Hitler pedig tejen és kenyéren élt, örömtelenül evett, csak azért, hogy legyen ereje dolgozni. S még arra is volt energiája, hogy már kancellárként kitiltsa a német kiállítótermekből a »degenerált«, »zsidó-néger« hatást tükröző műveket. Csak azt tudnám, ezt a párosítást hol, kinél olvashatta…
S persze volt numerus clausus, vagyis kizárták a zsidókat az egyetemekről, hogy legyen hely a német fiataloknak, az »árjáknak«. Lehetett belőlük mérnök, orvos, katonatiszt, gyárigazgató vagy akár kormánytag. Erre azelőtt semmi esélyük sem volt.
Nos, kedves »kispolgárok«, remélem, kezditek kapizsgálni, miről is van itt szó valójában.
Ugyanarról van szó. Ugyanazokról a világmegváltó, gátlástalan elmebetegekről és gazemberekről, akik a XX. században legyártottak száznegyvenmillió hullát,
miközben a szép, új, igazságos jövőről áradoztak, és lelkesen lobogtatták a szabadság, egyenlőség, testvériség zászlaját.