„A Dél-Izrael elleni támadás nem csak a szokványos kegyetlenkedés volt. A civilek irgalmatlan és szisztematikus lemészárlása felért egy XXI. századi barbár pogrommal. A szörnyű képek, amelyeket a Hamász emberei rögzítettek, hogy hencegjenek a tettükkel, rémisztő tanúságként szolgáltak az emberi gonoszságra. Bőven felértek a számos lefejezéses videóval, amelyek az Iszlám Állam és más terrorszervezetek embertelenségét dicsőítették. Épp elég rossz volt nézni a Hamász szervezte pogromot.
Ennél is nyugtalanítóbbak ugyanakkor különböző Nyugaton élő csoportok önelégült hangjai, amelyet azt állítják, Izrael felelős a szörnyűségekért. A magukat progresszívként meghatározók sorra bizonygatják, ők is úgy vélik, a gonosz cionisták hozták magukra a bajt. Még az sem készteti őket gondolkodásra, hogy elaljasult Hamász-gyilkosok csecsemőket mészároltak le. Janisz Varufákisz volt görög pénzügyminiszter kijelentette, soha nem ítéli el a Hamászt a kegyetlenkedéseiért. Mint fogalmazott, »az út, amely véget vet az ártatlan életek – palesztinok és izraeliek – tragikus elvesztésének, egy alapvető első lépéssel kezdődik: az izraeli megszállás és apartheid felszámolásával«.
De még ez is civilizált reakciónak számít ahhoz képest, hogy a New York-i izraeli konzulátus előtti palesztinpárti tüntetés egyik felszólalója úgy találta, kétszázötven fiatal lemészárlása egy izraeli zenei fesztiválon kiváló nyersanyag a humoros megjegyzésekhez. Izrael ellenzői, úgy tűnik, különös örömet leltek a fiatal táncosok tömeges legyilkolásának látványában. Mennah Elwan, a brit egészségügyi szolgálat, az NHS egyik orvosa azt közölte az X (ex-Twitter) mikroblogon: az életüket mentve menekülő fiatalok nem civilek voltak, mert »Izraelben nincsenek civilek«. »Ha ez az otthonotok lenne, ott maradnátok és harcolnátok!« – gúnyolódott a menekülő táncosokon. Félreérthetetlen az üzenet, amelyet ő és nyugati palesztinpárti aktivistatársai a világnak küldenek: »nincs itt az ideje a finnyáskodásnak, elvégre csak zsidó életekről van szó«.”
Nyitókép: ETIENNE TORBEY / AFP