Sokkal tisztább volna befejezni az antikvitás bölcsőiben a parlamentáris demokráciának hazudott bohóckodást

„Úgy tűnik történelmi vereséget szenvedett Alexis Tsipras és a ΣΥΡΙΖΑ. A görög radikális baloldal sorsa akkor pecsételődött meg, amikor a nemzetközi pénzpiacok és az őket kiszolgáló Európai Központi Bank 2015-ben, a görög nép két választáson és egy népszavazáson kinyilvánított akaratát semmibe véve kényszerítették a Tsipras-kormányt a pénzpiaci diktátumok végrehajtására. Görögországot nem Tsipras vitte csődbe, hanem a német bankok és az Európai Bizottságnak tökéletesen megfelelő – hol szocialistának, hol konzervatívnak maszkírozott – tolvaj klánok.

Az Unió elitje ezért hát jó érzékkel Tsiprasékkal vitette el a balhét. Ma újra a klánok kormányoznak. Pontosabban: az egyik klán vezéralakja, Micotakisz immáron második ciklusát kezdi, miközben a másik klán feje, Papandreu, volt kormányfő, bizonyos Eva Kaili párttársa, ugyan ellenzékben marad, de a tökéletesen felesleges Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése monitoringbizottságának azért ő a jelentéstevője a demokrácia és az emberi jogok magyarországi állapotát illetően. Tsipraséhoz hasonló sors vár Giorgia Melonira is.

Olaszországot a globális pénzügyi válság nyomán öntötte el az adósságáradat. Itt a pénzpiacok 2011-ben Berlusconi helyébe ejtőernyőztettek egy igazgatót a Goldman Sachstól, majd Giuseppe Conte alatt előbb szétrobbant az ígéretes MoVimento 5 Stelle-Lega koalíció, hogy aztán a népi legitimációt élvező Contét, az EKB-tól érkező, újfent a nemzetközi pénztőke által felkent Mario Draghi váltsa fel. Meloni ugyan megnyert egy választást, de ma éppúgy nem a maga ura, ahogyan 2015 után Tsipras sem volt az. Sokkal tisztább volna befejezni az antikvitás bölcsőiben a parlamentáris demokráciának hazudott bohóckodást: az Európai Központi Bank nyugodtan kinevezhetne mindkét országba helytartókat, akik időnként érdekes előadásokat tarthatnának az Európai Parlamentben demokráciáról és jogállamról.”

Nyitókép: Louisa GOULIAMAKI / AFP