Ódor mögött ennél valamivel kevésbé hangos, és egészen más pálya áll: mint a ma7 is megírta róla, „társalapítója a Pénzügypolitikai Intézetnek, a Költségvetési Felelősség Tanácsának és a Szlovák Pénzügyminisztérium Pénzérték Osztályának; aktívan részt vett több fontos szlovákiai gazdasági és politikai döntés meghozatalában monetáris és fiskális területen; több reformkoncepció társszerzője, köztük az euró bevezetési stratégiája, az adó- és nyugdíjrendszer változásai, a költségvetési felelősségről szóló alkotmánytörvénynek”. A reformok közül az egyik, ha nem a legjelentősebb, az az euró bevezetésének előkészítése volt; ennek része volt például a feltétel (munka, közmunka, kötelező átképzés) nélküli szociális juttatások megvágása, ami a munkanélküliség csökkenését hozta; s végtére is ez segítette a szlovákiai nyugat-európai befektetők beözönlését is akkor, amikor Magyarország a Gyurcsány-éra utolsó éveit élte az ismert eredményekkel.
Dióhéjben egyébként még Ódorról: a leendő ügyvezető miniszterelnök húsz éve foglalkozik állami pénzügyekkel, már 27 évesen a pénzügyminisztérium vezető közgazdásza és a Pénzügyi Politikai Intézet igazgatója volt, többször több funkcióban dolgozott a Szlovák Nemzeti Banknak és tanácsadói funkcióban a pénzügyminisztériumnak, volt az EU Független Költségvetési Tanács Szövetségének alelnöke, vendégoktatott a Közép- európai Egyetemen, és a hat évig tagja volt az úgynevezett Költségvetési Felelősség Tanácsának, mielőtt a jegybank alelnöke lett.
Fontos szempont számára a pénzügyi ismeretterjesztés, amellett, hogy több népszerű kötet szerzője (a legújabb, szlovákul megjelent könyvének címe Gyorstalpaló a zsenialitásról), és több tucat tudományos publikációé (na jó, azért ezeket Ľudovít Ódor néven jegyzi) arra is gondot fordított, hogy például néhány hete előadjon a Pozsonyi Magyar Szakkollégium hallgatói előtt. Itt egyébként olyanokat mondott, mint például
„ne a Google keresőjével vagy a robotokkal akarjunk versenyezni, inkább azokra a dolgokra, területekre összpontosítsunk, ahol a leghasznosabbak lehetünk, hiszen az emberiséget mindig is a kíváncsiság és az új ötletek vitték előre”.
Vagyis kevéssé valószínű, hogy – például úgy, ahogy a szintén magyar származású volt román miniszterelnök, Ludovic Orban – szlovákabb akarjon lenni a szlováknál.