A beszélgetés 47. percében, amikor a fordító a közönséghez fordult, hogy van-e kérdésük, megszólalásra jelentkezett egy fiatal férfi, aki az orosz konzulátus képviselőjeként mutatkozott be. A férfi azt mondta, hogy „sajnos ez a könyv nem tesz kísérletet arra, hogy az európai népek közötti barátságot megteremtse, hogy elmagyarázza a történések okát, és hogy megvédje a jelen és a jövő generációit a múlt hibáitól és a háborútól.”
Azt állította, hogy a könyv elfogult, előítéletes víziót teremt annak érdekében, hogy Oroszországot befeketítsék, és azt is elmondta, hogy az ő kötelessége, hogy történelmi tényeket soroljon fel.
Ezek után pontokba szedve következtek az orosz diplomata érvei, például, hogy miért csak a szovjetek által elkövetett erőszakról ír a könyv és azokról nem, amelyeket a románok követtek el, akik a szovjetek oldalán vettek részt a felszabadításban. Aztán azzal folytatta, hogy a magyaroknak inkább hálásnak kellene lenniük a szovjeteknek, amiért felszabadították az országot a fasiszta agressziótól. Ezután – kiemelve, hogy a háború szörnyű volt és a civilek elleni erőszakot semmi nem igazolja – felolvasta a magyar hatóságok által az elfoglalt szovjet területeken alkalmazott és a zsidók elleni elnyomó intézkedéseket, és a szovjet területeken a magyarok által civilek ellen elkövetett erőszakos cselekedetek, deportáltak (köztük gyerekek) számát.