Párizs közismert szinte már rendszeresnek mondható lázongásairól, amelyek legtöbbször a külvárosokból indulva terjednek át akár több másik nagyvárosra is. A város történelmét is átszőtték a rendre kitörő forrongások.
Forradalomról forradalomra
Az 1789-es francia forradalom hatása még ma is érezteti hatását az egész világon. Megvizsgálva a mai tüntetések és zavargások hivatkozási alapjait, azok szinte ugyanazok, mint amelyek a francia forradalomé is voltak: a jogok és az egyenlőség követelése, és az a vélekedés, hogy a politikai osztály teljesen elszakadt a valóságtól.
A mostani tüntetéseken is gyakran előkerül a demonstrálók részéről a forradalommal való párhuzam felvetése,
többek között az éppen aktuális vezetővel való leszámolás iránti igény is.
Az 1789-es forradalom legfontosabb párizsi eseményei között kiemelendő július 14-e, amikor is a forradalmárok elfoglalták a Bastille börtönét – július 14-e jelenleg is Franciaország nemzeti ünnepe. Miközben a forradalom után néhány évvel kibontakozott „nagy rettegés” időszaka, 1793. január 21-én lefejezték XVI. Lajos uralkodót, majd október 16-án feleségét, Mária Antóniát – Mária Terézia lányát – a mai Concorde téren szintén kivégezték. A forradalom végül nem hozta el az ígért szabadságot és demokráciát, ehelyett
káoszba fulladt, amelynek végül Napóleon vetett véget.
A párizsiak viszont továbbra sem adták fel: miután Napóleon uralma után visszaállították a Bourbonok uralmát, újabb forradalom tört ki 1830-ban. Ezt szokás júliusi forradalomnak is nevezni, aminek során a Bourbon-házat megfosztották a tróntól az Orléans-ok javára. A francia Nemzetgyűlés végül Lajos Fülöpöt választotta királlyá. Az ezt követő időszak – júliusi királyság – alatt vált Franciaország alkotmányos monarchiává.
Ennek ellenére Lajos Fülöppel se voltak eléggé megelégedve franciák – rossz termések, gazdasági válságok következtek –, így 1848. február 22-én kitört a „harmadik francia forradalom”,
amely a népek tavaszát, így a pesti forradalmat is inspirálta.
A forradalom megdöntötte Lajos Fülöp hatalmát, és utat nyitott a Második Köztársaságnak, amely viszont III. Napóleon Második Császárságával végződött.