Magyarországnak Ukrajna ügyében is igaza lesz – vallja az amerikai konzervatív véleményvezér

Matthew Schmitz a balos és konzervatív antiliberálisokat egyesítő amerikai Compact magazin egyik alapítója és szerkesztője. Korábban a First Things vezető szerkesztője volt. Írásai a The New York Times, a The Wall Street Journal, a The Washington Post, a Tablet és a The American Conservative című lapok hasábjain jelentek meg, utóbbinak egyben rovatvezetője is. A Claremont Intézet Lincoln-ösztöndíjasa és a The Fund for American Studies Robert Novak újságírói ösztöndíjasa is. Előadóként vett részt az MCC 2023-as békekonferenciáján.

***

Miért nem hajlandó feladni az amerikai jobboldal nagy része a háborúpárti álláspontját?

Az amerikai jobboldal megosztott a háború kérdésében, szemben a Demokrata Párttal és a baloldallal, ami nem megosztott egyáltalán. Barnie Sanders a vezető szocialista Amerikában, azaz egy olyan politikai irány képviselője, ami hagyományosan háborúellenes volt. Sanders ellenezte az iraki háborút is. Szerintem

Putyint a baloldaliak valamiféle őskonzervatívnak tartják, vagy egyenesen fehér nacionalistának. A kilencvenes készült amerikai filmekben a terroristák mindig kelet-európaiak voltak. Szóval az amerikai gondolkodásban elfogadott, hogy nem szeretjük a kelet-európaiakat, amiért terroristák. Másféle népeket nem annyira engedélyezett nem szeretni. J. D. Vance ohiói szenátort elég keményen elítélték, amiért viszonylag keresetlen szavakkal elmondta, hogy miért nem érdekli a háború, és miért ellenzi az amerikai beavatkozást. A védelmére keltem, mert szerintem igaza volt. Vance szerint Amerika fő problémái nem külsők, hanem belsők. Nikki Haley volt dél-amerikai kormányzó és ENSZ-nagykövet indul a republikánus párt elnökjelöltségéért, és ő meglehetősen héja. Trumpnak egyedi megközelítése van. Ron DeSantis floridai kormányzó pedig egyik lábbal itt, másik lábbal ott áll.

Melyik a domináns álláspont a háborúval kapcsolatban az amerikai jobboldalon?

Az amerikai jobboldalnak része a politikai jobboldal, az intellektuális világ, mely a lapokból és intézetekből áll, és természetesen a szavazók is részei. A szavazók gyakran nem szentelnek túl sok figyelmet a külpolitikának. Az infláció jobban érdekli őket. A szavazók nem egységesek, de leginkább Trumpra nyitottak. A politikai osztály és az intellektuális háttérország viszont nagyon háborúpárti. Trump az egyetlen jelentős személyiség, aki szemben áll velük. Négy évnyi kormányzása némileg átalakította az amerikai jobboldalt, több tere nyílt az amerikai katonai erő kritikájának és a populizmusnak,

És úgyszintén sokaknak nem tetszik, hogy J. D. Vance szenátor lett.

És mit gondol ön a háborúról?

Tartok az eszkalációtól. Nemrég épp egy gát robbant fel, és nem tudjuk, ki tette. Oroszország szerintem egzisztenciálisnak tekinti ezt a háborút, és bizonyos körülmények előállása esetén nem tartózkodna a nukleáris fegyverek bevetésétől. És Amerika nem mutat érdeklődést a konfliktus megoldása iránt. Szerintem fontos lenne eljutni egy fegyverszünetig.

Mik a várakozásai a következő elnökválasztással kapcsolatban?

Trump legyőzi Ron DeSantist, Trump lesz a republikánus elnökjelölt, és utána

Joe Biden lesz a demokrata jelölt, ha nem hal meg a választásokig. Jó egészséget kívánok neki, de a vezető demokraták is aggódnak a kora miatt. Biden kora nem teljes mértékben politikai hátrány: sok amerikai tudja látni benne a kedves nagypapát, a patriarchát, akivel nem mindenben ért egyet, de tiszteli. Ezért nem mindig jó ötlet a republikánusok részéről a korával támadni az elnököt. A választás fő polarizációs kérdése az lesz, hogy kedvelik vagy utálják Trumpot. A verseny nagyon szoros lesz, és akárki lesz is a vesztes, nem fogja elfogadni az eredményt.

Melyek lesznek az amerikai politikai élet meghatározó témái a jövőben?

Szerintem a gazdaság, az infláció, a kritikai fajelmélet, a genderügy, a bevándorlás és az ukrajnai háború lesznek a fő témák. A jobboldali jelölteknek azonban össze kell kötniük a woke-ellenes programjukat egy gazdasági agendával, amely javítja a hétköznapi dolgozók helyzetét.

Ez sok lehetőséget jelent, de sok problémát is hozott. Például fokozódik a feszültség a gazdag szavazóréteg és a szegény munkás szavazóréteg között, mivel más gazdasági elképzeléseik lehetnek. Egy sikeres republikánus politikusnak azonban szüksége van a szavazótáborában az újkapitalistákra és a munkásokra is. Vannak olyan dolgok is, amelyeket  könnyű helyre tenni: a mai amerikai adórendszer hátrányos a házasok számára. Ha egy pár nincs összeházasodva, és gyereket vállal, kevesebbet adót fizet, mintha közben összeházasodik. Szóval segíteni a házasoknak evidens lépés volna.

Ki az ön kedvence az amerikai politikában?

Ne bízz földi hercegekben – mondja a Biblia. Nyilván Trump a jobb választás az elnökséget tekintve, J. D. Vance pedig nagyon szimpatikus, ő már felvetette, hogy módosítani kellene az adórendszert.

A San Francisco-i érsek pár napja azt mondta, Amerika nem ismeri fel régóta létező antikatolicizmusát. Ön korábban a katolikus First Things szerkesztője volt. Milyen az amerikai katolicizmus állapota ma?

A katolikus egyház Amerikában hanyatlik. A katolikus bevándorlók miatt ez nem látszik annyira, de nélkülük épp annyira hanyatlana, mint a fő protestáns egyházak. Amikor a babyboom-nemzedék távozik közülünk, az egyház pénzügyi alapjai el fognak tűnni. A milleniumi generáció sokkal kevesebbet ad az egyháznak. Ez pénzügyi apokalipszist jelent. Az egyház a befolyásából is sokat vesztett, amit főleg a szexuális visszaélésekről szóló vádak okoztak. Többnyire kikarikírozzák az egyházat, holott a katolicizmus az gyarmatok megalapítása óta jelen van az Egyesült Államok területén. Az antikatolicizmus a puritánok perverziója. A világegyházban ugyanakkor a német és az amerikai egyház a két legfontosabb részegyház, már financiálisan, ők a két hatalmi központ.

S egyébként a nyugaton kívüli világ, a „globális Dél” katolikus egyházai is a konzervatívabbak közé tartoznak.

Miért lehet érdekes egy amerikainak Közép-Európa és Magyarország?

Amerika és Magyarország nagyon sokban különbözik. A 2020-as elnökjelölti vitában Joe Biden Magyarországot és Lengyelországot totalitáriusnak nevezte. Sokkoló volt. Nem kell szeretned ezt a két országot, hogy tudd, hogy nem totalitáriusok. Őrület, ahogy Biden kezelte a két országot. Többek közt azért tisztelem Magyarországot, mert szakadatlanul kiáll az ukrajnai háború tárgyalásos rendezéséért. Nem lehet véletlen, hogy ugyanaz az ország képviseli ezt az álláspontot, mint ami 2015-ben pedig jobban, mint bármelyik más európai ország, elutasította az illegális migránsok bebocsátását. És mintha azóta csendben többen is követnék Magyarország példáját, és nem ismerték el, hogy akkor Magyarországnak igaza volt. Magyarországnak túl hamar volt igaza, és ez bűn. De várható, hogy Magyarországnak Ukrajna ügyében is túl hamar lesz igaza.

Orbán Viktor azt szokta mondani, hogy a béketárgyalásoknak Moszkva és Washington közt kell lefolynia. Igazad ad neki?

Amerika aktív részese az eseményeknek az egyik oldalon. Nem fog megegyezés születni, ha annak nem része az Egyesült Államok – ez abszolút így van.

Mi a benyomása a magyar kormányfőről?

Sajnos még nem találkoztam vele. De nagyon egyetértek az ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspontjával, csodálnunk kell a migránsválság idején való kitartásáért is. Magyarországnak olyan vezetője van, aki gyakran szakít a fősodorral, és intelligens.

A kínai ügyekben is másképp gondolkodunk, nem szeretnénk választani a nyugat és Kína között, nem szeretnénk feladni a Kínával való kereskedelmet, de Amerika efelé szeretne minket terelni. Hogyan látja Kínát?

Nyilvánvalóan Amerika és Kína a világelsőségért versenyez. Magyarország pedig teljesen más helyzetben van ehhez képest, neki az az érdeke, hogy amennyire lehet, nyitott maradjon. Számos amerikai üzletember sem akar szakítani Kínával, ilyen például Elon Musk. Szerintem nekünk, amerikaiaknak nem kellene elfogadnunk azt a szemléletet, ami szerint Amerika csak úgy fejlődhet, ha konfrontálódik Kínával.

Nem lát ellentmondást a keresztény morál és a geopolitikai realizmus között?

Nagyon szimpatizálok a realistákkal, többnyire egyet szoktam velük érteni, de nem tartom magam realistának. Ugyanis szerintem az ember mégiscsak valamiféle jó szándékkal cselekszik. De a realisták nem antimoralisták, ha elolvassuk az írásaikat, látni fogjuk, hogy tudatában vannak a morális dilemmáknak, például a megjósolhatatlan következmények problémájának. És szégyenlik, hogy az amerikai gőg mekkora szerepet játszik a külpolitikánkban. Nem hiszem, hogy a külpolitikának moralistának kellene lennie,

De hát mélyen megosztott társadalmakban élünk, amelyekben nincs egyetértés arról, hogy mi a helyes – ezért is nehéz morális külpolitikát csinálni.

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán