Az Economist szerint Tucker Carlson nem tudott élni a nagy lehetőséggel, csúnyán elszúrta a Putyinnal készített interjúját

Az Economist hosszú cikkben hívja fel a figyelmet arra, hogy Vlagyimir Putyin nem az az ember, akiben bízni lehet, még kevésbé olyan, akit utánoznia vagy csodálnia kellene a világnak. Az angol lap Tucker Carlson és az orosz elnök interjújának elemzéséből következtet erre, amikor is az amerikai műsorvezető-riporter első kérdésére – vajon a NATO és Amerika milyen fenyegetést jelenthet Oroszország számára – Putyin hosszas történelemórát tartott, felemlítve többek között Bölcs Jaroszláv uralkodását és a mongol horda fosztogatásait.

„Az amerikai jobboldalon egyesek számára Putyin irigylésre méltóan kegyetlen pragmatista, a fehér keresztény nacionalizmus harcos hercege. 

azon rögeszmével, miszerint Oroszország történelmi alapon jogot formálhat Ukrajnára. Ezt az igényt ráadásul nukleáris arzenál is alátámasztja” – írja az Economist.

A február 6-án a Kremlben felvett, majd két napra rá az interneten közzétett interjú volt az első, amelyet Putyin az orosz–ukrán háború háború 2022-es kitörése óta nyugati újságírónak adott. Méghozzá fontos, mondhatni sorsdöntő pillanatban: a felszerelés- és lőszerhiány miatt gyengül Ukrajna ellenállása, az USA-ban pedig a republikánusok Trump novemberi választási győzelme érdekében leállították Kijev támogatását.

Az Economist szerint Carlson a beszélgetés során nem egy magas labdát kínált Putyinnak, hogy az „felkavarja” az amerikai politikát, ám rendre meglepő válaszokat kapott, így az amerikai „leginkább úgy nézett ki, mint aki azon morfondírozik, kikapcsolta-e otthon a sütőt”.

„Lehet, hogy egy másik washingtoni kormányzat segíthet az Oroszországgal való kapcsolatok rendezésében?” – kérdezte például az orosz elnöktől, mire az méltatlankodva azt válaszolta: „Ez nem a vezetőről szól.” Arra a többször feltett kérdésre pedig, hogy a NATO-t okolja-e a háborúért, 

Ráadásul – írja a cikk szerzője –, akkor is jobbára hazugságokat mondott. Azt állította többek között, hogy 1939-ben nem a Szovjetunió, hanem Lengyelország működött együtt Hitlerrel. Azt is kifejtette, hogy azért indított háborút 2022-ben, hogy megállítson egy másikat, amelyet Ukrajna 2014-ben kezdett el egy CIA által támogatott puccs után. Hozzátette, az orosz erők a jóindulatukat bizonyítván vonultak ki Kijevből az invázió kezdetén, és szokás szerint nem hagyta ki azon régóta hangoztatott állítását sem, „miszerint az ukrán kormány és annak zsidó elnöke a náci ideológiát hirdeti”.

Carlson – állítja az írás – nem tudott vagy nem akart szembeszállni ezekkel a hazugságokkal. Ahogy nem kérdezett az orosz háborús bűnökről sem, beleértve azokat, amelyekkel Putyint személyesen vádolják, de nem tartotta érdemesnek kibeszélni az olyan témákat sem, mint a belső orosz ellenzék, így Alekszej Navalnij ügye. Sürgette viszont Evan Gerskovics amerikai újságíró szabadon bocsátását, akit „nevetséges kémkedési vádakkal bebörtönöztek Oroszországban”.

Putyin a beszélgetés során ugyanakkor többször tett olyan kijelentéseket – eltekintve az el-elkalandozó, zavaros összefüggésektől –, amelyek megerősítést adhatnak azok számára, akik úgy vélik, Ukrajna támogatása nem érdeke Amerikának. Korábban ugyan pedzegette annak lehetőségét, hogy Oroszország atomfegyvereket vethet be, ám most Carlsonnak azt állította,

Tagadta azt is, hogy érdeke lenne Lengyel- vagy Lettország lerohanása – bár korábban ugyanezt mondta Ukrajnával kapcsolatban is. Amikor az amerikai csapatok ukrajnai frontra való feltételezett telepítéséről kérdezték, gúnyolódva felelt, megemlítve Amerika határait és államadósságát.

Ez a gúnyos modor pedig a cikk írója szerint többet mond minden szónál. Carlson és Putyin interjúja ugyanis nem egészen úgy sült el, mint azt a vendéglátó szerette volna, inkább az világlott ki belőle, „mennyire kockázatos, ha valaki évtizedekig hatalmon van”. Pláne, ha olyan sértődött, mint Putyin, aki még most is folyton a múlt válságain, így például a Nyugat balkáni háborúkban betöltött szerepén rágódik, és „ezeken a régi sérelmeken akar bosszút állni”.

A fennhéjázása szintén rémisztő. Pláne úgy, hogy maga választotta ki a beszélgetőtársát, aki semmilyen módon nem szorongatta meg, mégsem volt tekintettel a nézők türelmére vagy arra, mit várnak el tőle.

„De miért is tette volna? Nem szokott magyarázkodni. Nem a meggyőzésre játszik, uralma az erőszakon és a félelemkeltésen alapul. Oroszországban a hatalom átláthatatlan.  Gyakran úgy tűnik, az ellenőrzés egy ember kezében van, ám még ő is csak csapkod. Carlson megkapta a lehetőséget a megszorongatására, ám elszúrta. Ennek ellenére az üzenet tiszta: 

– így az Economist végkövetkeztetése.

Nyitókép: A Szputnyik orosz állami ügynökség által közreadott képen Vlagyimir Putyin orosz elnök interjút ad Tucker Carlson amerikai talkshow-műsorvezetőnek a moszkvai Kremlben 2024. február 6-án. (Gavriil GRIGOROV/POOL/AFP)