Ezt ne felejtsük el, amikor újra azzal jönnek majd, hogy a november 4-ei választáson „a demokrácia a tét”.
(Nyitókép: Allison Joyce / AFP)
Három és fél héttel az elnökjelölti vita után, magyar idő szerint vasárnap este Joe Biden bejelentette, hogy mégsem indul az Egyesült Államok elnökségéért, nem folytatja újraválasztási kampányát.
Ezt is ajánljuk a témában
„Egyetlen ciklus alatt máris túlszárnyalta a legtöbb olyan elnök örökségét, aki két cikluson keresztül töltötte be hivatalát” – állította a jelenlegi amerikai alelnök.
Az amerikai kampányidőszak rendkívül tumultuózus. Mi, akik olvasunk-nézünk jobboldali médiumokat, nem lepődtünk meg azon, hogy Biden láthatóan mentálisan rossz állapotban katasztrofális teljesítményt nyújtott az elnökjelölti vitán.
Láttuk, hogy nem létező emberekkel fog kezet, többször elesik, ledermed, halandzsa nyelven beszél, a szájbarágós útmutató kártyákat sem mindig érti, és Putyinnak nevezi Zelenszkijt.
Azonban fél Amerikának azt adta be a független-objektív baloldali média, hogy mindezek álhírek, Biden kiváló szellemi állapotban van. Sokan az élőben közvetített vitán szembesültek a valós helyzettel, vagy akkor voltak kénytelenek elhinni. A baloldali média és a demokrata elit persze úgy tett, mintha korábban nem hallgatta volna el mindezt, és most derülne ki. Sőt – talán becsülendő bajtársiasságból – mentegették Bident, és többen
azt bizonygatták, hogy az elnök a látszat ellenére jó állapotban van.
A helyzet az, hogy már ez is felveti a demokratikus deficit kérdését a magát demokratának nevező párttal és liberálisnak nevező médiával kapcsolatban. Ha ugyanis a demokráciának összetevője, feltétele az, hogy az állampolgárok információhoz jutnak, akkor itt megvonták tőlük ennek lehetőségét, ami fontos ahhoz, hogy tájékozott polgárok legyenek – pedig ezt nagyra tartják az amerikaiak, még külön kifejezésük is van rá: „informed citizenry”.
Ellenben a baloldali média nemcsak elhallgatta előlük mindezt, de álhírgyárnak pocskondiázta azon jobboldali médiumokat, amelyek lehozták az eseteket.
Még problémásabb azonban a Demokrata Párt helyzete azóta, hogy vasárnap „leszedte” Joe Bident.
Biden ugyanis az Amerikában szokásos tagállami előválasztásokon megnyerte a demokraták elnökjelölt-választási versenyét. Persze a demokrata jelölőgyűléseken szavazók a fentebb taglalt okokból akkor még nem tudták, kire is adták a voksukat.
Mint írtam: demokratikus deficit.
Azonban nagyobb baj is van. Az amerikai pártok az előválasztások után nemzeti konvención jelölik hivatalos elnökjelöltjüket, aki a szokásjog szerint
az előválasztások nyertese. Hiszen ha már van előválasztás, akkor ez a demokratikus és legitim. Csakhogy
az előválasztások után leszedni a nyertes inkumbens elnököt úgyszintén demokratikus deficitet okoz.
Ezzel ugyanis az előválasztásokon nem induló vagy elbukó jelöltek jöhetnek szóba. Így szokatlan helyzet állt elő azzal, hogy a végsőkig próbálták versenyben tartani Joe Bident.
A jelölt végül minden bizonnyal az azonnal építeni kezdett alelnök, Kamala Harris lesz, akit megpróbálnak ráépíteni Biden legitimitására, hiszen mégiscsak Biden alelnöke. Viszont nem mérette meg magát az előválasztásokon, és a legtöbb felmérés szerint még kevésbé népszerű, mint Biden.
Harris ugyan bejöhet az identitáspolitika (woke-ideológia) kedvelőinek, ugyanakkor több probléma is van vele azonkívül, hogy politikai antitalentum.
Progresszívebb, mint a centristának beállított Joe Biden, ami eleve kevesebb szimpatizánst jelent. Eközben azonban a progresszívoknak is van vele bajuk, kaliforniai ügyészként ugyanis keményen fellépett a bűnözéssel szemben, ami mostanában – amikor Soros György pénzeli a liberális, a bűnözés ellen alig fellépő ügyészek kampányát – nem divat az amerikai baloldalon.
Szóval a demokraták egy meglehetősen antidemokratikus helyzetbe kormányozták magukat, s a nép helyett az elitjük dönt az elnökjelöltjükről mindenféle hátsó szivarszobákban.
Ezt ne felejtsük el, amikor újra azzal jönnek majd, hogy a november 4-ei választáson a demokrácia a tét.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Elúszni látszik a demokraták hajója.
Ezt is ajánljuk a témában
„Ez a demokráciát fenyegető veszély, nem a Republikánus Párt” – tette hozzá J. D. Vance.
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
A sziget lakóinak nem tetszenek az amerikai terjeszkedési törekvések.
Kiss Rajmund szerint a szigetország politikai vezetésének és Raúl Castrónak nem kell attól tartania, hogy kommandósok rúgják rájuk az ajtót.
A demokraták „gyávának” nevezték a republikánusokat.
A helyi politikusok és civilek egy része tüntetni készül, mert attól tartanak, hogy az amerikai jelenlét fokozása hosszabb távon veszélyeztetheti a sziget önrendelkezését.
Ezzel az egyik legfontosabb amerikai és izraeli követelés kaphat mattot.
Az amerikai elnök a Venezuelában bevált receptet próbálja megismételni a kommunista szigetországban, de több szakértő szerint Havanna egészen más kihívást jelent, mint Caracas.
A maradék haton is őt ünneplik, csak azokon nem látható. Van a földön még egy miniszterelnök vagy államfő, aki ilyen töménységben tömjénezné önmagát? Azt hiszem, van, Kim Dzsongun. Vele van versenyben. Hiszen Ceaușescu már nem él.
A „tüzek földjén” tett látogatásán a katolikus egyházfő a környezeti pusztítás, a társadalmi kirekesztés és az igazságosság kérdéséről beszélt, arra kérve a helyieket és vezetőiket, hogy a pusztító tüzek helyét új lelki és társadalmi energia vegye át.
