Ezek után pontokba szedve következtek az orosz diplomata érvei, például, hogy miért csak a szovjetek által elkövetett erőszakról ír a könyv és azokról nem, amelyeket a románok követtek el, akik a szovjetek oldalán vettek részt a felszabadításban. Aztán azzal folytatta, hogy a magyaroknak inkább hálásnak kellene lenniük a szovjeteknek, amiért felszabadították az országot a fasiszta agressziótól. Ezután – kiemelve, hogy a háború szörnyű volt és a civilek elleni erőszakot semmi nem igazolja – felolvasta a magyar hatóságok által az elfoglalt szovjet területeken alkalmazott és a zsidók elleni elnyomó intézkedéseket, és a szovjet területeken a magyarok által civilek ellen elkövetett erőszakos cselekedetek, deportáltak (köztük gyerekek) számát.
„Nem vagyunk ez ellen a könyv ellen, de önmagában, a történelmi tényektől elválasztva sajnos csúnya képet fest Oroszországról és az orosz történelemről, és valószínűtlen, hogy ez hozzájáruljon az európai népek közötti barátság fejlődéséhez. A történelem átírásának és az Orosz Föderáció démonizálásának rossz vége lesz” – mondta az ismeretlen diplomata a rendezvényen, majd megköszönte a figyelmet.
Az orosz diplomata fenyegetőnek hangzó szavait, miszerint Oroszország démonizálásának rossz vége lesz, a fordító visszautasította.
Ennek bizonyítására Antonio d’Aura felolvasta a könyvből azt a részt, ahol a kolozsvári magyarok az oroszokra a románokkal szembeni biztonságuk garanciájaként tekintenek, ennek nyomán a konzulátusi munkatárs maga is elismeri, hogy ott pozitív színben vannak feltüntetve az oroszok.