A 2008-as bukaresti NATO-csúcson hangzott el az a súlyos mondat, hogy Ukrajna és Grúzia egyszer NATO-tag lehet – ezt a Kreml konkrét ígéretnek, és a maga számára egy konkrét biztonsági fenyegetésnek vette, hiszen ezzel két, orosz érdekterülethez tartozó állam sodródott volna el Moszkva szövetségéből. 2008-ban egy tagsági akcióterv nyitásáról beszéltek, 2023-ban, egy másfél éve tartó háború viselése után Ukrajna számára ez már túlhaladottá vált, az ukrán hadsereg a gyakorlatban bizonyította működőképességét, Kijev ezért konkrét csatlakozási menetrendet várt. A NATO ezt elismeri, de
intézményi és demokratikus reformokat (a korrupció letörését, a jogállamisági hiányosságok pótlását, a demokratikus intézményrendszer megerősítését) kér Ukrajnától,
a két szakaszú (tagsági akcióterv – csatlakozási tárgyalás) folyamat első szakasza helyett kész a második szakasz megnyitására.
„Ukrajna a NATO tagja lesz” – szögezte le az ukrán elnökkel tartott szerdai sajtótájékoztatóján a NATO főtitkára. Jens Stoltenberg szerint Ukrajna szuverén joga megválasztani, melyik katonai szövetséghez kíván tartozni, Moszkvának pedig nincs joga megmondani egy másik államnak, hova tartozhat, és hova nem.
A tagság elérésének konkrét idejéről egyik vezető sem beszélt, hiszen a folyamat teljesen a háború lezárulásának idejétől függ – a vilniusi csúcs ezt a felismerést hozta az ukrán vezetés számára.