Puskaporos hordó újratöltve: így alakul a migrációs helyzet Boszniában

Dobó Géza (Migrációkutató Intézet) riportja

A GPS Szarajevó külvárosában hagy cserben minket. A város keleti részén járunk, a házak még mindig magukon hordják a harminc évvel ezelőtti délszláv háború kéznyomát. A Blažuj befogadóállomásra tartunk, de úgy tűnik, sohasem fogjuk megtalálni. Az út szélén egy háromfős arab társaság beszélget. Kézenfekvőnek tűnik hozzájuk fordulni útba igazításért.

„Rossz irányba mentek testvérek. De én segítek rajtatok!” − mondja egy angolul feltűnően jól beszélő huszonéves fiatalember. Ahmedként mutatkozik be. „Ha elkísértek a postára, elmesélem, hogyan mennek itt a dolgok.” Leparkoljuk a kocsit és követjük az arabokat. 

Útközben kiderül, hogy Ahmed algériai születésű. Fél évet töltött Görögországban, ahol pincérként dolgozott. Meglepően gyorsan, mindössze három nap alatt jutott el Albánián és Montenegrón keresztül, a zöld határon át a boszniai fővárosba. „Háromcsillagos hotelekben aludtam” − mondja mosolyogva. A bevándorlás is ugyanúgy pénz kérdése, mint bármi más. Hogy mennyit tudsz fizetni egy szolgáltatásért.

Ahmed azt mondja, hogy nem veszi igénybe az embercsempészek szolgáltatásait. Egyedül is boldogul. Franciaországba tart. Tisztában van azzal, hogy gazdasági migránsnak számít, menekültstátuszra nem jogosult. „Nem keresem a bajt. Dolgozni akarok” − mondja.

Arra a kérdésünkre, hogy akkor mi fog történni, ha észreveszik a hatóságok, azt válaszolja: 

Megérkezünk a postahivatalhoz. Egyszintes épület, a falon a Western Union sárga táblája. Ez a cég teszi lehetővé, hogy azok is pénzhez jussanak, akik minimális személyes okmányokkal, vagy éppenséggel semmilyennel sem rendelkeznek, a világ minden részén. Amíg Ahmed arra a négyszáz euróra vár, amit elmondása szerint a barátai utalnak át neki, megpróbálunk elcsevegni két társával. Az egyikük Marokkóból, a másik a Gázai övezetből vágott neki Európának, még a háború kitörése előtt. Nem igazán beszélnek angolul.

 − magyarázza nekünk a palesztin férfi. Hogy nyomatékot adjon a szavainak, a kezével mutatja, hogyan lövik fejbe a palesztin gyerekeket a zsidók.

Jobbnak látjuk nem vitatkozni vele.

Feláras személyfuvarozás

Miután Ahmed kijön a postáról, tényleg megmutatja az utat a menekülttábor felé. Megállunk tankolni, mielőtt bemegyünk. A benzinkút parkolójában legalább egy tucat migráns várakozik. Szírek, marokkóiak, afgánok. A parkolóban kisbuszok és taxik tömege. A tulajdonosokaikkal megy az alkudozás. Próbálunk beszélgetni velük, de nem valami barátságosak. A helyzet akkor kezd elfajulni, amikor megkérdezzük, hogy tulajdonképpen mire is várnak itt.

„Nem korrekt!” — üvölti egy kisbusz sofőrje. Úgy érti, hogy nem látnak minket szívesen.

Visszaülünk az autóba, de ez sem hűti le a kedélyeket. Fel akarják tépni a kocsi ajtaját, és a kezükkel ütik a szélvédőt, hogy megtanítsák, ne üssük bele az orrunkat a helyiek üzletébe. Megkönnyebbülünk, amikor el tudunk hajtani.

Az idegességük egyébként érthető. Nem tudni, hol végződik a migránsoknak nyújtott feláras személyfuvarozás és hol kezdődik az embercsempészet. Ez utóbbiért akár hosszú börtönévek járnak Szarajevóban is.

Susztert a kaptafájához

„Amíg a taxisok A pontból B pontba fuvarozzák az utasaikat, és közvetlenül nem vesznek részt az illegális határsértésben, addig nem léphetnek fel ellenük a boszniai hatóságok. Akkor sem, ha mindenki tudja, nagy szolgálatot tesznek abban, hogy a migránsok illegálisan át tudják lépni a határt” − mondja Dražan Rozić koordinátor, már a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) modern, üvegborítású épületének irodájában. Az ötvenes éveiben járó szakember hét évet Haitin, három évet Afganisztánban is eltöltött az IOM szolgálatában.

Az IOM üzemelteti a migránsok és a menekültek számára létrehozott befogadó állomásokat a térségben. Önkéntes hazatérést támogató programot is szerveznek, mert előfordul, hogy valaki feladja a várakozást vagy elfogy a pénze.Azoknak, akik az önkéntes hazatérést választják,

Ha tényleg hazatérnek, és ezt igazolni is tudják a hatóságoknak, néhány ezer eurós újrakezdési segélyt is folyósítanak nekik.

Egy pakisztáni férfi például így nyitott cipőjavító vállalkozást – mondja Rozić –, a program azonban nem örvend túl nagy népszerűségnek a migránsok között.

Elmeséljük, hogy találkoztunk olyan migránssal, aki nyíltan a palesztin Hamász támogatójának vallotta magát. Ezt a szervezetet a világon mindenhol terroristaként jegyzik. Arra a kérdésünkre, hogy lehetnek-e aktív terroristák a migránsok között, Rozić azt válaszolja: „Az IOM feladata a migránsok segítése, világnézeti meggyőződésüket nem tisztük firtatni. A boszniai hatóságokra tartozik annak a vizsgálata, hogy bármelyikük jelent-e közbiztonsági kockázatot.” 

A legnagyobb boszniai befogadóállomás, a Bihács melletti Lipa tábor üzemeltetését már átvette a boszniai idegenrendészeti hatóság az IOM-től, és a többi átvétele is folyamatban van. Az IOM a jövőben csupán egyes részfeladatokat fog ellátni a migrációs válság kezelésében, a többit a helyi hatóságok fogják átvenni.

A család az család

Az Ušivak befogadóállomás Szarajevó mellett található. Ezt a családok és a kíséret nélkül utazó kiskorúak számára hozták létre. Meglehetősen vegyes kép fogad minket a létesítményen belül. 

de képviselteti magát a Kongói Demokratikus Köztársaság is. Ahogyan halljuk, még Kubából is megfordultak már itt egy páran.

Az etnikai sokszínűség szembeötlő. Látunk tetőtől talpig fekete nikábba öltözött asszonyt, de afgán kamaszokat is fejükre húzott kapucnis kabátokban ülni egy hosszabb padon. A tinédzserek a telefonjaikat töltik, és érdeklődve pörgetik kijelzőiken a közösségi médiát.

„Ebben a táborban jellemzően még egy hétig sem, általában négy-öt napig maradnak az emberek” – mesélik az IOM-nél dolgozó kísérőink. Azoknak a családoknak, akik maradnak, és van iskoláskorú gyerekük, valamint az egyedülálló kiskorúak számára is biztosított az oktatás. Ez két iskolában zajlik, közel a táborhoz. Aki akar, angolul is tanulhat a befogadóállomáson.

A lakókonténereken színes gyermekfestések hívják fel a figyelmet az emberi jogokra és az oktatás szabadságára. Alakul a lakók jogtudatossága.

– mesélik kísérőink. Ezt azért teszik, mert így kedvezőbb elbírálásra számítanak, ha nekivágnak a határnak. Az IOM persze nem vizsgálhatja, hogy a magukat családnak mondók valódi családok-e.

Az idő értelmes eltöltésére még egy divatvarrodát is felállítottak a táborban, katari adományokból. Az egyik konténerben kialakított, modern varrógépekkel felszerelt műhelyben készült ruhák világhírű divatbemutatókon is megfordulnak – az „haute couture” így tudja le a bűntudatát. Pénzt azonban nem láthatnak belőle a tábor dolgozói: törvények tiltják, hogy árusítsák az elkészült ruhát. Legfeljebb eladományozni tudják.

Rossz kilátások

A szerb-magyar országhatáron immár nemcsak a magyar határrendészek és határvadászok látják el fokozottan a magyar műszaki határzár védelmét, hanem a szerb hatóságok is. Ez azt jelenti, hogy 

A növekvő ellenállást a migránsok is érzékelik, ennek hatására pedig változhat a migrációs útvonal egyik fő csapása. Bosznia-Hercegovinába még több ember érkezhet – növelve az ország ellátórendszereinek terhelését.

Migráns egy boszniai menekülttábor mellett (Damir SENCAR / AFP)