Kedves uniós vezetők, ezzel a förtelmes antiszemitizmussal valamit mégiscsak kezdeni kéne, nem gondolják?

Óriási felháborodás követte 2018-ban azt a szörnyű tragédiát, hogy egy fiatal migráns agyonszúrt, majd felgyújtott egy idős asszonyt Párizsban. Különösen is tragikus volt a bűncselekmény annak fényében, hogy a gyilkos muszlim volt, az áldozat pedig annak idején kalandos módon túlélte a holokausztot. Nemcsak tragikus, hanem szimbolikus is volt ez – a vészkorszak „utolérte” a szegény asszonyt. Aztán a felháborodás egész gyorsan elült...

Ebben az időszakban a sokasodó terrorcselekmények és az illegális migráció erősödése elkezdte ráirányítani a figyelmet arra, amiről Nyugat-Európa nagyvárosaiban alighanem mindenki tud:

A jobb élet reményében, részben az egykori gyarmatokról útra kelő tömegek hozzák magukkal az összeférhetetlen, ám szilárd ideológiájukat, szokásaikat, törzsi ellentéteiket – és sok esetben a zsigeri antiszemitizmusukat. A merényletek megmutatták azt is, sokszor a többed generációs migránsok a leginkább fogékonyak a radikális eszmékre.

Miközben sorra készültek a Magyarországot zsidóellenességgel és bevándorlás-ellenességgel egyszerre vádoló uniós jelentések, majd lett az LMBTQI-közösség ügye az egyik legfontosabb az egyes intézmények és multicégek számára, a progresszív politikai térfélen egyre inkább teret nyert a felismerés: a munkásosztály helyett új csoportérdekeket kell keresni. Így jutottak el többen – a transzok mellett – a migránsokhoz, s ez a gondolat lett nagyjából a mainstream az európai fősodorban. Erre szakosodott NGO-k pedig a bevándorlás és a „sokszínű társadalom” eszméje mellett hamar felfedezték maguknak az állítólag jogfosztott palesztinokat.

E leírás nyilván leegyszerűsítő, de nagyjából mégis ez történt. Így fordulhatott elő, hogy miután a Hamász-terroristák több mint ezer ártatlan civilt öltek meg Izraelben, csecsemőket, házaspárokat, fesztiválozó fiatalokat, időseket gyilkoltak meg hidegvérrel és büszkén, illetve hurcoltak el túszként az otthonukból, a felvilágosult Nyugat nagyvárosaiban (mások mellett)

Már nemcsak az Európában élő arabok, hanem a Harvard Egyetem diákszervezetei is leplezetlen szimpátiával tekintenek a meztelen és véres női holttesttel pózoló Hamász-katonák felé.

Ebben a helyzetben. Nehéz szavakat találni...

Míg Ukrajna esetében az EU országai egyszerre és közösen álltak a megtámadott fél mellé (igen, Magyarország is!), most az Európai Unió intézményei is féloldalasan foglalnak állást, pláne hogy a támogatások folyósítása sem akadt meg. Érdemes közbevetni: míg Gázából rakéták repülnek és terroristák kelnek útra, addig nálunk néhány egyetemi kuratóriumi tag megbízatásának határidejével van jelenleg gond, ezért nem jöhet EU-forrás. Zárójel bezárva.

Ha már a tavaly februári gyalázatos támadás után néhányan elkezdték használni, akár kölcsön is vehetnénk a kifejezést: mintha bizony Európa a történelem rossz oldalára állt volna.

Nyilván semmi sem fehér vagy fekete, de a tendencia és a hangsúlyok egyértelműek, s mire elkezdenek érkezni a képsorok (ahogy azt bemutattuk, ebben is erősen elfogult a nyugati média) az izraeli haderő gázai ellencsapásairól, alighanem napokon belül mozgásba lép majd az antiszemitizmussal átitatott progresszív gépezet, az ENSZ és az Amnesty International mellé felsorakoznak majd a jogvédők, talán Greta Thunberg is, együtt sír majd a plakátokon a palesztin gyermek és a nemváltás lehetőségétől megfosztott magyar tinédzser.

De ne legyen így!

hogy mind az ukrajnai, mind az izraeli dráma mihamarább lezáruljon, kezdődjenek újra a Trump és Kína által tető alá hozott közel-keleti békefolyamatok (hoppá, a liberális-kedvenc Joe Biden mérlege már nem is lehetne csúfosabb: kudarcos afgán kivonulás, orosz-ukrán háború, soha nem látott terror és feszültség Izraelben, örményeken triumfáló azeriek, stb…), a világ konfliktusaira való ráhatását szinte teljesen elveszítő, a „jóemberkedésben” azonban verhetetlen Európa pedig újra megtalálja önmagát.

Tudom: bilibe lóg a kezem!

Viszont ezzel a förtelmes és igazolhatatlan antiszemitizmussal valamit mégiscsak kezdeni kéne, nem gondolják, kedves, jogállamiságra és melegjogokra oly érzékeny európai vezetők? Ja, ha önök is kezdik átvenni ezt a nézetrendszert, úgy bajosan fog sikerülni…

nyitóképünk illusztráció, forrás: MAIRO CINQUETTI / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP