor minimum havi 40-50 milliós bevétel már biztosított, kinevezi a második alelnököt – akkor vajon 22 500 tagnál rábök majd a következő alelnökre? Hétezer-ötszázanként kapunk egy új alelnököt, szigorúan a kritikát nem bíró agresszorok halmazából?

vagy hogy egy sor egyoldalú érv alapján rákérdezzen, ugye mindenki rimánkodva könyörög-e, hogy EP-képviselő legyen – de arra nem telik, hogy a párt vezetőit átlátható eljárás keretében, jelöltállítás és versenyeztetés után válasszák meg. Vagy legalább előzetesen kitegyen magáról egy szelfit az első alelnök, belengetve, hogy honfitársaim, a múlttal való radikális szakítás érdekében és a szuverén hazafiság jegyében nincs mit tenni,

Radnai Márk kell ide alelnöknek, de izibe’, a Jobbik infrastruktúrájával együtt, bő egy évvel azután, hogy Gyöngyösi Márton Nagy Ervin mellett ült David Pressman szédervacsoráján.

Bár abból a szempontból valóban nem rossz a választás, hogy ezek után egészen fellélegzik majd az ember, amikor jó vergődést kívánva lepropagandistázzák.