kihívást intézzen a regionális rend ellen.
Tajvannak legalább három dolgot kell tennie ez ellen. Az első, hogy meg kell erősítenie védelmi képességeit, hogy elrettentő és önvédelmi képességei megfelelőek legyenek. Tajvan nem fog katonai konfrontációt kezdeményezni Kína ellen, de mindent meg fog tenni, hogy megvédje szuverenitását. Egy friss felmérés szerint a tajvaniak 60 százaléka kész az önvédelemben személyesen részt venni.
A második, hogy Tajvan együttműködik szövetségeseivel, hogy elrettentse Kínát Tajvan megtámadásától. A legutóbbi tajvani-amerikai-Fülöp-szigeteki közös hadgyakorlat, illetve az a tény, hogy a Fülöp-szigeteken négy újabb amerikai katonai bázist nyitottak, mutatja, hogy Washington felkészült ázsiai szövetségeivel a legrosszabb forgatókönyvre is.
Végül, a nemzetközi közösség részéről szükséges lenne egy nyomásgyakorlás Kínára, hogy a regionális béke és a stabilitás aláásását abbahagyja. Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője egy egységes uniós Kína-stratégia kialakítását szorgalmazta, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pedig szintén annak szükségességét hangsúlyozta, hogy az uniós államok fenntartsák az egy-Kína-politikát (amely a kínai egy-Kína elvvel ellentétben engedi a gyakorlati kapcsolattartást Tajvannal), és támogassák a Tajvani-szoros békéjét és stabilitását. A Bizottság elnöke ezen kívül világosan elmondta, hogy Európa nem engedi, hogy bárki egyoldalúan felrúgja a status quót a Tajvani-szorosban.
Tajvan alapvető kapcsolatokat tart fenn Magyarországgal, különösen a gazdaság, a kereskedelem, az oktatás és a kultúra területén. A Tajvani-szorosban történő bármilyen provokatív és katonai akció a globális kereskedelmi útvonalakat és ellátási láncokat veszélyezteti. Ezt a helyzetet Tajvan, Magyarország és a világ más államai is el akarják kerülni.