Három dolgot mond ezzel Donáth Anna. Egyrészt elismeri, hogy az uniós pénzeket – nini – mégsem lopják el szőröstül-bőröstül, mint azt országnak-világnak évekig zengeni tetszettek; hiszen az, hogy most nem jönnek, „hét szűk esztendőt” okoz. Másrészt azt is bevallja, hogy az uniós pénzek visszatartásának egyetlen valódi célja Orbán Viktor megbuktatása. Harmadrészt pedig azt állítja, hogy ez így rendben van. Rendben van, hogy Orbán Viktor reménybeli megbuktatása érdekében magyarok milliói évekig rosszabbul éljenek.
Tizenötezer eurós brüsszeli képviselői fizetés délceg árnyékából mondja ezt az ebadta. (Legyünk precízek: havi tízezer-hetvenöt euró tizennyolc cent fizetés és négyezer-kilencszázötven euró költségtérítés délceg árnyékából.)
Meghiszem azt, hogy neki így is jó. Elhiszem, hogy az ő életszínvonala teljesen független Magyarországétól,
azt meg pláne elhiszem, hogy ha a buli végén még kormányra is sikerül a hazája pénzügyi zsarolásának árán kerülnie, akkor duplán megérte a dolog. Az a 344 ezer polgártársunk viszont, aki Donáth Annának 2019-ben öt év korlátlan jólétet szavazott meg az Európai Parlamentben, ma egészen konkrétan Donáth Anna munkájának köszönhetően él rosszabbul, mint ahogy élhetne, és Donáth Anna erre még büszke is. Borzasztóan nehezemre esik megválogatni a szavakat, és nagyon remélem, hogy a helyzet végtelen gusztustalanságát Donáth Anna egykori szavazói is felismerik.
A helyzet ugyanis az, hogy mások kontójára morális kiállásokat megfogalmazni végtelenül hiteltelen dolog. „Hét szűk esztendőről” az a politikus papoljon, aki kész és hajlandó az életszínvonalát a mindenkori magyar átlagfizetéshez madzagolni. (Ez momentán Donáth Anna havi jövedelmének egytizede; ő a hét szűk esztendőben értelemszerűen nem venne részt.) Aki magától nem tagadja meg a luxemburgi, lengyel és portugál képviselőkével megegyező életszínvonalat,
az lesz szíves elfogadni, hogy a reálgazdaságban dolgozó magyarok is érnek annyit, mint a luxemburgiak, lengyelek és portugálok
– egyenlő résztvevői az Európai Unió kohéziós programjának, s ezáltal minden egyes uniós eurocentünk gazdasági hasznának jogosultjai. Akkor is, ha konzervatív kormányuk van. Nincs az uniós alapszerződésekben olyan kitétel, hogy a tagállami jogok csak liberális és szociáldemokrata, illetőleg álkonzervatív kormányokra alkalmazandók.
Persze már hallom a végtelenül unalmas, süket dumát arról, hogy nem is miattuk van befagyasztva az uniós pénz, hanem Orbán lopása miatt, s Orbán egy perc alatt megszerezhetne minden uniós pénzt azzal, hogy visszatér a jogállam útjára, és teljesíti a jogállamisági mérföldköveket. Nos, ha szabad szólnom ezügyben évek óta háttérbeszélgetésekkel kelő és fekvő, eljárási dokumentumokat bújó, Brüsszel-járó uniós zsurnalisztaként valamit:
C’est pas vrai, Anna, mint tudja azt minden csecsszopó.
Aki ezeket az aljas hazugságokat terjeszti, az lesz kedves őket egyszer az uniós források megszerzésének érdekében vért izzadó Bóka János és Navracsics Tibor szemébe mondani. A valóság ennél sokkal csúnyább, leírtam oly sokszor részletesen: a magyar kormánynak semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy hazánk az uniós pénzek visszatartása miatt masszív versenyképességi hátrányt szenved el évek óta, maximálisan kompromisszumkész bármiben, s a maga részéről teljesítette is minden vállalását – melyeket aztán az Európai Bizottság újra és újra átgondol, s az informális egyeztetések során blokkol minden magyar megoldási javaslatot, miután tudja, hogy az Európai Parlament a magyarokkal való korrekt bánásmódért percek alatt lemészárolná.
Ha az orbáni Magyarországgal és a tuski Lengyelországgal egyenlő módon bánna a Bizottság, akkor 2022 novemberében, a 17 eredeti jogállamisági vállalás megtételekor (nem teljesítésekor, hanem megtételekor) kaptuk volna meg az összes pénzünket egyszerre –
ehhez képest a lengyelek a vállalások megtételéért most minden pénzt megkaptak, nekünk pedig még a vállalások teljesítésekor sem fizetnek.
A jogállamisági vállalások teljesítése természetesen nagyon fontos, ennél már csak a politikai kontextus a fontosabb: az, hogy az Európai Parlament államcsődöt követő kormányváltást akar Magyarországon, az Európai Unió számos tagállama pedig totális irányváltást az Ukrajna-, az LMBTQ- és a migrációs politikában.