Az Európai Unió megpróbálja kicsinálni Magyarországot, ez most már teljesen világos – a végletekig el vannak borzadva Orbán Viktor ajánlatától

Végleg megvonhatnak minden uniós forrást Magyarországtól, ha újból „vétózzuk” az ukrajnai támogatást – írta a Financial Times néhány napja „kiszivárgott dokumentumokra” hivatkozva, és ilyesmik nem maguktól szivárognak ki, landolnak az FT postafiókjában, sőt: nem is huszadrangú bürokraták döntenek a kiszivárogtatásukról laptop mögötti felháborodásukban.

A nyomás egyre fokozódik rajtunk, magyarokon, a miniszterelnökön. A Politico összeszedte a kilenc legfontosabb ügyet, amiben konfliktusa van az EU-nak és Orbánnak. Az Európai Parlament napirendre akarja tűzni a hazánkban bíróság elé állított olasz komcsi antifa ügyét – a cél nyilvánvalóan az, hogy az EP-választások előtt leválasszák Melonit Orbánról (akik egyébként beszéltek az ügyről). Mert egyébként

nem is beszélve arról, hogy a bíróságokon kik fejlesztik a szoftvert, ami  kiosztja az ügyeket a bíráknak (csak mert, ugye, az EU ebbe is belekötött).

Azt gondolják, hogy Orbán túl messzire ment – messzire ment azzal, hogy ragaszkodott ugyanahhoz a decemberi álláspontjához, ami akkor még nem volt túl messzire menésnek titulálva.

Ukrajna: a nyugati demokráciát védi az EU, nem az ukrán nemzetet

Azt gondolják, hogy ha már az USA sem fogja támogatni Ukrajnát az Orbán-szövetséges republikánusok szkepticizmusa és belpolitikai ügyek miatt, akkor már csak az EU maradt. (Az USA volt kijevi nagykövete szerint a republikánusok pusztán csak Ukrajnát, Európát és Amerikát sodorják veszélybe, hogyne.) Nem mellesleg az USA meg is üzente, hogy szerinte az ukrán fronton az EU-nak kell jeleskednie, nem Amerikának (Macron is így gondolja). Csak hát, 

És tényleg azt hiszik, hogy még négy évig tartani fog a háború?

Nem mellesleg a jelek szerint egész jól sikerült a Szijjártó–Kuleba-találkozó. Az ukrán külügyminiszter olyat is mondott, hogy nem hiszi, hogy a magyar kormány oroszpárti, mert akkor nem állna ki Ukrajna területi integritása mellett.

Nem mellesleg: észrevették, hogy az ukrajnai háborúban a demokrácia küzd az ázsiai zsarnokság ellen? Ezt egyszerre gondolja az EU, Amerika meg az ukránok is, csakhogy az ukránok gondolnak még valamit: hogy az ukrán nemzet küzd az orosz birodalom ellen. Egyes elképzelések szerint most született, születik meg valójában az ukrán nemzet mint egységes nép (Carl Schmittnek megint igaza van, és hát mi igazolná a legjobban a barát–ellenség-teóriát, mint egy háború?).

Valamiért az EU és Amerika azonban nem erőlteti ezt a nemzet versus birodalom retorikát. 

Ez a dolog nem véletlen. Nem akarnak arrafelé nemzetről beszélni. Igazából még ukrán nemzetről sem. Nem egy partikuláris nemzet van ott veszélyben, vagy annak a keleti végei, hanem a nyugati demokrácia! EZ rögtön involvál, részesévé tesz a küzdelemnek, még akkor is, ha az az ukrán demokrácia egyébként ramaty állapotban van, sokkal ramatyabban, mint az ukrán nemzet, de ez láthatóan nem érdekel az EU-ban meg Amerikában senkit; a Die Welt is megmondta, hogy nem baj az, hogy nincsenek választások Ukrajnában, meg be van tiltva az ellenzék.

Vagyis ukrán nemzet már egyre inkább van, ukrán demokrácia viszont annyira sincs, amennyire volt, pedig az sem volt szép. De azért mi csak támogassuk 50 milliárd euróval ezt a szép demokráciát! Hogy fullba korrupt?

Nem Ukrajnában vannak oligarchák, hanem a magyaroknál! Különben nem vállalt volna szerepet a Burismában Joe Biden fia, Hunter Biden.

Az EU rég nem jogállam, viszont politikai alapon zsarol

Kérdés, hogy lehet csak úgy megszüntetni minden EU-s „támogatást”, azaz a szerződések és megállapodások szerint nekünk járó pénz utalását, amelyek jó része kifejezetten nem „támogatás”. De akárhogy is:

De látjuk, hogy mégis megvonhatóak, ha az Európai Bizottság, az Európai Parlament meg sok tagállam vezetője úgy dönt. Jól írta Kohán kolléga: ezen a ponton „valami véget ért – többé már nincsenek észérvek a brüsszeli álláspont mögött, marad hát a gengsztertempó”.

Igazából ez a valami már régebben véget ért, az előző vége akkor volt, amikor Donald Tusk győzelmével kaptunk némi előleget a nekünk járó összegből, ami implicit beismerése volt a pénzek visszatartása mögötti politikai motiváltságnak – hiszen ha Tusknak adnak, akkor nekünk is adni kell valamit, hogy ne legyen feltűnő, hogy csak mi nem kapunk, mert akkor kiderült volna, hogy a lengyelek szimplán a kormányváltás miatt kapnak.

Szóval értik: el akarták kerülni a lelepleződést, de ezzel is ugyanúgy leleplezték magukat.

Egyébként meg mindig is világos volt, hogy az összes ügy, amire a magyar helyzetet tekintve hivatkoznak, 

Ettől a fősodortól ugyanis csak akkor lenne szabad eltérni szerintük, ha az rögtön sikertelenséget, nyomort és hasonlókat okoz, mert az demonstrálná, hogy csak az övék a járható út.

Ha tehát Orbán választási ciklusokon átívelően, immáron 16 évig egyfolytában kormányoz, ráadásul sikeresen, és ezzel vonzó, járható alternatívát mutat fel, az az EU-s elit számára egzisztenciális veszélyt jelent, ugyanis 

Ne higgyük, hogy csak a pénz meg a hatalom motiválja őket: ők tényleg hisznek a föderalista álomban, abban, hogy két „nacionalizmus okozta” világháború után csak egy Európai Unió nevű birodalom menthet meg minket.

Orbán hatalmon maradását ezért öncsaló módon jobboldali médiadominanciával, a Fidesznek egyoldalúan kedvező választási szabályokkal, korrupcióval magyarázzák. Így ugyanis nem kell beismerniük a maguk számára sem a késő esti vagy kora reggeli csöndben, a tükör előtt, hogy valójában Orbánt tényleg megválasztotta a magyar nép, ráadásul tényleg négyszer.

S így beadhatják maguknak azt a magyarázatot is, hogy Orbán populista/autokrata/féldiktátor/diktátor (válasszon mindenki vérmérséklete szerint), ezért speciálisan vele szemben minden eszköz megengedett.

A lényeg, hogy értelmes nép nem választ régimódi, jobboldali szuverenista vezetőket, mert akkor a nép vagy hülye, vagy pedig csalás áldozata.

Ezért aztán cinikus módon az EU kitalálta a jogállami kritériumokat, amelyek addig – eddig – nem léteztek, de amiket mostantól behajt, akár saját jogszabályai ellenére is, sőt, azóta már egyre több mindent nem is ilyen-olyan kritériumokhoz és szupermérföldekhez köt, hanem politikai pozíciókhoz: ha Orbán nem gondolja azt, amit az EU-s „többség”, akkor megpróbálják belezsarolni eme többségi-föderalista-liberális álláspontba, mondván, Orbán zsarolja az EU-t a vétójoggal.

Nos, a vétójog, ami valójában nem is az, egy jogállami eszköz, a fékek és egyensúlyok része, fék és egyensúly, a kis államok érdekérvényesítésének egyik eszköze. Már sokszor írtunk róla, de az ismétlés sosem árt:

Ha nincs közös kompromisszum, akkor nincs EU-s álláspont. Ez azért van, mert annyi különböző érdekű tag van, hogy csak így lehet egyben tartani az uniót. Ha mindig egy nagy országcsoport vagy ideológiai tömb álláspontja érvényesül – jelen esetben a liberálisoké, föderalistáké – akkor a többieknek nincs értelme benne lenni a klubban.

Az EU persze azt gondolja, együtt a magyar baloldallal, hogy azért, mert az nekünk jó. De ez nem igaz. Emellett az EU, miközben rajtunk számonkér valamiféle hirtelen politikai okokból definiált jogállamot, maga a jogállami működéssel ellentétesen működik, amikor politikai ügyekben pénzvisszatartással zsarolja Orbánt. Minket. Ezzel pedig minden EU-tagnak azt üzenik, hogy a jövőben nem mehetnek szembe sem a tagállamok többségének álláspontjával, sem az EB vagy az EP liberálisainak álláspontjával, mert akkor elvonnak tőlük bizonyos pénzeket.

Az „EU pénze” a tagállamok által befizetett működési költséget és elosztható hozzájárulásokat jelenti, ahogy az állam pénze is az adófizetők pénzét meg az állami vállalatok profitját jelenti.

Az EU-s vezetés ideösszeomlást kapott Orbántól?

Szóval azt látják „ szövetségeseink”, az EU-tagállamok, hogy itt kisebbségi politikai pozíciókért büntetés jár, anyagi büntetés. Vajon jó üzenet ez az Európai Bizottság részéről a tagállamok számára? Vagy azt hiszik, hogy csak Orbánnak üzentek, rövid távon? Mert ha igen, tévedtek: mindenkinek üzentek, hosszú távon. Az eredmény meg nemcsak a becsicskulás lehet, hanem a felháborodás is. Persze 

És akkor így jutunk el a mostani EU-s csúcsig, 2024. február 1. csütörtök, Financial Times-féle szivárogtatással együtt; zsarolás megtörtént, pénzmegvonás belengetve.

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament mindent bevet Orbán ellen. Nem tudom, mit gondolnak, mit akarnak elérni. Azt gondolják, hogy sikerül elérniük, hogy Orbán beadja a derekát, és feladja pozícióit? Vagy hogy sikerül bebuktatniuk őt itthon? Vagy nem gondolnak semmit, csak utálják, és ezért mindent megtesznek ellene, azt is, amit elvileg nem tehetnének?

Nem tudom, innen nehéz megállapítani.

Az EU-ban önsorsrontás folyik.

Minket abba akarnak belezsarolni, hogy csatlakozzunk az önsorsrontáshoz. Erről szól ez a február elsejei rendkívüli csúcs.

(Nyitókép: JOHN THYS / AFP)