Ennek lehetne az egyik módja az, ha az Azerbajdzsánból Törökországba küldött gázt irányítanák át Európába, és ehelyett érkezne további orosz gáz a török piacra. Alparslan Bayraktar energiaügyi miniszter azonban azzal érvelt, hogy ez túl bonyolult ügylet, helyette inkább a 10-15 éves hosszú távú megállapodások jelenthetik a megoldást.
Bayraktar szerint növelni kellene a Törökország és Bulgária közötti vezetékkapacitását. Erre a miniszter véleménye alapján azért volna szükség, mert a vezetéken jelenleg feleannyi gáz továbbítható, mint amennyire Törökország képes volna. A politikus szavai szerint éves szinten hétmilliárd köbméter gázról van szó.
Az érintett kapacitást akár 10 milliárd köbméterre is lehetne növelni, amennyiben Ankara is együttműködik az azeri Socar energiavállalattal, de ehhez biztosítékra van szüksége Európától, miszerint a nagyobb mennyiségre lesz megfelelő kereslet. Bayraktar rámutatott arra a megállapodásra is, mely szerint Bulgária és Törökország tavaly évi 1,5 milliárd köbméternyi LNG importról, majd nyugati reexportról egyezett meg, mint felső határ. Más kérdés, hogy az Európai Unió álláspontja szerint ez versenyellenes lehet.
Úgy gondoljuk, hogy a politikai és fizikai akadályok túl nagyok ahhoz, hogy az Ukrajnán átáramló orosz gázt azerivel helyettesítsék”
– írta közleményében az Energy Aspects Ltd szakértői vállalat.
Törökországnak nem titkolt célja azonban, hogy regionális gázközponttá váljon, ezért jelentős összegeket fektetett be az új tárolók létesítésébe, a cseppfolyósított földgáz-létesítményekbe, valamint a Fekete-tenger kutatásába és termelésébe, de míg saját keresletének kielégítésében szinte teljesen az importra támaszkodik, tavaly olyan országokkal kötött exportszerződést kis mennyiségű gáz eladására, mint Románia, Moldova és Magyarország.
A miniszter szerint augusztusban ráadásul megállapodás születhet azzal kapcsolatban is, hogy Iránon keresztül Türkmenisztánból érkezzen gázimport.
A Bloomberg tudósítása alapján bár Európa az orosz-ukrán háború kitörése óta szeretne leállni az orosz energiahordozó használatával, holott Moszkva a NATO-tag Törökország legnagyobb gázszállítója. Az egyenletben azonban több megkérdőjelezhető elem, is van: a szakértők szerint ugyan érthető, hogy Törökország a hosszú távú szerződésekkel biztosra menne, de a lehetséges vevőknek nem biztos, hogy erre van szüksége.