azt meg pláne elhiszem, hogy ha a buli végén még kormányra is sikerül a hazája pénzügyi zsarolásának árán kerülnie, akkor duplán megérte a dolog. Az a 344 ezer polgártársunk viszont, aki Donáth Annának 2019-ben öt év korlátlan jólétet szavazott meg az Európai Parlamentben, ma egészen konkrétan Donáth Anna munkájának köszönhetően él rosszabbul, mint ahogy élhetne, és Donáth Anna erre még büszke is. Borzasztóan nehezemre esik megválogatni a szavakat, és nagyon remélem, hogy a helyzet végtelen gusztustalanságát Donáth Anna egykori szavazói is felismerik.
A helyzet ugyanis az, hogy mások kontójára morális kiállásokat megfogalmazni végtelenül hiteltelen dolog. „Hét szűk esztendőről” az a politikus papoljon, aki kész és hajlandó az életszínvonalát a mindenkori magyar átlagfizetéshez madzagolni. (Ez momentán Donáth Anna havi jövedelmének egytizede; ő a hét szűk esztendőben értelemszerűen nem venne részt.) Aki magától nem tagadja meg a luxemburgi, lengyel és portugál képviselőkével megegyező életszínvonalat,
az lesz szíves elfogadni, hogy a reálgazdaságban dolgozó magyarok is érnek annyit, mint a luxemburgiak, lengyelek és portugálok
– egyenlő résztvevői az Európai Unió kohéziós programjának, s ezáltal minden egyes uniós eurocentünk gazdasági hasznának jogosultjai. Akkor is, ha konzervatív kormányuk van. Nincs az uniós alapszerződésekben olyan kitétel, hogy a tagállami jogok csak liberális és szociáldemokrata, illetőleg álkonzervatív kormányokra alkalmazandók.
Persze már hallom a végtelenül unalmas, süket dumát arról, hogy nem is miattuk van befagyasztva az uniós pénz, hanem Orbán lopása miatt, s Orbán egy perc alatt megszerezhetne minden uniós pénzt azzal, hogy visszatér a jogállam útjára, és teljesíti a jogállamisági mérföldköveket. Nos, ha szabad szólnom ezügyben évek óta háttérbeszélgetésekkel kelő és fekvő, eljárási dokumentumokat bújó, Brüsszel-járó uniós zsurnalisztaként valamit: