Tabudöntés: egy magyar fogja vezetni Szlovákiát – de ki is ez az Ódor Lajos? Gyorsportré!

„Fizethetünk euróval, koronával vagy forinttal, lehetnek magasak vagy alacsonyak a kamatok, csak a kormányoknak van lehetőségük a magas árak ellen harcolni” – mondta tavaly egy interjúban Ódor Lajos. A Szlovák Nemzeti Bank alelnöki pozícióját 2018 óta betöltő, 1976-os születésű Ódor egyébként komáromi származású – itt is érettségizett a magyar nyelvű gimnáziumban –, és nem igazán illeszkedik a tipikus szlovák kormányfők szériájába.

Mint ahogy Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere, a Pro Civis Polgári Társaság vezetője, rámutat: ha ténylegesen megkapja a megbízást, mindenképpen tabut dönt ezzel, hiszen a jelenlegi közvélekedésbe igen nehezen fér bele, hogy egy magyar ember magas tisztséget betölthet Szlovákiában, pláne, hogy az országot vezetheti.

A végzettségét tekintve matematikus-menedzser (a pozsonyi Comenius Egyetem Matematika-Fizika Karának vonatkozó szakán végzett) pedig egy egészen más irányvonalat képvisel, mint elődei, a médiavállalkozó, szenvedélyes-belemenős Igor Matovič, vagy a most leköszönt Eduard Heger, aki amerikai szeszesitalkereskedelemmel koronázta meg korábbi pályafutását az üzleti életben, mielőtt a kormányfői bársonyszékbe vezérelték volna Matovič ügyei.

Ódor mögött ennél valamivel kevésbé hangos, és egészen más pálya áll: mint a ma7 is megírta róla, „társalapítója a Pénzügypolitikai Intézetnek, a Költségvetési Felelősség Tanácsának és a Szlovák Pénzügyminisztérium Pénzérték Osztályának; aktívan részt vett több fontos szlovákiai gazdasági és politikai döntés meghozatalában monetáris és fiskális területen; több reformkoncepció társszerzője, köztük az euró bevezetési stratégiája, az adó- és nyugdíjrendszer változásai, a költségvetési felelősségről szóló alkotmánytörvénynek”. A reformok közül az egyik, ha nem a legjelentősebb, az az euró bevezetésének előkészítése volt; ennek része volt például a feltétel (munka, közmunka, kötelező átképzés) nélküli szociális juttatások megvágása, ami a munkanélküliség csökkenését hozta; s végtére is ez segítette a szlovákiai nyugat-európai befektetők beözönlését is akkor, amikor Magyarország a Gyurcsány-éra utolsó éveit élte az ismert eredményekkel.

Fontos szempont számára a pénzügyi ismeretterjesztés, amellett, hogy több népszerű kötet szerzője (a legújabb, szlovákul megjelent könyvének címe Gyorstalpaló a zsenialitásról), és több tucat tudományos publikációé (na jó, azért ezeket Ľudovít Ódor néven jegyzi) arra is gondot fordított, hogy például néhány hete előadjon a Pozsonyi Magyar Szakkollégium hallgatói előtt. Itt egyébként olyanokat mondott, mint például 

„ne a Google keresőjével vagy a robotokkal akarjunk versenyezni, inkább azokra a dolgokra, területekre összpontosítsunk, ahol a leghasznosabbak lehetünk, hiszen az emberiséget mindig is a kíváncsiság és az új ötletek vitték előre”.

Vagyis kevéssé valószínű, hogy – például úgy, ahogy a szintén magyar származású volt román miniszterelnök, Ludovic Orban – szlovákabb akarjon lenni a szlováknál.

Magyar szempontból Őry szerint Ódor kakukktojás: valószínűleg nem tekintik magyarnak, illetve nem ezt tekintik elsődleges ismérvének, hanem szakmai kompetenciáit ismerik el, még akkor is, ha értelemszerűen politikai döntés is volt, hogy őrá esett a választás.

„Nyilván újabb tabukat lehetne dönteni, ha olyan narratívákat hozna be a közbeszédbe, amelyekkel a hungarofób elemeket vissza lehet szorítani, vagy ha felvetne olyan kérdéseket, amelyek a magyar közösséget érintenek”, hogy ilyen történik-e jó kérdés.

Ahogy az is, mihez tud kezdeni azzal a négy hónappal, ami elméletileg az előrehozott választásokig adatik neki, s ráadásul amelyből kettő nyári szünet, működő adminisztráció nélkül. „Inkább lehet itt arról szó, hogy Čaputováék erőteljes politikai döntést hoztak azért, hogy a széthulló kormány maradványai, köztük a leköszönt miniszterelnök frissen alapított pártja elől elvegye a reklámfelületet”; Őry hozzáteszi, sor kerülhetett volna erre korábban, mondjuk novemberben is, akkor jelentősen több tere maradt volna Ódornak megmutatni, mire képes.

Szlovákia leendő miniszterelnökével lapunk 2020-ban készített interjút, ami ezen a linken érhető el.

Nyitókép: Wikipedia, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium fotója