Elvtársak! Elvtársnők! Véget kell vetnünk a bolygónormatív kisebbség uralmának! Fizessenek a gázbolygók! (VIDEÓ)

Így, ezzel az irigylésre méltó nyíltsággal mondta, pacekba, mindenféle kétely vagy kellemetlenségérzet nélkül nyilatkozott egy komplett tudomány kapcsán.

A sokrétű identitásválságok luxusába belewoke-kant civilizációnk csúcsa ez a lány, kétség sem fér hozzá.

Mert hát miközben a különféle csoportidentitásokat bevagonírozták a múlt század második felének internacionálé-tereibe (Anderson a nemzet mint „elképzelt közösség”-étől McLuhan „világfaluján” át a Fukuyama által a történelem bámulatra méltó rövidlátással vizionált végéig hosszú a sor a világ ekkor még szabadabbik felén is), ezalatt a tömegek mesterségesen előidézett identitáséhségükben mindent befaltak, amit eléjük tettek.

Előbb a humántudományokat darabolták bele a fazékba, eltartott úgy az ezredfordulóig, mire politikailag korrektre párolták őket az eleve esendő pszichológiától a szociológián át a történelemtudományig; a mérnökök, matematikusok, fizikusok, közgazdászok és az egyéb számemberek ekkor még nevettek az egészen, mert kettő meg kettő akkor is négy, ha valaki fejreáll, és közben nonbináris kacsamájpástétomnak képzeli magát ugyebár, a számítás csak így helyes, nem értelmezés kérdése, elvégre a számok a betűkkel ellentétben egyetemesek.

hogy alapos emésztés után kiderüljön, a nyugati formális logika és a matematika is úgy kirekesztő, ahogy van.

A biológia a legújabb áldozat: a genderelmélet, amely eleinte csak körbesziszegte, immár a kromoszómákig marta vissza a valódi tudományt művelni akarókat; nemrég az elsődleges és másodlagos nemi jellegek mentek a levesbe, posztmodern Mengelék kései és injekciós tűi villogásával kísérve.

„A biológia irreleváns” – mondta a lány. Vox populi, vox dei.

Például végre lesz valaki, aki elég bátor, s ki meri jelenteni, hogy „a gravitáció ma már irreleváns”. Hiszen a gravitáció csak az univerzum törpe kisebbségére, jelesül főként az égitestekre és környezetükre igaz, a világűr többi 99,99 százalékára nem – ergo megint egy domináns kisebbség nézőpontja lett a norma. Továbbmegyek: ez a gravitációnak nevezett, elavult etalon nem egyforma két égitestnél, tehát szó sincs arról, hogy bináris lenne (vagy van, vagy nincs), sokkal inkább egy nonbináris skáláról van szó; a Földön erősebb, a Marson gyengébb, ráadásul ez folyton változhat egy égitest életében, annak függvényében, milyen vonzónak érzi magát.

Nem következik más ebből, elvtársak, mint a haladó kötelesség,

És gondoljunk azokra, akik talán nem mernek önmaguk lenni!

Lehet, hogy a Földre is csak a bigott ciszcsillagászok erőltették rá, hogy egy szénalapú életre alkalmas, 1g-s gravitációval vegetáló, hatmilliárd tonnás bolygónak vallja magát, s igazából nem érzi jól magát a kérgében (ezt a Nyugaton úgy mondják, planetodiszfóriában szenved). Simán lehet, hogy négy kisbolygóként boldogabb lenne – nekünk pedig ideje lenne megérteni, hogy mindenkinek joga van identitása saját meghatározásához, sokszor csak bátorítás kell az ilyeneknek.

Mondjuk, egy-egy ilyen videó után az ember fejében megfordul: nem is olyan rossz ötlet ez.

(Nyitókép: képernyőfotó)

***