Alighanem érik már az új nyilatkozat, amely a korlátlan nemválasztást, a klímaellenes életvitel büntetését és a magyaroknak az emberi jogok hatálya alól való kivételét javasolja.
Hetvenöt évvel ezelőtt, 1948. december 10-én fogadta el az ENSZ az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Három évvel korábban ért véget a második világháború, amelyben meglehetősen mostohán bántak ezekkel a jogokkal, és amit sok tízmillió áldozat, mérhetetlen szenvedések kísértek, eredménye pedig egy teljesen lepusztított kontinens lett.
A szavazók ugyan egyhangúlag döntöttek, de a szovjet blokk hét országa és Szaúd-Arábia tartózkodott. A Szovjetunió nem is tett különösebb erőfeszítéseket, hogy akár saját területén, akár a megszállt országokban érvényt szerezzen a nyilatkozatnak.
Lám, hiába a nagy igyekezet, ezek a mindenkire érvényes kinyilatkoztatások is könnyedén kijátszhatók, tulajdonképpen mindenféle következmény nélkül.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata ajánlás a világ népeihez, feltételez alapvető emberi jogokat, függetlenül kultúráktól, etnikumoktól, rasszoktól és politikai rendszerektől. Vagyis mintha mégis létezne valamilyen erkölcs, az anyagi létezésen túlmutató, mindenkire érvényes szabályrendszer, amely – ha a világ bármely részén élve is hasonló gondolatokat szül – valami külső forrásból táplálkozik. Amiképpen anno a Függetlenségi Nyilatkozat fogalmazott: „Minden ember egyenlőnek teremtetett.”
A hivatkozásból 1776-ban tehát még kihagyhatatlannak tartották a teremtőt, bár az is igaz, hogy e frappáns mondat megfogalmazása után hazamentek, s megnézték, rabszolgáik hiánytalanul megvannak-e még,
és dolgoztak-e szorgalmasan, míg ők Philadelphiában szorgoskodtak a szöveg összeállításán.
Tizenhárom évvel később a franciák is leírták a maguk emberi jogait, összhangban Jeffersonékkal, majd ennek szellemével gyökeresen szakítva rövidesen elkezdték lefejezgetni egymást.
Ezért az ember szkeptikussá válik, amikor ilyen szép elveket olvasgat, és óhatatlanul eszébe jut Apró Antal,
aki Rajk rehabilitáló temetésén az arcán lefolyó esőcseppeket könnynek álcázva kijelentette, hogy „soha többé” nem nyírjuk ki egymást politikai alapon, majd bő másfél évvel később már ő jelentette be a parlamentben, hogy Nagy Imrét és társait kivégezték, a „nép jogos elégtételének, az ellenforradalom méltó megbosszulásának” nevezve a történteket.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 30 cikkelyből áll, nagy részét mai fejjel evidenciaként (már-már közhelyként) érzékeljük; az előzményeihez hasonlóan rögzíti, hogy „Minden emberi lény szabadnak születik, és egyenlő méltósága és joga van. Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz”. Az első helyen szereplő, élethez való jog azonban az egyik legbizonytalanabbá vált, hiszen
éppen az aláírás utáni évtizedekben lett az emberi történelemben először elfogadottá és legálissá a magzatok (tömeges) legyilkolása.
Miközben pedig a társadalomra és mások élethez való jogára veszélyt jelentő bűnözőknél szívesen hivatkoznak erre, addig a betegek és öregek halálba segítésén munkálkodnak.
A rabszolgaság tiltása minket nem különösebben érint, valószínűleg saját démonaikkal viaskodva érezték az amerikaiak még a huszadik században is fontosnak ennek leszögezését, mint ahogy Nürnberg után nem sokkal (talán saját magukat is védendő egy későbbi pertől) azt is beleírták, hogy „Senkit sem szabad elítélni oly cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése pillanatában a hazai jog vagy a nemzetközi jog szerint nem volt büntetendő cselekmény.”
A szovjetek nem véletlenül ódzkodtak a megszavazásától, hiszen például „Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani” kitétel éppúgy nem fért össze a saját joggyakorlatukkal, mint a „Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni” elv sem.
Errefelé műszaki határzárat építettek a disszidálás ellen, ami pont ellentéte annak a (nyilatkozatban meg nem fogalmazott) elvnek, hogy senkinek sincs joga erőszakosan behatolni egy másik ország területére.
A migránsoktól védő kerítés funkciója ugyanis az otthonunkat védő kapuéval (ajtó, zár) azonos, a kommunisták szögesdrótja viszont a börtön rácsának felel meg. Mert ugyan „Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és a más ország nyújtotta menedéket élvezni”, de „Erre a jogra nem lehet hivatkozni közönséges bűncselekmény miatti, kellőképpen megalapozott üldözés (…) esetében.”
És így érkezünk meg a 16-os cikkelyhez, ami ugyan korszerűtlen, de egyelőre nem vették ki a teljes szövegből, tehát az összes többi pont bármelyikére csak úgy lehet hivatkozni, ha ezt is érvényesnek tartjuk: „Mind a férfinak, mind a nőnek a nagykorúság elérésétől kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak. (…) A család a társadalom természetes és alapvető alkotóeleme, és joga van a társadalom, valamint az állam védelmére.”
Itt egyértelmű, hogy férfi és nő köti a házasságot, belőlük áll a védendő család. Ezt fogalmazta meg úgy a magyar kormányzat, hogy az apa férfi, az anya nő, a gyerekeinket pedig hagyják békén.
Az olyan elv, mint például „Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához”, mintha csak bizonyos fajta gondolatok védelmére terjedne ki, mint ahogy a 21. cikkely a nyugati típusú demokráciákat tartja kizárólagosan üdvözítőnek.
Nagy Ferótól kölcsönözték a munkához, pihenéshez, szabadidőhöz való jog elismertetését, kiegészítve a kulturális és tudományos javak élvezetével. Ezt az utópisztikus világot tovább fokozzák, midőn „Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz”; óhatatlanul eszünkbe jut a Shrek szószátyár szamara, aki hiányolva, hogy letartóztatásakor nem mondták, hogy jogában áll hallgatni, Shrektől megkapja a mélyenszántó verdiktet: „Jogod az van a hallgatáshoz, csak képességed nincsen rá”.
A gyermekek genderváltásait a szülők elől eltitkoló pedagógusok pedig nem olvasták a 26. cikk 3-as pontját: „A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó oktatás megválasztásában.”
Végre a 29. cikkelyben megjelenik egy kötelesség is: „Minden személynek kötelességei vannak a közösséggel szemben”, de ezt még ugyanebben a paragrafusban öt sorban gyorsan tompítják is.
Figyelmesen végigolvasva a szöveget az embernek az a benyomása támad, hogy
alighanem érik egy új nyilatkozat, amely a korlátlan nemválasztást, a totális szexuális szabadosságot, a klímaellenes életvitel büntetését és a magyaroknak az emberi jogok hatálya alól való kivételét javasolja.
Mindenesetre nagy utat jártunk be a Tízparancsolattól (amiben 10 erőteljes elvárás, illetve tiltás áll szemben a 29-1-es jogok-kötelezettségek aránnyal); az újra és újra átfogalmazott jogok helyett talán egyszerűbb volna ahhoz visszatérni.
(Nyitókép forrása: history.com)
Ezt is ajánljuk a témában
Nem tudom, a Dél-Afrikai Köztársaságban létezik-e házasság azonos neműek között (ha igen, akkor Semenya leszbikus), vagy simán arról van szó, hogy ez az atléta mégiscsak férfi. Ungváry Zsolt írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Valaki megpróbálhatna beszélni az ukrán vezetéssel, mert látványosan nem értik. Kohán Mátyás írása.
Ezt is ajánljuk a témában
A bizottság elnöke mégsem intette meg a transznemű képviselőt, mint ahogy kollégái sem szólaltak fel a szabálysértés miatt. Sőt, a mainstream média is hallgat az ügyben. Francesca Rivafinoli írása.
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
„Ez a javaslat jogilag nem áll meg.”
Magyarországon a liberális diktatúra nem azt jelenti, mint nyugaton, hanem minden nemzeti és közösségi szuverén elképzelés eltiprását: éljen az egyén, pusztuljon a nemzeti közösség!
A fenyegetés, a csuklóztatás és meglévő intézmények meg szerződések lényegében semmibe vétele nem a jogállam útja.
Jelentős politikai győzelmet aratott Olaszország az Európa Tanács kisinyovi miniszteri ülésén, ahol a 46 tagállam elfogadta az Emberi Jogok Európai Egyezményének új értelmezését.
Cornelius Sulla a római csőcselék legalantasabb érzelmeire apellálva halállistákat állított fel.
Kálomista Gábor hangsúlyozta: a színház nem hátrál meg. Kiáll amellett, hogy „a színház a művészeké és a közönségé, nem pedig politikai vagy ideológiai érdekek játékszere”.
Átalakulhat a mozgósítás rendszere, és jöhet a magasabb zsold.
Menesztette Massimiliano Allegri vezetőedzőt a milánói klub, miután nem jutottak be a Bajnokok Ligájába. A döntés azonban nemcsak őt érinti: a vezérigazgató, a sportigazgató és a technikai igazgató is távozik.
