Ebben a történelmi helyzetben a felvidéki, identitásában tudatos magyar polgári közösség nem tud, nem akar egy kórusban megszólalni az önmagából kifordult szlovák nemzettel.
„Erőt és reményt ad az az igyekezet, amelyet a felvidéki magyar közösségünk köreiben látni az utolsó hetekben. Valami felébredt, és mintha meg is mozdult volna. Ez utóbbi azért meglepi az embert, a mi mozdulatlanságunk, csendes, minden feltűnést görcsösen kerülő létünk erősen jellemző a felvidéki magyarságra. Ezt nem kell önkritikának értelmezni, csupán annyiról van szó, hogy a felvidéki magyarok talán az egész kisebbségi magyarság leginkább polgári hagyományokból táplálkozó közössége, és mint ilyen, erősen ragaszkodik a többségi társadalom erkölcseihez, szabályaihoz. Erre csak büszkék lehetünk, társadalmunk egyik legmegbízhatóbb tartóoszlopa vagyunk, és maradunk is annak.
Amikor viszont a polgárnak meg kell mozdulnia, az az a pillanat, amikor vagy külső veszélyeztetés, vagy belső erkölcsi, jogi anarchia bomlasztja a közösséget. A mai Szlovákiára lesújtott mindkét veszély, és ebben a történelmi helyzetben a felvidéki, identitásában tudatos magyar polgári közösség nem tud, nem akar egy kórusban megszólalni az önmagából kifordult szlovák nemzettel. Amit ma Szlovákiában tapasztalhatunk az kétségkívül a politikai kultúra hiánya, amely az utolsó egy évszázad tudatos történelemhamisításából ered. A történelmi tényként elfogadott nemzeti mítoszok, a tankönyvekben tanított elmagyarosodott szlovákok, mármint ön és én, fantazmagóriája, a magyar helyett az »uhor« koholmánya, a levert német és magyar feliratok történelmi emlékeinken. Mindez most nagyon durván megérkezett, hogy megbosszulja magát a szlovák társadalom nagy részén a progresszív ideológia formájában.
Szlovákiában egy évszázada rendszerszintű történelemhamisítás zajlik, és most válik tapinthatóvá az, amire sokan figyelmeztettek, hogy ennek idővel elsődleges áldozatai maguk a szlovákok lesznek. A nyugati nemzetellenes progresszív ideológia olyan gyorsasággal illeszkedett nemcsak a szlovák fiatalok politikai identitásába, hanem az értelmiségi felnőttekébe is, hogy ha mi, magyarok nem tesszük meg azt a minimumot, hogy bejuttatjuk politikai képviselőinket a parlamentben, jó eséllyel ezek fogják eldönteni hazánk jövőjét, de még inkább megpecsételni sorsát.”
***
Nyitókép: Getty Images / Westend61
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Döbbenetes lépésre szánta el magát a szlovák parlament: büntetnék a kritikát, miközben a Beneš-dekrétumok sebei ma is véreznek. Íme egy megrázó családi vallomás a pokolról: a nagyapát fűtetlen marhavagonban vitték kényszermunkára, a házukat elvették, és a hatalom most azt üzeni: nemhogy jóvátétel nincs, de még az igazságot kimondani is tilos.
Mandula Viktor szerint gyanús, hogy Halász Noémi több évnyi szakmai és politikai terepmunka után vonul le a pályáról.
A Beneš-dekrétumok mai következményei és a börtönfenyegetés ellen szólalt fel.
A politikai elemző a Kobak Klub rendezvényén arról is beszélt, hogy elmúlt „az újdonság varázsa, Magyar Péternek újítania kell”.
Súlyos hibát vétettek a pozsonyi nemzeti galériában.
A külügyminiszter szerint úgy látszik, Szlovákiában is van olyan párt, amelyik csak ellenzékben fedezi fel, hogy élnek magyarok a Felvidéken.
Ahmedet – aki csaknem 20 évvel azelőtt hagyta el Szíriát – korábban Anthony Albanese ausztráliai miniszterelnök is meglátogatta a kórházban, és nemzeti hősnek nevezte a férfit, aki több műtéten is átesett.
Érdemes egymás mellé tenni a számokat.
