Az Európai Bizottság elnökének megkopott varázsáról ír publicisztikájában a The Economist.
Nyitókép: Kenzo Tribouillard/AFP
Ursula von der Leyen április 23-án Strasbourgban az Európai Parlamentben szinte üres terem előtt mondott beszédet – a The Economist Charlemagne álnéven író publicistája szerint ez amolyan jelképes jelenet volt:
a Bizottság elnökének aurája megtört, és vele a második elnöki ciklus elkerülhetetlenségének mítosza is.
Von der Leyen 2019 óta vezeti az Európai Bizottságot, és áll 30 000 fős brüsszeli politikai és bürokratikus gépezet élén, június elejéig két hónapja van arra, hogy meggyőzze a mintegy 700 EP-képviselőt, hogy ő a legalkalmasabb a testület vezetésére.
A gazdasági lap emlékeztet: a 2009-es alapszerződés-módosítást követően a Bizottság megszavazását az Európai Parlament új tagjainak megválasztásához kötötték, hogy az elszámoltathatóság demokratikusabb kereteket kapjon, de ezzel egyúttal
kiszámíthatatlanabb lett a testület megalakítása.
Von der Leyen néhány hónappal ezelőtt az egyetlen komoly jelöltnek tűnt, de a szerző szerint újbóli kinevezéséhez egyre rögösebbnek tűnik az út, és az sem kizárt, hogy végletes esetben mégsem ő lesz az EU vezetője a háború, a gazdasági zűrzavar és a „potenciális trumpizmus” következő éveiben.
A cikkíró úgy véli, két dolognak feltétlenül meg kell valósulnia ahhoz, hogy az elnök a tisztségében maradhasson 2029-ig: az egyik, hogy az EU 27 tagállami vezetőjének őt kell jelölnie a feladatra, a második pedig az, hogy az új összetételű EP meg is szavazza őt. Mindkettőre van esélye, hiszen
ő az Európai Néppárt (EPP) jelöltje, és a felmérések az EPP első helyét prognosztizálják.
A The Economist írása szerint Von der Leyen első elnöki ciklusában megpróbált mindenkinek kedvezni: a dél-európai államoknak biztosította a világjárvány utáni helyreállítási alapot közös hitelfelvétellel, az észak-európaiak éghajlat-változással kapcsolatos aggodalmaira szabályozással válaszolt, a kelet-európaiak nagyra értékelik Ukrajna iránti elkötelezettségét.
Az egyetlen vezető, aki nyíltan ellene kampányol, az Orbán Viktor, de nincs vétója,
hiszen ha a vezetők nem tudnak konszenzusra jutni, egyszerűen leszavazhatják őt.
Von der Leyen második ciklusát két tényező fenyegetheti. Az egyik Emmanuel Macron, akinek három éven belül lejár az elnöki megbízatása, és az elnökválasztás előtti utolsó szondán, az EP-választáson várhatóan le fog szerepelni Le Pen Nemzeti Tömörülés nevű pártja mögött, ezért lehet, hogy uniós ambíciói lesznek. A másik, hogy még kérdőjeles, hogy milyen eredménnyel zárul a júniusi EP-választás, milyen összetételű lesz az új parlament, amelyben többséget kell szereznie. A felmérések szerint az eddigi konzervatív-szocialista-liberális centrum szövetség nem biztos, hogy biztos háttér marad,
könnyen előfordulhat, hogy a Giorgia Meloni-féle jobboldal kegyeit is keresnie kell majd.
Előnye lehet viszont, hogy komoly kihívója nem nagyon van: Mario Draghi volt olasz miniszterelnök tekintélyes európai politikus, de 76 éves, és nem vett részt az EP-választáson. Emiatt valószínűleg továbbra is Von der Leyen sepri be a megbízatást, de az oda vezető út rögös lesz – írja a szerző.
A kohéziós támogatások mintegy hárommilliárd euróval növekedtek – és nem ez az egyetlen siker, amit elkönyvelhet hazánk az Európai Unió elfogadott 2025-ös költségvetése kapcsán.
Fokozódik a konfliktus az Európai Néppárt és a szocialisták között.
Magyarországon nem történt kormányváltás, így továbbra is kettős mércét alkalmaznak Von der Leyenék.
Giorgia Meloni jelöltjét azzal vádolják, hogy „tisztára mossa a szélsőjobboldalt”.
Kimutatta a foga fehérjét az Európai Parlament.
Magyar Péter fogott ember: úgy táncol, ahogy az Európai Néppárt elnöke fütyül, vagy búcsút mondhat a mentelmi jogának. Ő és pártja ennek megfelelően viselkedik az európai politikai porondon.
Dübörög a közelmúlthamisítás a háborúban álló országban.
Lehet, még ezt is megérjük, és akkor lehet összevetni Brüsszelt és Moszkvát.
