Mindez azért is érdekes, mert például Kína a világ feldolgozóipari termelésének egyharmadát állítja elő, többet, mint a teljes G7-ek együttvéve – írja az Euractiv.
Címlapképen Emmanuel macron francia elnök és Ursula Von Der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a G7-csúcson, Olaszországban. Forrás: Ludovic MARIN / AFP
***
Pénteken összebeszéltek a G7-ek vezetői, hogyan tudnák megvédeni iparukat a kínaiaktól, és hogyan tartsák kordában Kína állítólagos támogatását Oroszország katonai terjeszkedéséhez – írta meg az Euractiv.
A gondot az jelenti ugyanis, hogy Peking brutális kapacitások fölött rendelkezik, különösen a növekvő zöld technológiai szektorban:
noha Kína a világ GDP-jének 17 százalékát adja, az egész világ feldolgozóipari kapacitásának egyharmada fölött diszponál – több fölött, mint a G7-ek ( Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok) együttvéve.
Most a nyolcadik, nemhivatalos taggal, vagyis az EU-val közösen azt vizsgálják, mint egy EU-tisztviselő mondta az Euractivnak, hogy „hogyan kalibrálják és koordinálják válaszaikat”.
Amúgy az EU nemrég bejelentette, hogy akár 38,1 százalékos büntetővámot is kész kivetni a kínai elektromos járművekre, amelyek szerintük inkorrekt támogatásban részesülnek, ebbe a döntésbe Ursula Von Der Leyen EB-elnök is szügyig beleállt.
Amit még kitalált, hogy érdemes lenne harmadik országokkal is koordinálni a lépéseket, illetve „célzott és arányos” válaszokat kell találniuk a kínai terjeszkedésre, úgy, hogy végül „bevonják” a kínaiakat és közös megoldást találjanak. Nem mellesleg Washington már megemelte a maga vámjait a Kínából érkező szektorbeli termékekre.
Noha valószínűsíthető, és ezt az EU-tisztviselők is sejtik, hogy bizony Kína ezt meg fogja torolni.
Jake Sullivan, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója Washington nevében üdvözölte a lépést.
Ugyanakkor erősek az aggodalmak amiatt is, hogy nyugati tisztviselők szerint Kína megfékezése veszélyeztetné a nemzetközi ellátási láncokat, és végtére is Kína tud olyat lépni például az elektronikában szükséges ritkaföldfémek terén, ami nagyon fájhat a fejlett technológiájú országoknak.
Egy másik programpont volt Kína állítólagos támogatása Oroszország ukrajnai háborús erőfeszítéseihez, fegyveres erőinek bővítéséhez.
Ezért az Egyesült Államok a héten új szankciókat vezetett be az Oroszországot olyan félvezetőkkel ellátó kínai székhelyű vállalatok ellen, amelyek segíthetik a moszkvai hadigépezetet. Mert ugyebár a helyzet kacifántosabb, mint a nyugati fegyverszállítmányoknál Ukrajna részére, hiszen
„Kína nem fegyvereket szállít [Oroszországnak], hanem a fegyverek előállításának képességét és az ehhez rendelkezésre álló technológiát”
– ezt már Joe Biden mondta nemrég újságíróknak.
Végül a G7-ek a nehezen körvonalazható „kollektív fellépésben” állapodtak meg e téren is, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök mindehhez azt tudta hozzátenni, hogy telefonon beszélt kínai kollégájával, Hszi Csin-pinggel, aki „szavát adta”, hogy nem ad el fegyvereket Oroszországnak.
Míg Donald Trump az Ukrajna újjáépítésére szánt összegeket bővítené, Friedrich Merz inkább további fegyvervásárlásokra költené a 100 millió dollárnyi befagyasztott orosz vagyont.
Timur Ivanov védői már jelezték, hogy fellebbezni fognak.
Ottawa visszavonta az amerikai techcégeket sújtó tervezett digitális adót.
Mark Rutte szerint egy nagyon fontos célt ér el hamarosan minden tagállam, amit hazánk már rég teljesített.
Úgy tűnik, itt valójában senki sem akar békét. Nem éri meg.
Mégis békepárti üzenetet fogalmazott meg, mutatjuk, hogyan!
Lezárult egy korszak.
Megdöbbentő az a súlytalanság, amit az Európai Bizottság elnöke jelent a világpolitikában.
