Szlovákiában a politikát felváltotta a pszichiátria

Nyitókép: KAY NIETFELD / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

A szerző korábban az egyik legolvasottabb szlovák napilap, a Hospodárske Noviny főszerkesztő-helyettese, jelenleg a legolvasottabb szlovák portál, a štandard.sk munkatársa.

Szlovákia a világsajtó címoldalán.

Óriási sokk volt ez Szlovákiának és Európának is. Bár, ha belegondolunk, valahol a tudatunk mélyén éreztük: valami hasonló, valami nagyon rossz történni fog, ha nem is ennyire véres formában.

A Štandard hasábjain folyamatosan figyelmeztettük az olvasókat,

Vagy, ha úgy tetszik, jön a forráspont, amely erőszakos társadalmi konfliktusba torkollhat. Pont erről beszélt néhány héttel ezelőtt Robert Fico. Azt mondta, várja, az ellenzéki sajtó által gerjesztett frusztráció mikor csap át a kormánypárti politikusok elleni erőszakba. 

A töréspont, amelyet sokan nem bírtak elviselni, Korčok vereségével jött el (Az ellenzék által támogatott Ivan Korčok, korábbi külügyminiszter a tavaszi államfőválasztáson Peter Pellegrini fő kihívója volt. – a szerk.). A vert táborban beteges méreteket öltött a gyűlölet és a frusztráció.

Éppen ebben a beteges időszakban öltött formát Juraj C. terve a miniszterelnök meggyilkolására. Nem sokkal az elfogása után el is ismerte, alig egy hónappal korábban határozta el magát. Nem sokkal az államfőválasztás után. Akkoriban sokan szorongásoldóhoz nyúltak, mások alkoholhoz. Voltak, akik azzal izmoztak, hogy emigrálnak – persze csak a Facebookon. Megint mások váltig fogadkoztak, kitartanak a Gonosz elleni harcban. De volt egy, egy erősen frusztrált, de szilárdan elkötelezett valaki, aki fegyverhez nyúlt. 

Végül öt lövést adott le Robert Ficóra, mondván, nem bírja többé elviselni az Ukrajnának nyújtott katonai segítség elmaradását, a különleges ügyészség felszámolását, a média elleni támadásokat, a köztévé átalakítását…

A kormányfő elleni merénylet teljesen átrajzolta a politikai színteret. A progresszívek, Naď demokratái (Jaroslav Naď korábbi védelmi miniszter, a Demokrati párt elnöke – a szerk.), Matovič és a sajtó nagy része a politikai küzdelmet a Jó és a Rossz örök harcává változtatták. Háborút hirdettek az általuk társadalmilag veszélyesnek, kétségbeesettnek, bűnözőknek, agresszívnek, konteósnak beállított kormánypártiak ellen.

Fico egy véres támadás áldozataként az életéért küzd. 

Sokaknak persze ez sem volt elég. Érkeznek a nyakatekert összeesküvés-elméletek. Nikita Slovák, egy „művész” például úgy ítélte meg, a merénylet megrendelőjét Oroszországban kell keresni. 

Persze, mondhatnánk, hogy egyetlen őrült támadását nem lehet összekapcsolni az ellenzékkel. Normális körülmények között még igaz is lenne! Csakhogy Szlovákiában rég nincsenek már normális körülmények. A valóság elől menekül, aki azt állítja, Juraj C. tette pusztán a normálistól való érthetetlen eltérés és semmi köze a kormányellenes politikai és mediális kampányokhoz.

A legijesztőbb épp az, hogy Juraj C. merénylete igenis érthető!

Egy jóval tágabb problémakörbe illeszkedik, a józan ész elvesztése, a társadalom radikalizálódása jelentette problémák közé. 

Épp erről beszélt Fico abban a bizonyos videóban, amelyben figyelmeztetett, támadások érhetik a kormány tagjait. „Nem más vélemények, más megoldások pártolóival küzdünk, hanem veszélyes, intoleráns emberekkel” – mondta akkor.

Olyan emberekkel, akik képtelenek elviselni az övéktől különböző véleményt, az általuk elvárttól eltérő választási eredményeket. 

Valahol itt van a kutya elásva!