Nos, ez volna a szabadság üzenete: meg nem védünk az erőszaktól, de utána készségesen kiürítjük a méhed.
(Nyitókép: AFP)
***
Megtörtént hát a világpremier: nőnap alkalmából ünnepélyes keretek között belefoglalták a francia alkotmányba a terhességmegszakítás „garantált szabadságát”.
Ezzel csudálatos nőügyi vívmányként gyakorlatilag alkotmányos joggá vált évi 117 ezer leánymagzat és ugyanennyi megfogant fiú kiiktatása
– 2022-ben legalábbis bő 234 ezer abortuszra került sor Franciaországban, ugyanennyi várandós nő potenciális traumatizálásával, és ki tudja, hány „ha megtartod, elhagylak” (eredetiben: „avorte ou je te quitte”) mondattal a háttérben (ó, az a mámorító szabadság!).
Ezt is ajánljuk a témában
„Meg fogjuk vívni ezt a csatát a kontinensünkön, ahol a reakciós erők először és mindig a nők jogait támadják” – mondta a francia államfő.
Ezzel a számadattal a Grande Nation mostanra nem csupán a jogszabályok szintjén, hanem a gyakorlatban is éllovassá vált:
ezer élveszületésre 320 abortusz jut, ezer 15 és 49 év közötti nőre pedig évente 16,2, egyértelműen emelkedő tendencia mellett
(Magyarországon a két mutatószám mostanra 246-ra, illetve tízre mérséklődött, nem mintha ettől akár a távolban is felsejlene már a „Kánaán” tábla).
A francia nőknek állítólag 35 százaléka esett át legalább egy abortuszon: íme, így nézne ki egy fejlett, művelt, jóléti állam, a felvilágosodás hazája. Upsz, becsúszott, ki gondolta volna?
2022-ben ezer 25 és 29 év közötti francia nőből 29-nél végeztek művi terhességmegszakítást – vélelmezhetjük, hogy nem azért, mert körükben kiemelkedően gyakori lenne a magzati rendellenesség, vagy olyan sokadik kistestvérkéről volna szó, akit már kihordani se bírna a fiatalasszony. Már csak azért is vélelmezhetjük ezt, mivel a francia nők az első gyermekük születésekor átlagosan 31 évesek; azaz a 28-29 évesen elvetetett magzatok jellemzően az eredetileg elképzelthez képest némileg korábban érkező egészséges jövevények lehetnek.
De hurrá, most már az alkotmány is rögzíti, hogy ezek a potenciális elsőszülöttek (is) szabadon eliminálhatók.
Az adatokból kitűnik továbbá, hogy a magzat elvetetésének valószínűsége nagyjából egyenesen arányos az anyagi helyzettel: a leggazdagabb franciák körében 38 százalékkal alacsonyabb, a legszegényebbek esetében pedig 40–48 százalékkal magasabb. De most mindenki Champagne-t bonthat: ezt a status quót innentől kezdve semmi nem fenyegeti. Tényleg garantált, hogy a hátrányos helyzetű nő „reproduktív ellátásban” részesüljön, egyszer és mindenkorra.
A francia igazságügyi miniszter most „nagy büszkeséget” érez, már csak azért is, mert ezzel a jelentős „társadalmi előrelépéssel”, ezzel a „nagyszerű közös munkával” egyszersmind a brazil, az amerikai és a magyar nőknek is „a szabadság valódi üzenetét” küldték;
rögvest fel is ujjong a magyar nők méhében valamennyi magzat.
Igaz, ugyanezen nőnapon jelent meg a legfrissebb statisztika, amely szerint Franciaországban naponta már átlagosan 228 szexuális bűncselekményt követnek el közterületeken, iskolákban, illetve a munkahelyeken; ezen belül csak nemi erőszakból 73 jut egy napra (ehhez jön még hozzá a kapcsolati erőszak).
Ha a feltárt gyermekpornográf eseteket és a kiskorúak megrontásának eseteit összeadjuk, azokból 2022-ben naponta átlagosan 22,5 fordult elő ebben a nőmentő országban; összességében pedig 2023-ban 55 ezer ember ellen emeltek vádat közterületen vagy intézményekben elkövetett szexuális bűncselekmények miatt.
Akár lehetne úgy is, hogy mielőtt Emmanuel Macron harcra kelne, hogy kontinensszerte megvívja a szívügyének tekintett abortuszcsatát (apropó, feministáék ugye már szóltak neki, hogy gyermektelen férfiként ebben a kérdésben neki pont nem osztanak lapot?), tehát
mielőtt az új Napóleon hadjáratot indítana a véletlenül becsúszott nógrádi vagy vallettai magzatok ellen, akár tehetne valamint a párizsi nők biztonságáért is,
mert iszonyú kellemetlen ugyan, amikor „reakciós erők a nők jogait támadják”, de az azért némileg mégis borzasztóbb, amikor erőszakos gazemberek a nők testét és lelkét roncsolják egészen konkrétan, és garantáltan életre szólóan.
Miközben egyébként két csata között azt is tisztázni lehetne, hogy amennyiben elfogadjuk a „választáspártiak” érvét, miszerint senki nem jókedvében megy abortuszra, akkor
hogy lehet valaki annyira perverz, hogy kiálljon és bejelentse: mindent megtesz azért, hogy az abortuszhoz való jog egyetemes és tényleges legyen.
Egy cukorbeteg se jókedvében amputáltatja a lábát – de ennek megfelelően erősen hibbantnak is tekintenénk azt, aki (miközben hazájában egyre több lerobbant diabéteszes veszíti el valamely végtagját) büszkén kampányt indítana a cukorbetegek számára elérhető biztonságos és tényleges lábamputációért. Ahelyett, hogy a megelőzés számos módját propagálná és támogatná, különös tekintettel a megfelelő életmódra (pedig ott csupán egy testrész forogna kockán).
Meg hát, ha akkora Jani az Emmanuel, akkor miért pont a franciáknál kevésbé termékeny (azaz hozzájuk képest kevésbé „szülőgép”) magyar nőket akarja első körben felszabadítani az abortusz helyetti esetleges ráhagyatkozó újratervezés szabadsága alól, és miért a maguktól is gyermektelen spanyolokat igyekszik inspirálni –
és miért nem néz körül először az egykori francia gyarmatokon? Mali például, ahol egy nőre 6 szülés jut? Vagy Niger esetleg (6,8 gyermek per asszony)?
Félreértés ne essék, pont ugyanannyi helye lenne ott az abortusznak, mint bárhol a világon (leginkább semennyi), na de ha már ennyire buzog a felszabadító hév, mi indokolja az európai hadszínteret?
A radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon pártja egyébként elégedetlen: az abortusz alkotmányba foglalása szerintük mindaddig nem jelent tényleges „jogot”, amíg az orvosokat és az egészségügyi dolgozókat az abortusz elvégzése vagy el nem végzése tekintetében megilleti a lelkiismereti szabadság. Utóbbit tehát „nyilvánvalóan” meg kell szüntetni – amivel egyébként a Planned Parenthood francia megfelelője, a Planning Familial is maradéktalanul egyetért, mondván, a lelkiismereti szabadság puszta megléte helytelen „moralizálást” visz az egész dologba.
Az abortuszt igenis ugyanolyannak kell tekinteni, mint bármely más orvosi beavatkozást, amely a nők életének része – szorgalmazzák a „családtervezők”,
ahelyett, hogy az alkotmánymódosítástól megnyugodva hátradőlnének, köszönetet mondva Macron elnöknek. Akinek ezúton súgnék: ha majd a lelkiismereti szabadságot is példásan megnyirbálja, akkor feltehetőleg az abortusz kiterjesztése lesz a következő követelés a permanens forradalomban – hiszen ha egyszer a terhességmegszakítás szabadsága garantált, akkor már-már alkotmányellenes a 14. hétben korlátozni az elvégezhetőséget.
Ezért lenne érdemes inkább annak a 230 ezer magzatnak és európai társaiknak gesztusokat tenni.
Nemhogy békésebb és hálásabb, de valószínűleg még cukibb közönség is lennének az átlag szélbalos aktivistákhoz képest.
Az összes erőszakos bűncselekmény csaknem kétharmadát(!) ők követik el, és ez még nem minden – mutatjuk a számokat!
A Magyar Szemle különszáma a kultúr- és politikai kereszténység kérdését járta körbe. A lapbemutatón a szerzők Orbán Viktor tusványosi szavaira is reagáltak.
Megnehezített élet, drága sör – mindennapok a Kutyapárt kerületében. Francesca Rivafinoli írása.
„Amikor a barátnőm menstruál, szurkálom a f*szomat, hogy nekem is ugyanannyira fájjon.”
Több tízezren tüntettek Londonban az illegális bevándorlás és a kormány politikája ellen. Későn.
Előre szólunk: tízből négy diplomás nem tudja majd értelmezni az itt következő szöveget.
Dmitro Razumkov szerint katonailag esélytelen visszaszerezni az elvesztett ukrán területeket.
„Tíz évvel ezelőtt ezen a napon Röszkén valami végképp megváltozott” – fogalmazott a miniszterelnök politikai igazgatója.
