„A Berlin-Neuköllnben történt zsidók elleni támadások a társadalom egésze elleni támadást jelentik” – jelentette ki Antonia Jamin, a Bild újságírója a Juedische Allgemeine-nek írt cikkében.
„»Már megint? Mikor? Most?« Ezeket a kérdéseket tették fel nekem a kollégáim, amikor elmondtam nekik, hogy két héberül beszélő zsidót ismét megtámadtak Neuköllnben. A szombati támadásról hallva az első gondolatom az volt, hogy már október 7-e előtt is utáltam ezt a berlini kerületet” – írta Jamin.
Majd felidézte, hogy
többször támadták meg őt is ott, mikor héberül készített interjút.
Ezután azt a kérdést tette fel,
hogyan tudjuk mi, német zsidók egyszerűen elfogadni, hogy a fővárosban folyamatosan csökken a szabadságunk?”
Azonban itt még nem állt meg: „miért nem válaszolok többé héberül, ha izraeli férjem a taxiban hív? És miért rejtegetjük a Dávid-csillagos nyakláncunkat és a mezuzát ahelyett, hogy büszkék lennénk rájuk?” – sorolta.
„A válasz mindezekre a kérdésekre az, hogy ezt nem fogadhatjuk el. Elvárhatjuk, hogy a politikusok elítéljék a támadásokat, követelhetjük, hogy a rendőrség keményebben lépjen fel, de végső soron, amikor arról van szó, hogy nem rejtegetjük zsidóságunkat, az a mi felelősségünk” – jelentette ki az újságíró.
„A mi dolgunk, hogy megvédjük magunkat”
„És egy dolog október 7-e után amúgy is világossá vált mindannyiunk számára: a mi dolgunk, hogy megvédjük magunkat.
Abba kell hagynunk a félelmet és a rejtőzködést”
– szólította fel a zsidóságot az újságíró.
„El kell gondolkodnunk azon, hogy milyen utat választunk”
„Ha egy ponton rájövünk, hogy Németországban már tényleg nem vagyunk biztonságban, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen utat választunk. A fő vesztes ebben az esetben Németország lesz, mert ha úgy érezzük, hogy el kell mennünk, akkor
valószínűleg csak a zsidógyűlölők maradnak itt iszlamisták, baloldali radikálisok vagy AfD-támogatók formájában.
Akkor Németország sokkal többet veszített, mint »csak a zsidóit«” – zárta sorait Antonia Jamin.
***