Marx, Engels, Lenin, Hitler (1. rész)

„A jakobinusok kezdték a sort, akik bizony felírták a zászlajukra, hogy »szabadság, egyenlőség, testvériség«, majd e gyönyörű jelszóval ékesített zászlót lengetve legyilkoltak, bestiálisan lemészároltak tízezreket. Nemeseket, papokat, apácákat, szerzeteseket, majd polgárokat, aztán parasztokat, legvégül pedig saját magukat. Ez amúgy mindig megfigyelhető a »világmegváltó« gazembereknél. Lemészároltak mindenkit, mert ők is pontosan úgy gondolták, ahogy Lenin, vagyis: A brutális elnyomást szükségesnek tartották az átalakulás kezdetén, hiszen sem a földesúr, sem a molnár nem adná be a közösbe a tulajdonát kényszerítés nélkül. Nem voltak a szabadság barátai.

Azután, miután már önmaguk lemészárlásával voltak elfoglalva, jött Napóleon és rendet csinált. Ez is így szokott történni. S »őfelsége a nép«, amely istenítette vezetőit, a végén, belefáradva a fantasztikus szabadságba – melynek, mint tudjuk, szükséges előfeltétele a »brutális elnyomás« –, teljesen részvéttelenül és unottan nézte, ahogy végül Robespierre-t is kiviszik a nyaktiló alá.

S aztán jött Marx, és elvtársa, Engels. A két »szobatudós«. Valójában – és ezt fontos tudnotok! – nagyon is határozott elképzeléseik voltak arról, miképpen jön el a szép, új világ, a szabadság, egyenlőség, testvériség világa, az »igazságos társadalom«. Ők úgy gondolták, ennek elengedhetetlen feltétele bizonyos társadalmi osztályok kiirtása. Persze, a »társadalmi osztályok« fogalom elveszi, elrejti a dolog lényegét, ami nem más, hogy ők is, mint minden világmegváltó fantaszta és gátlástalan gazember, embermilliók kiirtásán keresztül látták és láttatták elérhetőnek az »igazságos társadalmat«.”

***

Nyitókép: ROGER-VIOLLET / ROGER-VIOLLET VIA AFP