Elnök- és parlamenti választásokat rendeznek szombaton Tajvanon: a voksolás tétje az, hogy a sziget milyen távolságot kíván a következő években tartani a Kínai Népköztársaságtól.
Január 13-án 19,5 millió, 20. életévét betöltött, választásra jogosult tajvani állampolgár járul majd az urnákhoz: közvetlen szavazással államfőt (és alelnököt), illetve vegyes rendszerben 113 parlamenti képviselőt választanak meg, 73-at egyéni listákon, 34-et pártlistán, míg 6 mandátumot a helyi őslakos népek képviseletére tartanak fenn.
Tajvani történet
A polgárháborút a kommunisták ellenében elvesztő Kuomintang-kormány 1949-ben Tajvan szigetére mentette át hivatalait, kormányzati infrastruktúráját, és egészen 1987-ig érvényben tartották a rendkívüli állapotot, amely automatikusan leszűkítette a polgári és a politikai jogokat, így a választójogot is. Az 1990-es évek elején hozott demokratikus reformok, az alkotmány-kiegészítések tették csak lehetővé a szabad választások tartását: 1991-ben rendezték az első parlamenti, 1994-ben az önkormányzati, 1996-ban pedig az elnökválasztást. Az 1990-es éveket a Kuomintang (KMT), a 2000-es éveket a Demokratikus Haladás Pártja (DPP) dominálta, 2008 és 2016 között Ma Jing-csiu KMT-kormánya, 2016 óta, az elmúlt nyolc évben pedig Caj Jing-ven DPP-kormánya vezette az országot, biztos parlamenti többséggel.
A Kuomintang (KMT), a Kínai Nemzeti Párt a Kínai Köztársaság legrégebbi pártja: 1919-ben alapították, 1928 és 1949 között Kína kormánypártja volt, a Tajvan szigetére történt elmenekülést követően 1987-ig, a rendkívüli állapot fenntartásáig a szigetország egyetlen pártjaként működött. Csak 2000-ben került ki a hatalomból, amikor a KMT elnökjelöltje elvesztette az elnökválasztást,
ezzel 72 év kormányzás után lett ellenzéki átmeneti időre a jobboldali párt.
Aztán 2008-ban a KMT visszatért, megnyerte az elnök- és parlamenti választást, Ma Jing-csiu elnöksége idején a merev szembenállást a Kínai Népköztársasággal való kereskedelmi, kulturális és turisztikai kapcsolatok élénkülése, a két kínai entitás közötti politikai enyhülés váltotta.
A KMT hosszú évtizedekig a kínai nacionalizmus pártja, a kommunista Kína elkötelezett ellenfele, s így a hagyományos kínai értékek, a konfuciánus gyökerű politikai elvek képviselője volt, amely elüldözött kormánypártként is fenntartotta a Kínai Köztársaság történelmi jogát a Kína teljes területe fölötti ellenőrzésre. Az elmúlt évtizedekben azonban
a KMT ezt az álláspontját feladta, a két nagy tajvani párt közül egyre inkább a Kínával való kiegyezés szószólója lett.
A KMT jelenlegi politikája az, hogy ellenzi Tajvan formális függetlenségének kikiáltását, de az „egy ország, két rendszer” elve alapján a Kínával való újraegyesülés tervét is. A párt a jelenlegi status quo fenntartását, vagyis Tajvan de facto önállóságának megőrzését tartja prioritásnak, és hajlik az úgynevezett 1992-es konszenzus megőrzésére, amely értelmezésében azt jelenti, hogy az „egy Kína” elv két független, szuverén kínai állam együttműködése.
A Demokratikus Haladás Pártja (DPP) az egypártrendszer és így a Kuomintang ellenpólusaként alakult 1986-ban, elsősorban az emberi, polgári és politikai jogok kiterjesztésének platformján, baloldali gazdaságpolitikával, de érdekes módon egy identitáspolitikai éllel. Míg a KMT az idősebb, Kínával családi és érzelmi kapcsolatban álló, így kínai identitású korosztályok pártja volt, addig
a DPP a fokozatosan erősödő, önálló tajvani nemzeti identitás képviselője lett, és ezzel tarolt a fiatalabb nemzedékek körében.
Jelenlegi politikájának központi eleme a Kínától való távolodás késztetése, és az amerikai, illetve a japán szövetség megerősítése a kínai fenyegetés ellensúlyozására – ennek érdekében a DPP megerősítette a tajvani hadsereget, és élénk külpolitikát folytatott. A párt elutasítja az 1992-es konszenzust, az „egy Kína” elvet, illetve minden olyan törekvést, amely a Kínai Népköztársasággal való „újraegyesítést” szorgalmazza.
a párt Tajvant egy független, szuverén államnak tartja, amely így is funkcionál államközi kapcsolataiban.
A DPP elnökjelöltje, Laj Csing-tö a december végi mérések szerint 5 százalékkal vezet a KMT jelöltje, Hu Ju-ih előtt
– ha a kormánypárt nyert, akkor a tajvani demokráciatörténetben első ízben fordul elő, hogy egy párt három egymást követő ciklusban tud kormányozni.
A választási trendek érdekes képet mutatnak: míg az utolsó két elnök- és parlamenti választást (2016 és 2020) a DPP magabiztosan nyerte, addig az utolsó két önkormányzati választást (2018 és 2022) elvesztette. Ennek magyarázata az lehet, hogy az országos voksolásokon a tajvaniak a szigetország jövőbeli politikai irányáról, külpolitikai stratégiájáról döntenek elsősorban (márpedig a felmérések szerint a tajvaniak 80 százaléka az egyesítés ellen van és 66 százaléka nem kínaiak, hanem tajvaninak mondja magát); míg a helyhatósági választásokon a helyi életkörülményeik, a mindennapi élet dolgairól mondanak véleményt. Ezen a téren a kormányzó DPP csak részben tudta hozni ígéreteit: az infláció magas, a megélhetés költségei, a fogyasztói árak és a lakbérek jelentősen megnőttek, emiatt támogatottsága csökkent.
Tajvan a kínai terjeszkedő politika elsődleges célpontja, Kína pedig nemcsak regionális szuperhatalom, de az új, multipoláris világrend egyik, ha nem a legerősebb világhatalma is. A tajvani konfliktus ezért jelenleg az ukrajnai és a gázai háború mellett a világ harmadik válsággóca,
a gyengülő hegemón Egyesült Államok és az emelkedő nagyhatalom Kína közötti geopolitikai kötélhúzás legérzékenyebb terepe.
Ezt is ajánljuk a témában
Mind Kína, mind Tajvan magyarországi képviseletét megkerestük, hogy megkérdezzük őket, s olvasóinkkal megoszthassuk a Tajvan körüli konfliktussal kapcsolatos álláspontjaikról. A kínai nagykövetség reagálását cikkünkben olvashatják.
A Kínai Köztársaság Ázsia egyik szabad állama, működő demokráciája, egy működő állammodell,
a két kínai állammodell egyike, ráadásul sok jel szerint a népköztársaságbeli berendezkedésnél vonzóbb alternatíva.
Peking ilyen szempontból is tolerálhatatlan riválist lát, és Hongkong példája mutatja, a két rendszer kínai recept szerinti együttélésében melyik kerekedik felül, és melyik hal el.
Tajvan gazdasági szerepe szerteágazó, de egy területen kiemelkedő szerepe van:
a sziget a világ első számú félvezető- és chipgyártója,
egy nyílt konfliktus, blokád vagy háború esetén a tajvani gyártás, majd a szállítási láncok megakadása súlyos utánpótlási zavarokat okozna a technológiai szektorokban, amely akár egy globális gazdasági válsághoz is vezethetne. Másrészt, nemcsak Pekingnek van szüksége a tajvani kereskedelmi kapcsolatokra, hanem ugyanúgy, vagy még inkább Tajpejnek is a hatalmas kínai piacra.
Ezt is ajánljuk a témában
Tajvan budapesti képviseletét kérdeztük, mi az álláspontjuk a sziget körüli jelenlegi politikai feszültségekről.
Kína az elmúlt évtizedben rohamtempóban fejlesztette hadseregét, a 2022 augusztusi Nancy Pelosi-vizit után a Tajvan partjai közelében zajlott kínai hadgyakorlatokon éles lőszert használtak, a kínai haderő rendszeresen megsérti Tajvan légterét, felségvizeit, szintén rendszeresen a tajvani célpontok elleni kibertámadások.
Szakértők nyugtatgatnak: Kínának nem érdeke egy katonai konfliktus Tajvannal és a vele védelmi szövetségben álló Egyesült Államokkal, mégis, amerikai kormányzati tisztségviselők egyre többször hangoztatják: még ebben az évtizedben katonai konfrontációra számítanak Kína részéről. Hszi Csin-ping kínai elnök újévi beszédében „történelmi szükségszerűségnek” nevezte a két kínai entitás egyesülését –
békés újraegyesítésről beszélnek, de katonai eszközökkel kóstolgatják Tajvant.
Tajvannak tehát dönteni kell, hogy a Nagy Testvér szorításában melyik stratégiát látja saját biztonsága szempontjából célravezetőbbnek: a közeledés és barátság gesztusát, vagy a távolodás és az erő felmutatását? Január 13-án részben erről szól majd a választás. Utána pedig a döntés következményeinek felmérése következik majd.
Nyitókép: A DPP egyik támogatója egy tajpeji kampányrendezvényen 2024. január 11-én (forrás: Sam Yeh / AFP)
Friedrich Merz nagy eséllyel a következő német kancellár lesz a CDU színeiben – és nagy eséllyel gúzsba kötve fogja átvenni Németország vezetését. Portrénk!
Dévényi István előhozakodott azzal, hogy ha a Tisza nyer, akkor a titkosszolgálatra hivatkozva majd elszabotálja a Fidesz a hatalomátadást.
Jelentem, ilyen már tényleg volt. Ráadásul most. S itt a szomszédban. Romániában. Szóról szóra így történt. Még az amcsi deep state intézte.
Kovács Zoltán szerint Korányi Dávid a cikkét úgy próbálja beállítani, mintha az amerikai demokráciavédelem érdekében íródott volna, de valójában egyoldalú ideológiai beavatkozást követel.
A publicista már korábban is kijelentette, hogy a Tisza Párt a szíveket és az utcát „uralja” hivatalok és intézmények helyett.
„Ha valakinek ez nem tetszik, választhat más állampolgárságot” – jelentette ki az ukrán elnök.
Olekszandr Szirszkij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka ismertette a tárgyalás részleteit.
„Ezeknek az átutalásoknak végre véget kell vetni” – írta a német politikus.
