„Évek óta minden tavasszal vezetek egy csoportot a Szentföldre. Igen, Izraelbe. Számomra szent az a hely, ahol Jézus élt, vándorolt, tanított. Itt emlék és relikvia minden kő, ami láthatta a Mestert. A folyó, amiben megkeresztelkedett, a tó, aminek a partján prédikált, az utca, ahol vonszolta a keresztjét. Ha valaki nem is hívő, vagy nem olvasta a Bibliát, hallani biztosan hallott arról az emberről, akinek alig háromévi nyilvános szereplése alapjaiban határozza meg az európai kultúrát. Valószínű nem új információ az sem, hogy ennek a rövid szolgálatnak a központi üzenete a szeretet volt. Ő volt az, aki arra szólította fel a követőit, hogy szeressenek feltétel nélkül, azon az áron is, hogy megbocsátanak az ellenük vétőknek.
Ez az egyszerű názáreti ács, a szemet szemért, fogat fogért társadalmában képes volt kiállni a béke és az egység tanításáért, hogy egy egészségesebb világot tudjunk építeni, és azt annyira komolyan gondolta, hogy tűrte, hogy keresztre feszítsék miatta. És most, de igazából az elmúlt kétezer évben mindig, háborúk, a népek és vallások közötti konfliktusok tépázzák ugyanezt a földet. Mindenki a magáénak akarja, és mindenki meg van győződve a saját igazáról. Szerencsétlenségére három nagy világvallásnak is szent városa Jeruzsálem: a zsidó nép Dávid városát tiszteli benne, amit Isten nekik adott nekik. A muszlim vallás számára a Sziklamecset az egyik legfontosabb zarándokhely, ahonnan Mohamed az égbe ment. A keresztények pedig Jézus életének legfontosabb eseményeit kötik ide. Ezért hiába szent föld és szent város, örökké vallási és politikai torzsalkodás martaléka volt.
A mostani helyzet természetesen rettentően bonyolult, hiszen egyaránt magában hordozza az elmúlt évszázadok vallási, politikai és kulturális feszültségeit, nem tisztem ezért mélyebben elemezni, nem is lenne rá elegendő felület. Természetesen minden nemzetnek joga van megvédenie a határait. A valódi honvédő háborút azonban a jogtalan agresszióval szemben, az ország határain belül vívják, a támadással arányos és szükséges mértékben. Ezt látjuk például Ukrajna esetében. Gyerekeket lefejezni, fesztiválozó fiatalokat válogatás nélkül lemészárolni, civil célpontokat bombázni nem ez a kategória. Nincs olyan magasztos cél, ami ezt szentesítené, így az erkölcsi felelősség alól nem ment fel semmilyen körülmény. Éppen ezért nem vagyok hajlandó még csak el sem gondolkodni a »kinek van igaza« kérdésen.”
Nyitókép:Raunamaxtor/Getty Images