Nyitókép: FABRICE COFFRINI / AFP
„S láss csodát, a fenti életutakból egyenesen következik a nyílt társadalomnak kedves ítéletek meghozatala.
Nevezett bírók hol együtt, hol külön-külön már sok éve szakmányban gyártják a Magyarországot és másokat elmarasztaló migrációs ítéleteket.
A teljesség igénye nélkül: ahogy fentebb jeleztük, tavaly például ugyanez a tanács azért állapított meg jogsértést, mert hazánk a külképviseleteken tette lehetővé a menedékkérelmek benyújtását – vagy korábban a tranzitzónás eljárás miatt. De Bonichot és Rodin részt vállaltak abban az ítéletben is, amelyben a luxembourgi testület elutasította a kvótarendszer elleni magyar és szlovák keresetet. Lycourgos és Bonichot pedig más témában is vitézkedtek: amellett, hogy elítélték hazánkat, mert büntetni merészelte az illegális határátlépéshez nyújtott NGO-segítséget, rákényszerítették Bulgáriát, hogy ismerje el a szülőségét egy azonos nemű párnak, holott ezt a bolgár törvények nem teszik lehetővé.
Minden összeáll tehát: egy magát nyíltnak hirdető, valójában nagyon is zárt birodalmi struktúrát megcélzó ideológia; a struktúrába jól illeszkedő, korlátlan hatalomra vágyakozó bíróság; az ideológia keretein belül mozgó, jogalkalmazás helyett jogalkotást végző, politikai aktivista bírák – és egy hálózat, amely mindezeket átfogva tervezi építeni az Európai Egyesült Államokat, nemzetek, államok, határok nélkül, de »dinamikusan« értelmezett menedékjoggal, »hozzáférhetővé« tett nemzetközi védelemmel és sok-sok migránssal. Nem, én nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De az összeesküvés-gyakorlatot nagyon is látom.”