Ebben a beteges időszakban öltött formát Juraj C. terve a miniszterelnök meggyilkolására.
Nyitókép: KAY NIETFELD / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
A szerző korábban az egyik legolvasottabb szlovák napilap, a Hospodárske Noviny főszerkesztő-helyettese, jelenleg a legolvasottabb szlovák portál, a štandard.sk munkatársa.
Szlovákia a világsajtó címoldalán.
Juraj C. gondoskodott erről, amikor rálőtt Robert Fico kormányfőre.
Óriási sokk volt ez Szlovákiának és Európának is. Bár, ha belegondolunk, valahol a tudatunk mélyén éreztük: valami hasonló, valami nagyon rossz történni fog, ha nem is ennyire véres formában.
A Štandard hasábjain folyamatosan figyelmeztettük az olvasókat,
a választás győztese ellen zajló hisztérikus kampány robbanásközeli állapotokat eredményezhet.
Vagy, ha úgy tetszik, jön a forráspont, amely erőszakos társadalmi konfliktusba torkollhat. Pont erről beszélt néhány héttel ezelőtt Robert Fico. Azt mondta, várja, az ellenzéki sajtó által gerjesztett frusztráció mikor csap át a kormánypárti politikusok elleni erőszakba.
A töréspont, amelyet sokan nem bírtak elviselni, Korčok vereségével jött el (Az ellenzék által támogatott Ivan Korčok, korábbi külügyminiszter a tavaszi államfőválasztáson Peter Pellegrini fő kihívója volt. – a szerk.). A vert táborban beteges méreteket öltött a gyűlölet és a frusztráció.
A politikát felváltotta a pszichiátria.
Éppen ebben a beteges időszakban öltött formát Juraj C. terve a miniszterelnök meggyilkolására. Nem sokkal az elfogása után el is ismerte, alig egy hónappal korábban határozta el magát. Nem sokkal az államfőválasztás után. Akkoriban sokan szorongásoldóhoz nyúltak, mások alkoholhoz. Voltak, akik azzal izmoztak, hogy emigrálnak – persze csak a Facebookon. Megint mások váltig fogadkoztak, kitartanak a Gonosz elleni harcban. De volt egy, egy erősen frusztrált, de szilárdan elkötelezett valaki, aki fegyverhez nyúlt.
Végül öt lövést adott le Robert Ficóra, mondván, nem bírja többé elviselni az Ukrajnának nyújtott katonai segítség elmaradását, a különleges ügyészség felszámolását, a média elleni támadásokat, a köztévé átalakítását…
Mondjuk ki, Juraj C. pontosan úgy viselkedett, mint a legegyszerűbb, legprimitívebb politikai propagandák fogyasztója.
A kormányfő elleni merénylet teljesen átrajzolta a politikai színteret. A progresszívek, Naď demokratái (Jaroslav Naď korábbi védelmi miniszter, a Demokrati párt elnöke – a szerk.), Matovič és a sajtó nagy része a politikai küzdelmet a Jó és a Rossz örök harcává változtatták. Háborút hirdettek az általuk társadalmilag veszélyesnek, kétségbeesettnek, bűnözőknek, agresszívnek, konteósnak beállított kormánypártiak ellen.
A végén pedig meglepődve tapasztalták, hogy a gyűlölet és agresszió ott van az ő soraikban.
Fico egy véres támadás áldozataként az életéért küzd.
Sokaknak persze ez sem volt elég. Érkeznek a nyakatekert összeesküvés-elméletek. Nikita Slovák, egy „művész” például úgy ítélte meg, a merénylet megrendelőjét Oroszországban kell keresni.
Persze, mondhatnánk, hogy egyetlen őrült támadását nem lehet összekapcsolni az ellenzékkel. Normális körülmények között még igaz is lenne! Csakhogy Szlovákiában rég nincsenek már normális körülmények. A valóság elől menekül, aki azt állítja, Juraj C. tette pusztán a normálistól való érthetetlen eltérés és semmi köze a kormányellenes politikai és mediális kampányokhoz.
A legijesztőbb épp az, hogy Juraj C. merénylete igenis érthető!
A szlovák politika, meg persze a mediális tér normális ügymenetéből következik.
Egy jóval tágabb problémakörbe illeszkedik, a józan ész elvesztése, a társadalom radikalizálódása jelentette problémák közé.
Épp erről beszélt Fico abban a bizonyos videóban, amelyben figyelmeztetett, támadások érhetik a kormány tagjait. „Nem más vélemények, más megoldások pártolóival küzdünk, hanem veszélyes, intoleráns emberekkel” – mondta akkor.
Olyan emberekkel, akik képtelenek elviselni az övéktől különböző véleményt, az általuk elvárttól eltérő választási eredményeket.
Valahol itt van a kutya elásva!
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Pozsonyban egyre bizonytalanabbnak tűnik a kormánykoalíció helyzete.
Maradjunk annyiban, hogy Viktória Strompová számára mindaddig egyáltalán nem volt fontos a magyar állampolgárság, amíg nem akart a Tisza Párt színeiben országgyűlési képviselőjelölt lenni.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Döbbenetes lépésre szánta el magát a szlovák parlament: büntetnék a kritikát, miközben a Beneš-dekrétumok sebei ma is véreznek. Íme egy megrázó családi vallomás a pokolról: a nagyapát fűtetlen marhavagonban vitték kényszermunkára, a házukat elvették, és a hatalom most azt üzeni: nemhogy jóvátétel nincs, de még az igazságot kimondani is tilos.
Az Unió vezetése továbbra is a háború folytatása, és az orosz-EU viszony leépítésére tett javaslatot. Magyarország miniszterelnöke viszont ezúttal nem lesz egyedül.
A Beneš-dekrétumok mai következményei és a börtönfenyegetés ellen szólalt fel.
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
