November utolsó napjaiban elöntötték a közösségi oldalakat az izraeli túszok hazatérésének örömteli pillanatai. A terroristák karmaiból kiszabaduló gyerekek futottak apjuk, anyjuk, közeli rokonaik karjaiba. Idős hölgyek ölelhették meg újra az unokájukat, és elszakított testvérek borulhattak egymás nyakába. A felszabadult pillanatokra árnyékot vetett, hogy milyen cserébe kellett beleegyeznie Izraelnek: egyetlen izraeli túszért három palesztint kellett elengednie a börtönökből.
Miközben Izrael azokat az ártatlan embereket ünnepelte, akiket a terroristák az október 7-ei mészárlás közepette ragadtak el saját otthonukból és a sivatagi fesztiválról, addig a ciszjordániai városokban másfajta ünnep zajlott. A palesztinok az izraeli börtönökből kiengedett nőket és kiskorúakat éltették, akiknek jelentős részét erőszakos cselekmények miatt csukták le, s nem csak kődobálásért: sokakat gyilkossági kísérletért, lövöldözésért, robbantásért. A tömeg a Hamasz zöld zászlóit lengette, azét a szervezetét, amely Izrael elpusztítását hirdeti.