Azt hittem, hogy ez a pokoli támadás elaltatja az „ébredők” hangját, visszafogja a dogmatikus társadalommérnökök nevelési kényszerét – naiv voltam.
1.) „(…) Kering a fejemben az a gondolatfoszlány is, napok óta, de kimondani is alig merem, leírni pláne, mert ilyen pillanatokban áldozathibáztatásnak vagy ilyesminek tűnhet bármi. Szóval hogy van abban valami szimbolikus izé (a „sorsszerű” jelzőt messzire kerülöm), hogy a gázai faltól és a fal mögött izzó, rongyos, nyomorgó, gyilkos gyűlölettől alig egy-két kilométernyire tartottak goapartit a műfaj obligát neohippiánus peace-love-unity szellemében. Kövér Lászlónak erről talán eszébe jutna a hanyatló Nyugat vagy a dekadens fogyasztói társadalmak embertelen/istentelen hogyishívjákja meg egyéb ilyen baromságok. De nekem ilyesmi természetesen nem jut eszembe. Csak az, hogy hát mennyire kell ehhez, mármint a fal tövében goázáshoz (és itt a goázást tényleg tekintsük szimbólumnak) naivnak lenni? Már-már elbizakodottnak. (…)” – olvasom megrettenve egy mai publicisztikában.
Nem meri, de azért leírja, sunyin jelzi, hogy ő nem hibáztatja az áldozatokat, majd megfeddi az ártatlan bulizókat, akiket lemészároltak.
Ez az a színvonal, mint amikor együttérzünk Zsófikával, akit megerőszakoltak a Nyugati pályaudvar aluljárójában, de hát hogy lehetett olyan naiv, hogy miniszoknyában ment oda, már-már elbizakodott, hiszen köztudott, hogy ott bizony nőre éhes férfiak is járnak.
Tele a máskor oly érzékeny lapok hasonló szennyel.
2.) Olvasom lépten nyomon, hogy megrendítő, amit Izraelben látunk, hanem hát ugye ez az ára annak, hogy populista kormányt választottak.
Tehát: kollektív felelősséget visel a demokratikus választásokon voksoló polgárok többsége azért, mert halomra ölik őket a terroristák, mivel olyanokra voksoltak, akikről úgy ítélték meg, hogy személyes érdekeiket és/vagy a népakaratot képviselik.
3.) Amerika legpatinásabb, borostyánligás egyetemein normának számít az Izraelt orvul megtámadó terroristákkal szemben vívott háború szélsőbaloldali értelmezése, miközben ugyanezekért a terroristákért számosan tüntetnének Európa nagyvárosaiban.
Írják, nyilatkozzák – moderáltabb megszólalók, szervezetek is –, hogy Izrael embertelenül bánik a Gázában élőkkel a hadviselés alatt.
Eközben Izrael állam felszólítja a Gáza városban élőket, hogy mielőbb hagyják el a helyszínt, mert kifüstölik onnan a terroristákat, a terroristaszervezet pedig felszólítja az ott élő palesztin civileket, hogy csak maradjanak otthon, ne törődjenek a felszólítással.
Legyen világos: egyetlen ártatlan civilnek sem lenne szabad meghalnia egy katonai konfliktusban. Minden ártatlan civil halála – függetlenül a nemzetiségétől – szükségszerűen a harcot kirobbantó terroristaszervezet felelőssége. Nem csupán azoknak a halála szárad a lelkükön, akiket meggyilkoltak, hanem azoknak a vétleneknek is a gyilkosaik, akiket a célzott válaszcsapásokban akaratlanul is elér a gazembereket irtó hadjárat.
Nem elidegeníthetetlen emberi jog terrorcselekményeket megvalósítani, terroristákat bújtatni, terroristákkal bárhogy is kollaborálni.
A terror elől menekülő, a terrort megvető palesztin áldozatok, akiket az izraeli védelmi erők egy-egy offenzíva során eltalálhatnak, ugyanolyan szívfájdító áldozatai ennek a háborúnak, mint a kerítés túloldalán meghalt civilek, s haláluk okozója is ugyanaz: az arab terrorszervezet(ek).
A fentebb megemlített írások, nyilatkozatok esetében nem véletlen sorozatokról van szó, nem meggondolatlan, esetszerű mondatokról, hanem a csecsemők kiontott vére, a lemészárolt családok ki nem hűlt holttestei árnyékában kibuggyanó gyógyíthatatlan gyűlöletről (melynek egyáltalán nem feltétlenül Izrael a tárgya, hanem minden és mindenki, aki/ami a szerzők gondolkodásától eltérést mutat), az embertelenség szerencsére tét nélküli, de annál aljasabb megnyilvánulásainak tömegéről.
Azt hittem, hogy ez a pokoli támadás elaltatja az „ébredők” hangját, visszafogja a dogmatikus társadalommérnökök nevelési kényszerét – naiv voltam, „már-már elbizakodott”.
(Nyitókép: JACK GUEZ / AFP)
Ezt is ajánljuk a témában
A Hamász támadása után a lázító hangok elhalkultak. De mekkora rombolást vittek végbe addig? Hogyan fordulhatott szembe a baloldal Izrael biztonsági létérdekeivel? Sebes Gábor írása.
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Nyilván nem. Míg Budapesten Izraellel vállaltak szolidaritást, a Nyugat nagyvárosaiban a palesztinokért tüntetnek.
Vége a reménykedésnek? A biztonságpolitikai szakértő szerint hiú ábránd fordulatot várni, a kocka már el van vetve.
Merz szerint maximálisan fokozni kell az Oroszországra gyakorolt nyomást a háború befejezéséért.
Az Európai Bizottság őszi gazdasági előrejelzésében végre kimondja, a konfliktus Kelet-Európa országainak gazdasági növekedését fékezi a legjobban.
A vezető európai államok folyamatosan sürgetik, Japánt és az Egyesült Államokat, hogy „az európai példát követve” használják a lefoglalt orosz vagyont Ukrajna megsegítésére.
Az amerikai–orosz béketervezet mögött egyre nagyobb a frusztráció, miközben Kijev kettős játékot folytat: kifelé engedékeny, befelé ellenáll.
Több mint kétszeresése emelnék a tartalékosok számát.
Elévülhetetlen érdeme van abban, hogy a Horthy-korszakról napjainkra hiteles, harag és részrehajlás nélküli kép rajzolódhasson ki.
A góljai több mint felét fejjel jegyzi.
Kapcsolódó cikkek a Háború Izraelben aktában.
A Die Tageszeitung szerint a magyar miniszterelnök csúnyán beleköpött a liberális mestertervbe.
A palesztin agressziót mértékkel kezeli a zsidó állam.
A tűzszünet végrehajtása egyelőre a terveknek megfelelően halad, ám a felek közötti feszültség továbbra is tapintható.
