I can vagy I Kant

Nyitókép: Képernyőfotó

„Ahhoz tehát, hogy az »örök békét« egyáltalán értelmezni tudjuk, arra volna szükség, hogy belássunk egy nagyon egyszerű, de mégis nagyon kényes és bevallhatatlan összefüggést. És ez az, hogy az a világ, amelyben élünk, olyan szellemi erők szimpla médiuma, akiknek identitását, céljait és e célok megvalósításához használt eszközeit vagy egyáltalán nem is látjuk, vagy csak »tükör által homályosan«.

Az Immanuel Kant-évforduló kapcsán a két európai kontinentális hatalom vezetői közötti összecsapás szívszorító módon mutatja meg azt a szánalmas szellemi állapotot, amelyben a világ kétszáz évvel Kant után van. Az orosz elnök és a német kancellár meg a politikatechnikailag általuk vezetett uralmi struktúrák láthatólag egyáltalán nincsenek tudatában annak, hogy egyszerű végrehajtói egy általuk egyáltalán nem is érzékelhető szellemi szuperstruktúrának. Talán még annál is kiszolgáltatottabbak, mint amilyen Vilmos császár és Miklós cár voltak közvetlenül az első világháború »projekt« rájuk robbantása előtt.

Ők akkoriban legalább egymás gyalázása helyett inkább némi elégikus szomorúsággal konstatálták tehetetlenségüket, hogy ugyanúgy e »nem létező« erő fogságában vergődnek, mint mai utódaik, akik a jelek szerint most már erre sem képesek.”