Ki a felelős a békefolyamat kudarcáért?

„Az Arafat által alapított PFSZ maga is számos terrorcselekményért vállalta a felelősséget az 1993-as oslói aláírás után is, ugyanakkor mind 2000-ben, mind 2007-ben, mind 2019-ben visszautasított minden, Izrael által felajánlott »kétállami megoldást«. Tény, hogy Netanjahu mindig is ellenezte az oslói békefolyamatot, bár 1996–1999-es első miniszterelnöki ciklusa alatt tartotta magát annak izraeli vállalásaihoz. Ám nem azért ellenezte, mert elvetemült szélsőséges, aki a békét ellenzi, hanem azért, mert úgy vélekedett, hogy »a földet békéért« elvet gyengeségként értelmezik Izrael ellenségei, és így csak még több véres terrorcselekményre ösztönzi őket.

És valóban, 1993 és 2003 között, az oslói egyezmények jegyében eltelt tíz évben háromszor annyi áldozata (937) volt az izraeli zsidók elleni terrornak, mint az azt megelőző 10 évben (309). Mindemellett pedig azon az állásponton van, hogy a Jordán folyó és a Földközi-tenger közötti 60 kilométeres sávban feladni az izraeli védelmi erő állásait – ellenséges szomszédaira való tekintettel – jelentős biztonsági kockázatot jelentene Izrael számára. Nem utolsósorban Netanjahu sohasem volt egyedül ezzel az álláspontjával. Már 1994-ben is csak a társadalom 43 százaléka hitt abban, hogy az oszlói egyezmények valóban békéhez fognak vezetni, és az egyezmények társadalmi támogatottsága a csúcson sem lépte túl az 56 százalékot (1999). A jelenlegi, demokratikusan megválasztott jobboldali izraeli kormány politikáját nem az izraeli »fasiszták« propagandája, hanem az izraeli társadalom folyamatos kijózanodása határozza meg.

Izrael nem hajlandó olyan békeegyezményt aláírni, amelyben a másik fél nem ismeri el Izrael, mint zsidó állam létezéshez való jogát, ugyanakkor úgy tűnik, hogy ezt az egyszerűnek tűnő elvárást még a »mérsékelt« palesztinok is képtelenek meglépni.”

***

Nyitóképen izraeliek tiltakoznak a Gázai övezetbe érkező humanitárius segélyszállítmányok ellen az Egyiptom és Izrael közötti Nicana átkelőnél. Fotó: MTI/EPA/Atef Szafadi