Messze a legnépszerűbb párt lett a Nemzeti Tömörülés Franciaországban.
Franciaországban tavaly, 2022-ben tartották az elnök- és nemzetgyűlési választást: a hagyományosan egymás után, pár hét különbséggel tartott voksoláson jellemző, hogy az elnökválasztáson győztes jelölt pártja nyeri aztán a parlamenti voksolást is, ami lehetővé teszi az államfőnek, hogy törvényhozói többséggel kezdje – vagy folytassa – kormányzását.
Emmanuel Macron tavaly ez ügyben csak félsikert tudott elérni:
az elnökválasztást ugyan megnyerte, de a nemzetgyűlési választáson pártja nem tudott többséget szerezni.
Macron azóta is rá van utalva más, ellenzékben lévő pártokra a parlamenti többségek biztosításához a szavazásokkor – vagy pedig a rendeleti kormányzáshoz kénytelen nyúlni, amivel akár kisebbségből is áterőltethet döntéseket, de akkor bizalmi szavazást kell tartani a személyéről utólag.
Az amúgy is folyamatosan forrongó francia közéletben Macron 2017 óta tartó kormányzása állandó konfliktusokkal telt – gondoljunk csak a sárga mellényesek hosszú ideig tartó elégedetlenségi mozgalmára, a nyugdíjkorhatár emelése elleni tömegtüntetésekre, a radikális baloldal, a szakszervezetek tüntetéseire, vagy épp a bevándorlónegyedek fiataljainak zavargásaira. Macron viszont így is nyerni tudott a tavalyi elnökválasztáson Marine Le Pennel szemben, aki így harmadik alkalommal bukta el a legfőbb választást. Igaz, egyre javuló eredményekkel: 2012-ben még harmadik lett Hollande és Sarkozy mögött 17,9 százalékkal, 2017-ben Macronnal szemben a voksok 33,9 százalékát szerezte meg, míg tavaly ismét Macronnal szemben 41,5 százalékot ért el.
Ez egyrészt történelmi siker a Le Pen-mozgalom számára, másrészt viszont még mindig csak a választók kisebbségét jelenti.
Marine Le Pen végül úgy döntött, nem vonul vissza, hanem folytatja, csak egy kis csavarral. Pártja, a Nemzeti Tömörülés vezetését átadta az ambiciózus, fiatal (mindössze 28 éves) Jordan Bardellának, ő maga pedig a jócskán megnagyobbodott parlamenti frakciót vezeti a Nemzetgyűlésben. Ha nem épp az országot járja, a francia haza ellenzékben lévő anyjának szerepében. A mindig elégedetlen és manapság tényleg valódi társadalmi és gazdasági válságokkal szembenéző franciák egyedi és kollektív panaszait hallgatja, s azokra kíván nemzeti és radikális válaszokat adni. Amik viszont már rég sokkal jobban fésültebbek és vállalhatóbbak, mint atyja, a 94 évesen még mindig élő és még az elmúlt években is néha megszólaló Jean-Marie Le Pen korábbi kijelentései.
Ezt is ajánljuk a témában
A hit hívását követő zarándokút Franciaország földjén, közben kalandos stoppolások és nagy beszélgetések – Babarczy Veronika, régi szerzőnk mesél francia utazásának tapasztalatairól.
A francia politika mostanra át is rendeződött: évek óta és ma pedig különösen két nagyobb tábor néz farkasszemet egymással: az elégedetlen, főleg – de nem kizárólag – jobboldali nézetrendszerű választókat képviselő Le Pen, és a jobb módú, centrista, mérsékelt liberális, baloldali és részben még jobboldali középosztályt is képviselő Emmanuel Macron mozgalma.
Mellettük elhalványodott a régi szocialista baloldal és a régi gaullista jobboldal is,
egyikük sem találja helyét a Macron és Le Pen által meghatározott rendszerben. A szélsőbal ugyanakkor jelen van és hangos: a Macron-féle mainstreamet elutasító, de Le Penékből sem kérő elégedetlenek, a régi vörös mozgalmárok, a rendszerkritikus fiatalok és a külvárosok bevándorló népe leginkább errefelé tendálnak.
A legújabb közvélemény-kutatások pedig immár Le Penék jelentős előnyét mérik. Az IFOP Le Figarónak készült felmérése azt mutatja: a Nemzeti Tömörülés a szavazatok 28 százalékát nyerné el, míg a most Renaissance néven futó Macron-mozgalom 20 százalékot érne el. A gaullista Republikánusok mindössze 8 százalékon állnak, a töredezett baloldalon pedig a szocialisták és a szélsőbal 9-9 százalékot, a kommunisták pedig 5 százalékot érnének el. A Franciaországban jelen lévő, de sok befolyáshoz nem jutó Zöldeket 8 százalékra mérik.
A következő elnök- és parlamenti választás még messze van, jövőre viszont az európai parlamenti választáson méretik meg magukat a francia pártok is.
Az idő és az általános társadalmi elégedetlenség most Le Penéknek dolgozik,
kiemelkedő eredményt érhetnek el az EP-választáson. Macronnak pedig már a saját és pártja jövőjére is gondolnia kell: a francia alkotmány értelmében két elnöki ciklus után nem indulhat többet a választáson, így 2027-re már ki is kellene nevelnie azt az utódot, aki sikerrel veheti fel a harcot a Nemzeti Tömörüléssel szemben. Ha Macronék ezt elmulasztják, akkor a jelenlegi elnök és irányvonala csak egy tízéves közjáték lesz a francia politikatörténetben – és 2027 után akkor egy ismét nagyot változó francia közélettel fogunk találkozni.
Nyitóképen: Marine Le Pen és választói (FRANCOIS LO PRESTI / AFP)
Egyik napról a másikra jobb helyzetbe fog kerülni a keleti szomszédunk.
Francois Bayrou már a negyedik kormányfő lesz Emmanuel Macron elnöksége alatt.
Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés. Pindroch Tamás írása.
A francia elnök is elkezdett mozgolódni.
Becslések szerint mintegy száz beazonosított személyről van szó.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
