Megtudtuk, ki gáncsolja az uniós pénzekről szóló tárgyalásokat

Nyitókép: MTI/EPA/Ronald Wittek

December közepén, egy nappal az Európai Tanács csúcstalálkozója előtt az Európai Bizottság felszabadított Magyarország kohéziós pénzeiből 10,2 milliárd eurót, mert a tavaly májusban elfogadott igazságügyi reformmal teljesült az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó horizontális feljogosító feltétel. További kétmilliárd eurót március elején az oktatás szabadságához és a nemek egyenlőségéhez kapcsolódó tematikus feljogosító feltétel teljesüléséért engedtek ki.

Ugyanakkor a jogállamisági eljárásban befagyasztott 6,3 milliárd euró és a helyreállítási alap előlegen túli 9,3 milliárd eurójának hiánya továbbra is súlyos versenyképességi hátrányt jelent hazánk számára a régióban, jelentős részben magyarázva a költségvetés cudar helyzetét és a várttól elmaradó gazdasági növekedést. Minimum ekkora probléma a modellváltó egyetemek kizárása a diákmobilitást biztosító Erasmus- és a nemzetközi kutatási együttműködéseket támogató Horizon-programokból. Ezekben az ügyekben pedig immáron éves távlatban sem tapasztalható előrelépés.

Bizottság: Nem mozdulnak a magyarok

Bizottsági beszélgetőpartnereink egyöntetűen állítják: bár nagyon szeretnék odaadni már Magyarországnak a pénzt – egyikük egyenesen úgy fogalmazott, „kétségbeesetten várják”, hogy hazánk teljesítse végre a feltételeket –, addig nem tehetnek semmit, amíg a magyar kormány át nem viszi az Országgyűlésen a tizenhét jogállamisági feltételt teljesítő, illetve az egyetemeket fenntartó közhasznú alapítványokat a Bizottság szája íze szerint átalakító törvényeket, és be nem jelenti feléjük, hogy teljesültek a feltételek. Így aztán egyelőre nemhogy nincs jogalapjuk kifizetni a pénzeket, de nincs is mit értékelniük, amíg a magyar kormány le nem ad feléjük valamit.

Az Európai Bizottság következetesen ezt kommunikálja nyilvánosan és a háttérben is, s mivel forrásaink már egy decemberi beszélgetésen is elmondták ugyanezt, januári nagyinterjúnkban rákérdeztünk erre a tárgyalásokat magyar részről vezető Bóka János európai ügyekért felelős miniszternél. Bóka akkor elmondta, hogy a helyzet sajnos nem ilyen egyszerű: a tárgyalások úgy zajlanak, hogy a kormány és a bizottsági tárgyalópartnerek először informálisan leegyeztetik, hogy egy adott magyar törvénytervezet megfelelne-e a brüsszeli feltételeknek, utána átmegy a tervezet a magyar parlamenten, és csak ezt követi a formális készre jelentés Brüsszel felé. 

– mondta akkor Bóka. Az eb pedig – mint azt magyar kormányzati beszélgetőpartnereink egyöntetűen állítják – épp itt van elhantolva: a Bizottságnak szerintük az informális egyeztetések folyamán folyamatosan újabb és újabb követelmények, értelmezések jutnak az eszébe a feltételek kapcsán, miközben

Bizottsági forrásaink Bóka szavaira reagálva azt határozottan tagadták, hogy menet közben folyamatosan új dolgokat találnának ki. Azt viszont elismerték, hogy miután a három operatív program 55 százalékát befagyasztó, illetve a modellváltó egyetemeket az Erasmusból és a Horizonból kizáró 2022. decemberi tanácsi jogállamisági döntés már másfél éve volt, sok embernek sok ideje volt gondolkozni ezeken a dolgokon, és elemezni a helyzetet, így számos dolgot máshogy látnak, mint tavalyelőtt decemberben. Ez rezonál Bóka János lapunknak januárban megfogalmazott vádjára is: „A vállalásokat az eredeti értelmezésnek megfelelően hazánk már régen végrehajtotta. Az Európai Bizottság az, amely bizonyos rugalmas mozgást végez e feltételek értelmezése során, és ezért a testület nézőpontjából úgy tűnik, hogy Magyarország még nem felelt meg a szupermérföldköveknek. Ez az értelmezés nem esik egybe azzal, ahogyan mi a Bizottsággal együtt a vállalásokat a megtételük időpontjában értelmeztük.”

Bizottsági beszélgetőpartnereink elismerték azt is: valóban nem tudják százszázalékos biztonsággal megmondani a magyar kormánynak az informális egyeztetések során, hogy egy javaslatuk átmenne-e a Bizottságon, ehhez bizalomépítés szükséges. A magyar kormány pedig pillanatnyilag látványosan nem bízik abban, hogy ha az Országgyűlésen átvisznek egy értelmezésük szerint a feltételeket teljesítő törvényt, azt a Bizottság pozitívan értékelné –

Ez ugyanúgy igaz az Erasmus- és Horizon-ügyre, mint a tizenhét jogállamisági szupermérföldkőre.

Azok a pletykák, hogy a Bizottság nem csak a szupermérföldkövek jogi teljesülését és alkalmazását vizsgálja, hanem politikai hatásukat is, igaznak tűnnek. Bizottsági informátoraink egyike például értetlenül nézi, hogy az Integritás Hatóság vizsgálatainak eredményeit az ellenzéki pártok és a sajtó nem használja, pedig ez állítása szerint „manna” volna mindazok számára, akik Magyarországon ellenzéki politikát csinálnak, vagy újságot írnak.

Magyarok: játszmázik a Bizottság

Magyar kormányzati beszélgetőpartnereink a helyzetet úgy értékelik:

Szerintük ez azóta, hogy az Európai Parlament már a 10,2 milliárd euró decemberi felszabadítása miatt is perbe fogta a Bizottságot, hatványozottan igaz, azóta „befagyott a Bizottság”. Ebből fakad szerintük az, hogy a Bizottság nem mondja meg világosan az egyes javaslataikról, hogy azok megfelelnek-e. Felemlegetik: az Erasmus-ügy lezárására szolgáló legutóbbi javaslatukra öt hónapja nem kaptak informálisan sem visszajelzést, de nem reagált a Bizottság arra a levelükre sem, amelyben az ügyben való megegyezés határidejének kitolását kérték.

Így tehát jogi értelemben igaz az, hogy a magyar kormány nem nyújtott be az Országgyűlésnek a feltételeket teljesítő törvényjavaslatokat, és formálisan nem jelentette a Bizottság felé sem, hogy teljesítette volna őket.

Ha a magyar kormány ennek ellenére benyújtana törvényjavaslatokat és készre jelentené a szupermérföldköveket, a Bizottság újabb és újabb dolgokat találna, amikbe beleköthet – ez magyar kormányzati részről a tapasztalat, hiszen mind a tizenhét jogállamisági vállalás, mind az egyetemi alapítványok esetében ez történt a benyújtott, elfogadott és készre jelentett magyar törvénnyel.

Mindeközben a bizottsági háttéremberek váltig állítják: nagyjából el tudják mondani, min kellene Magyarországnak változtatni ahhoz, hogy a modellváltó egyetemek ismét hozzáférjenek az Erasmus- és Horizon-programokhoz. Ez négy dolog: az élethosszig tartó kinevezések megszüntetése és a kuratóriumi tagok hivatali idejének korlátozása, egy lehűlési időszak, amely megakadályozza, hogy egy volt miniszter lemondása után azonnal átülhessen egy kuratóriumba, a miniszteri, parlamenti képviselői tisztség és a kuratóriumi tagság összeférhetetlenségének kimondása, és az alkalmassági kritériumok szigorítása.

Magyar Péter felvétele: ebből sem lesz semmi

Az elmúlt hetekben a magyar médiatérben felröppentek arról szóló pletykák, hogy mivel tavaly decemberben Magyarország számára az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó feltételek teljesítése miatt oldottak fel 10,2 milliárd eurót, ezért a Magyar Péter által nemrég nyilvánosságra hozott, az ügyészség függetlensége kapcsán kétségeket ébresztő felvétel miatt ezt az összeget újból zárolhatja a Bizottság. Ujhelyi István korábbi MSZP-s EP-képviselő erről az Ultrahang adásában nyíltan is beszélt.

csak arra utaltak, hogy a horizontális feljogosító feltételeknek minden időpillanatban minden tagállamnak meg kell felelnie. Ha ebben változás állna be, a Bizottság felfüggesztheti a kifizetéseket, de erről is szavazni kellene a biztosi kollégiumban. Azt viszont nem zárta ki, hogy esetleg az évente elkészülő jogállamisági jelentésben említést tehetnek a felvételről.

A Fidesz EP-delegációjában úgy látják, hogy ez az ügy csak újabb elem azon dolgok hosszú listáján, amely miatt az Európai Parlament többsége eleve fel szeretné függeszteni a Magyarország számára most hozzáférhető forrásokat is, de önmagában a Magyar Péter-féle hangfelvétel miatt semmi sem fog változni Magyarország EU-s forrásokhoz való hozzáférése tekintetében.

Merre van az előre?

A magyar kormány mind Navracsics Tibor, mind Bóka János tárgyalásain hasonló stratégiát követ:

Helyette egyenként igyekszenek végigmenni a vitás pontokon, részmegállapodásokat elérni azért, hogy a Bizottság elvárásai egyre több vitás kérdésben fixálódjanak, az ezekhez kapcsolódó források megnyíljanak, és minél kevesebb olyan téma legyen, ahol a bizottsági álláspontok, értelmezések folyamatosan mozognak, megnehezítve ezáltal a magyar tárgyalók számára az ügyek lezárását.

Az ugyanakkor látható, hogy a Bizottság ezt a stratégiát – amely csökkenti Brüsszel mozgásterét arra, hogy folyton mindent mozgásban és nyitva tartson, a végtelenségig elodázva ezzel bármiféle pénz feloldását – kevéssé kultiválja. Bizottsági forrásaink egyenesen úgy fogalmaznak: gyorsabban meg lehetett volna állapodni akkor, ha a magyar kormány mindent egy csapásra oldott volna meg és jelentett volna készre egy nagy csomagban, 

A kormányzat oldalán tárgyaló informátoraink szerint ugyanakkor nem vezetne sehova, ha a kormány így tenne, és nagyobb csomagokban, a Bizottság előzetes informális jóváhagyása nélkül hozná meg a mérföldkövek teljesítéséhez szükséges törvényeket. Álláspontjuk szerint ezzel mindössze azt érnék el, hogy bármiféle brüsszeli ellentételezés nélkül tennének gesztusokat, s a Bizottság onnantól kezdve újabb és újabb aggályait már úgy fogalmazhatná meg, hogy a meghozott törvényeket tekinti alapnak.

Magas rangú kormányzati forrásaink ezért úgy gondolják, hogy a jelenlegi, a Bizottság számára kommunikációs szempontból rendkívül előnyös helyzetet – melyben Brüsszel az informális tárgyalásokat nem hagyja eredménnyel zárulni, így a kormány a törvények elfogadásáig és a formális készre jelentésig el sem juthat, melynek hiányára a Bizottság aztán kedvére hivatkozhat a pénzek visszatartása mellett érvelve –

Ez a nyomás származhat akár egy jobbra tolódott Európai Parlamenttől, vagy a Tanácsot alkotó tagállamoktól.

Egy dologban ugyanakkor nem számíthat a kormány az uniós pénzek kapcsán engedékenységre – ez pedig a túlzottdeficit-eljárás. A 2022. decemberi tanácsi határozat kötelezi Magyarországot arra, hogy a felfüggesztett finanszírozású kohéziós programokat is valósítsa meg költségvetési forrásból. Ez nyilvánvalóan óriási terhet ró az egyébként is hiánytúllépéssel küzdő magyar költségvetésre, de bizottsági informátoraink számára ez nem ok arra, hogy Magyarország ellen a túlzottdeficit-eljárást ne indítsák meg. Szerintük ez ugyanis a 3 százalékos hiány tartása és a kohéziós programok elindítása két egymástól független kötelezettség, s a kettő közötti ellentmondást álláspontjuk szerint az oldja fel, hogy hazánknak a jogállamisági feltételek teljesítése is kötelezettsége.

Merthogy ez az, ami bizottsági és kormányzati informátorainkat egymással párhuzamosan hallgatva korántsem tűnik biztosnak.