Nos, ez volna a szabadság üzenete: meg nem védünk az erőszaktól, de utána készségesen kiürítjük a méhed.
(Nyitókép: AFP)
***
Megtörtént hát a világpremier: nőnap alkalmából ünnepélyes keretek között belefoglalták a francia alkotmányba a terhességmegszakítás „garantált szabadságát”.
Ezzel csudálatos nőügyi vívmányként gyakorlatilag alkotmányos joggá vált évi 117 ezer leánymagzat és ugyanennyi megfogant fiú kiiktatása
– 2022-ben legalábbis bő 234 ezer abortuszra került sor Franciaországban, ugyanennyi várandós nő potenciális traumatizálásával, és ki tudja, hány „ha megtartod, elhagylak” (eredetiben: „avorte ou je te quitte”) mondattal a háttérben (ó, az a mámorító szabadság!).
Ezt is ajánljuk a témában
„Meg fogjuk vívni ezt a csatát a kontinensünkön, ahol a reakciós erők először és mindig a nők jogait támadják” – mondta a francia államfő.
Ezzel a számadattal a Grande Nation mostanra nem csupán a jogszabályok szintjén, hanem a gyakorlatban is éllovassá vált:
ezer élveszületésre 320 abortusz jut, ezer 15 és 49 év közötti nőre pedig évente 16,2, egyértelműen emelkedő tendencia mellett
(Magyarországon a két mutatószám mostanra 246-ra, illetve tízre mérséklődött, nem mintha ettől akár a távolban is felsejlene már a „Kánaán” tábla).
A francia nőknek állítólag 35 százaléka esett át legalább egy abortuszon: íme, így nézne ki egy fejlett, művelt, jóléti állam, a felvilágosodás hazája. Upsz, becsúszott, ki gondolta volna?
2022-ben ezer 25 és 29 év közötti francia nőből 29-nél végeztek művi terhességmegszakítást – vélelmezhetjük, hogy nem azért, mert körükben kiemelkedően gyakori lenne a magzati rendellenesség, vagy olyan sokadik kistestvérkéről volna szó, akit már kihordani se bírna a fiatalasszony. Már csak azért is vélelmezhetjük ezt, mivel a francia nők az első gyermekük születésekor átlagosan 31 évesek; azaz a 28-29 évesen elvetetett magzatok jellemzően az eredetileg elképzelthez képest némileg korábban érkező egészséges jövevények lehetnek.
De hurrá, most már az alkotmány is rögzíti, hogy ezek a potenciális elsőszülöttek (is) szabadon eliminálhatók.
Az adatokból kitűnik továbbá, hogy a magzat elvetetésének valószínűsége nagyjából egyenesen arányos az anyagi helyzettel: a leggazdagabb franciák körében 38 százalékkal alacsonyabb, a legszegényebbek esetében pedig 40–48 százalékkal magasabb. De most mindenki Champagne-t bonthat: ezt a status quót innentől kezdve semmi nem fenyegeti. Tényleg garantált, hogy a hátrányos helyzetű nő „reproduktív ellátásban” részesüljön, egyszer és mindenkorra.
A francia igazságügyi miniszter most „nagy büszkeséget” érez, már csak azért is, mert ezzel a jelentős „társadalmi előrelépéssel”, ezzel a „nagyszerű közös munkával” egyszersmind a brazil, az amerikai és a magyar nőknek is „a szabadság valódi üzenetét” küldték;
rögvest fel is ujjong a magyar nők méhében valamennyi magzat.
Igaz, ugyanezen nőnapon jelent meg a legfrissebb statisztika, amely szerint Franciaországban naponta már átlagosan 228 szexuális bűncselekményt követnek el közterületeken, iskolákban, illetve a munkahelyeken; ezen belül csak nemi erőszakból 73 jut egy napra (ehhez jön még hozzá a kapcsolati erőszak).
Ha a feltárt gyermekpornográf eseteket és a kiskorúak megrontásának eseteit összeadjuk, azokból 2022-ben naponta átlagosan 22,5 fordult elő ebben a nőmentő országban; összességében pedig 2023-ban 55 ezer ember ellen emeltek vádat közterületen vagy intézményekben elkövetett szexuális bűncselekmények miatt.
Akár lehetne úgy is, hogy mielőtt Emmanuel Macron harcra kelne, hogy kontinensszerte megvívja a szívügyének tekintett abortuszcsatát (apropó, feministáék ugye már szóltak neki, hogy gyermektelen férfiként ebben a kérdésben neki pont nem osztanak lapot?), tehát
mielőtt az új Napóleon hadjáratot indítana a véletlenül becsúszott nógrádi vagy vallettai magzatok ellen, akár tehetne valamint a párizsi nők biztonságáért is,
mert iszonyú kellemetlen ugyan, amikor „reakciós erők a nők jogait támadják”, de az azért némileg mégis borzasztóbb, amikor erőszakos gazemberek a nők testét és lelkét roncsolják egészen konkrétan, és garantáltan életre szólóan.
Miközben egyébként két csata között azt is tisztázni lehetne, hogy amennyiben elfogadjuk a „választáspártiak” érvét, miszerint senki nem jókedvében megy abortuszra, akkor
hogy lehet valaki annyira perverz, hogy kiálljon és bejelentse: mindent megtesz azért, hogy az abortuszhoz való jog egyetemes és tényleges legyen.
Egy cukorbeteg se jókedvében amputáltatja a lábát – de ennek megfelelően erősen hibbantnak is tekintenénk azt, aki (miközben hazájában egyre több lerobbant diabéteszes veszíti el valamely végtagját) büszkén kampányt indítana a cukorbetegek számára elérhető biztonságos és tényleges lábamputációért. Ahelyett, hogy a megelőzés számos módját propagálná és támogatná, különös tekintettel a megfelelő életmódra (pedig ott csupán egy testrész forogna kockán).
Meg hát, ha akkora Jani az Emmanuel, akkor miért pont a franciáknál kevésbé termékeny (azaz hozzájuk képest kevésbé „szülőgép”) magyar nőket akarja első körben felszabadítani az abortusz helyetti esetleges ráhagyatkozó újratervezés szabadsága alól, és miért a maguktól is gyermektelen spanyolokat igyekszik inspirálni –
és miért nem néz körül először az egykori francia gyarmatokon? Mali például, ahol egy nőre 6 szülés jut? Vagy Niger esetleg (6,8 gyermek per asszony)?
Félreértés ne essék, pont ugyanannyi helye lenne ott az abortusznak, mint bárhol a világon (leginkább semennyi), na de ha már ennyire buzog a felszabadító hév, mi indokolja az európai hadszínteret?
A radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon pártja egyébként elégedetlen: az abortusz alkotmányba foglalása szerintük mindaddig nem jelent tényleges „jogot”, amíg az orvosokat és az egészségügyi dolgozókat az abortusz elvégzése vagy el nem végzése tekintetében megilleti a lelkiismereti szabadság. Utóbbit tehát „nyilvánvalóan” meg kell szüntetni – amivel egyébként a Planned Parenthood francia megfelelője, a Planning Familial is maradéktalanul egyetért, mondván, a lelkiismereti szabadság puszta megléte helytelen „moralizálást” visz az egész dologba.
Az abortuszt igenis ugyanolyannak kell tekinteni, mint bármely más orvosi beavatkozást, amely a nők életének része – szorgalmazzák a „családtervezők”,
ahelyett, hogy az alkotmánymódosítástól megnyugodva hátradőlnének, köszönetet mondva Macron elnöknek. Akinek ezúton súgnék: ha majd a lelkiismereti szabadságot is példásan megnyirbálja, akkor feltehetőleg az abortusz kiterjesztése lesz a következő követelés a permanens forradalomban – hiszen ha egyszer a terhességmegszakítás szabadsága garantált, akkor már-már alkotmányellenes a 14. hétben korlátozni az elvégezhetőséget.
Ezért lenne érdemes inkább annak a 230 ezer magzatnak és európai társaiknak gesztusokat tenni.
Nemhogy békésebb és hálásabb, de valószínűleg még cukibb közönség is lennének az átlag szélbalos aktivistákhoz képest.
Pártfinanszírozási rejtélyt biztosan: a TISZA-képeskönyv ára nyílegyenesen a pártvezér saját számlájára áramlik. Francesca Rivafinoli írása.
Egyszerű konzekvenciát vont le a Politico.
Véget vetne a politikai helyben járásnak.
„Élj érdekes időkben” – állítólag így szól az ősi kínai átok. Idén, úgy fest, meg is fogant, főképp ideát, az úgymond Nyugaton.
Cserbenhagyva érzik magukat a keresztény és ateista menedékkérők. Francesca Rivafinoli írása.
A bukott kancellár megrendült hangú beszédet mondott a helyszínen, azonban a Focus által megkérdezett helyiek vegyes érzelmekkel fogadták a politikus látogatását.
2024 a legtöbb szórakoztató ágazatban és műfajban nem volt egy gyenge év, így könnyedén lehet kedvenceket választani. A Troubadour év végére kiadott 1984 képregénye azonban megkavarja a rangsort.
