Január 13-án 19,5 millió, 20. életévét betöltött, választásra jogosult tajvani állampolgár járul majd az urnákhoz: közvetlen szavazással államfőt (és alelnököt), illetve vegyes rendszerben 113 parlamenti képviselőt választanak meg, 73-at egyéni listákon, 34-et pártlistán, míg 6 mandátumot a helyi őslakos népek képviseletére tartanak fenn.
Tajvani történet
A polgárháborút a kommunisták ellenében elvesztő Kuomintang-kormány 1949-ben Tajvan szigetére mentette át hivatalait, kormányzati infrastruktúráját, és egészen 1987-ig érvényben tartották a rendkívüli állapotot, amely automatikusan leszűkítette a polgári és a politikai jogokat, így a választójogot is. Az 1990-es évek elején hozott demokratikus reformok, az alkotmány-kiegészítések tették csak lehetővé a szabad választások tartását: 1991-ben rendezték az első parlamenti, 1994-ben az önkormányzati, 1996-ban pedig az elnökválasztást. Az 1990-es éveket a Kuomintang (KMT), a 2000-es éveket a Demokratikus Haladás Pártja (DPP) dominálta, 2008 és 2016 között Ma Jing-csiu KMT-kormánya, 2016 óta, az elmúlt nyolc évben pedig Caj Jing-ven DPP-kormánya vezette az országot, biztos parlamenti többséggel.
A politikai irányok
A Kuomintang (KMT), a Kínai Nemzeti Párt a Kínai Köztársaság legrégebbi pártja: 1919-ben alapították, 1928 és 1949 között Kína kormánypártja volt, a Tajvan szigetére történt elmenekülést követően 1987-ig, a rendkívüli állapot fenntartásáig a szigetország egyetlen pártjaként működött. Csak 2000-ben került ki a hatalomból, amikor a KMT elnökjelöltje elvesztette az elnökválasztást,
ezzel 72 év kormányzás után lett ellenzéki átmeneti időre a jobboldali párt.
Aztán 2008-ban a KMT visszatért, megnyerte az elnök- és parlamenti választást, Ma Jing-csiu elnöksége idején a merev szembenállást a Kínai Népköztársasággal való kereskedelmi, kulturális és turisztikai kapcsolatok élénkülése, a két kínai entitás közötti politikai enyhülés váltotta.
A KMT hosszú évtizedekig a kínai nacionalizmus pártja, a kommunista Kína elkötelezett ellenfele, s így a hagyományos kínai értékek, a konfuciánus gyökerű politikai elvek képviselője volt, amely elüldözött kormánypártként is fenntartotta a Kínai Köztársaság történelmi jogát a Kína teljes területe fölötti ellenőrzésre. Az elmúlt évtizedekben azonban
a KMT ezt az álláspontját feladta, a két nagy tajvani párt közül egyre inkább a Kínával való kiegyezés szószólója lett.
A KMT jelenlegi politikája az, hogy ellenzi Tajvan formális függetlenségének kikiáltását, de az „egy ország, két rendszer” elve alapján a Kínával való újraegyesülés tervét is. A párt a jelenlegi status quo fenntartását, vagyis Tajvan de facto önállóságának megőrzését tartja prioritásnak, és hajlik az úgynevezett 1992-es konszenzus megőrzésére, amely értelmezésében azt jelenti, hogy az „egy Kína” elv két független, szuverén kínai állam együttműködése.