Már az utolsó kenetet is szlovákul adják fel a magyar haldoklóknak a ferencesek Érsekújváron

A Felvidék lakossága az anyaországihoz képest kimondottan vallásos, s igen konzervatív; az egyházi tekintélyek tisztelete is igen erős. Ahhoz, hogy egy egész hívő közösség panaszoljon be feletteseinél egy ferences rendházfőnököt, rendkívüli dolgoknak kell történnie.

Sajnos ez a helyzet Érsekújváron, ahol a magyar híveknél betelt a pohár: az utolsó csepp benne az volt, amikor a néhány éve regnáló rendházfőnök, Masseo Patrik Golha

– de tényleg az utolsó csepp volt ez, a szlovák rendházfőnök szorgosan töltögette a poharat addig is.

Mindenki nagyon megszerette a „beugrós” magyar papot

Érsekújvár egyike a régi színmagyar, mára erősen elszlovákosított-elszlovákosodott felvidéki városainknak, ahol a magyarság aránya alig lépi túl a húsz százalékot, és bár ennek ellenére magyar származású – független – polgármestere van Klein Ottokár (politikusi nevén: Otokar Klein) operaénekes személyében.

A városnak két katolikus temploma van, a zömmel magyar gyámolításban működő plébániatemplom, és a ferences kolostor, amely egyben templom is, és a 17. század óta a kommunista évtizedek kivételével folyamatosan a rend kezében van. Az alapprobléma itt is régóta adott: kevés a magyar ferences szerzetes; nem véletlen, hogy olykor egészen távoli vidékekről is érkeznek testvérek szolgálni, mint például korábbi riportalanyunk, az Indiából érkezett Joseph (ma már saját aláírásában is: József) atya.

Az utolsó újvári illetőségű, magyar ferences Kubovics János Konrád atya volt, aki az ezredfordulóig rendházfőnök is volt Érsekújvárott és környékén. „Őalatta kezdtem ministrálni; szépen rendbe hozta a kolostort, azonban áttették Fülekre, végül Pozsonyba, egyedüli magyarként, ahol ugyan vannak magyar misék, de nincs olyan közösség mint Füleken vagy Újváron, ebbe rokkant bele, ez is vitte el szegényt” – meséli Nagy Dávid, helybéli születésű ügyvéd, az újvári magyar katolikus közösség prominens tagja.

Az újvári közösség akkor sem nyugodott bele, hogy elviszik a papját: ekkor érkezett a már említett Cirill atya, aki a Margit körúti rendházhoz tartozott, emellett Szentendrén középiskolai tanár. Ideiglenes megoldásként hétvégenként és ünnepnapokon kezdett misézni a felvidéki városban, hogy az itteni ferences közösség magyar tagjai maradjanak lelkiatya nélkül; miközben az újvári közösség folyamatosan azon igyekezett, hogy valahogyan visszakapja Konrád atyát.

„De az ideiglenes megoldás mindig a leghosszabb, ahogy Richelieu mondja, Konrád atya nem tudott visszajönni, Cirill atya pedig mindenki nagy örömére itt maradt velünk: az újvári közösség nagyon megszerette, polgármesteri díjat is kapott, hatalmas munkát végzett, felélesztette a magyar ferences közösség hitéletét” – sorolja Nagy. A „beugrós”, utazó pap tehát végül áldásnak bizonyult.

A közeli színszlovák Hull nevű faluban született, negyvenes évei közepén járó szlovák szerzetes Dél-Szudánban teljesített missziós küldetést, mint arról 2015-ben a Dobré Noviny nevű lapnak is beszámolt. Érdekes módon, itt még élményként élte meg a többnyelvűséget: lelkesen számolt be az emberek Isten felé való nyitottságáról Szlovákiához képest, illetve, hogy „a liturgiát különböző nyelvű táncok és énekek színesítik”.

Totális magyartalanítás

A hívek Masseo feletteseinek írt panaszlevelükben ezzel szemben hajmeresztő gyakorlatokra világítottak rá. Jelesül:

• a Jézus szíve körmenet mindig közösen volt megtartva, a szlovák és magyar hívek együtt vonultak, felváltva énekeltek szlovák és magyar énekeket – ezt 2021 után eltörölte Masseo atya;
• a templomban, a rendházban van egy kápolna is, ahol húsvétkor zsolozsmákat szokás mondani, énekelni, eddig lehetett magyarul is, idén már tilos volt; hiába kérték a magyar hívek és Cirill atya – most már csak szlovákul lehet zsolozsmázni;
• Érsekújváron van egy hagyomány a két katolikus templom miatt: minden hétköznap volt magyar mise valamelyikben; Masseo a ferenceseknél a hétköznapiakat megszüntette, kizárólag minden hónap első péntekjén maradhattak megtartva;
• Bármilyen rendezvényre, amire meghívást kapott, Masseo atya nem jött el.

Noha jelentős a magyar hívőközösség, hétvégén és ünnepnapokon megtöltik a templomot,

• a ferences templomból eltűntek a magyar feliratok, minden csak szlovákul maradhatott, noha a magyar hívek éppúgy adományaikkal gazdagították a templomot (nem beszélve a korábbi évszázadokról, amikor épült és karban tartották);
• volt egy külön termük, ahol zajlott a magyar hívők katekizmusa és egyéb foglalkozások – ez a terem megszűnt, nincs helyiség, ahol a miséken kívül találkozhatnak, foglalkozásokat tarthatnak a hívek, be lettek szorítva az év nagy részére előre lefoglalt közösségi terembe;
• eddig lehetett kapni az egyetlen magyar nyelvű katolikus hetilapot, a Reményt, most már ezt sem lehet.

Azonban, mint arra Nagy Dávid figyelmünket felhívta, Masseo atya áldásosnak nehezen nevezhető ténykedése nem maradt a templom négy fala között, utolérte a híveket másutt is.

• Cirill atya járt korábban misét tartani az újvári idősek otthonába, ahol szintén nagyon szerették;

Ami viszont tényleg minden határon túlment, az az érsekújvári nagy állami központi kórházzal van kapcsolatban. Az egészségügyi intézmény működése alapvetően pozitív példa, mint Nagy rámutat: mivel jókora terület ellátásáért felelős az intézmény, a bekerülő betegek jelentős része, akár fele is magyar; így tényleg megjelentek a magyar feliratok, igyekeznek magyarul is beszélő ápolókat is felvenni, sőt, sok szlovák orvos is megtanult valamilyen szinten magyarul, ami a kivizsgáláshoz szükséges kifejezéseket illeti.

Teljesen természetesnek tűnt, hogy a ferences rend keretein belül a magyar betegekhez Cirill atya jár misézni, gyóntatni, és, kórház lévén, sajnos gyakran az utolsó kenetet is feladni. Masseo atya azonban állítólag kijelentette, hogy az újvári betegek ellátása az újvári ferencesek feladata, a Margit körúti, illetőleg szentendrei illetőségű Cirill atyának ott semmi keresnivalója – csak hát egyéb magyarul beszélő ferences nincs közel s távol, vagyis

Miután mindenhonnan kitúrták, Masseo bevitte a végső csapást: június elsejétől visszavonta Cirill atya működési engedélyét.

A történtekről Cirill atya a ferences templom magyar nyelvű honlapján tett rövid bejegyzésben tájékoztatta a híveket, részletekre nem tért ki.

Ez már a híveknek is sok volt

Természetesen megkerestük őt is és a rendházfőnököt is, tudakolva a menesztés okát. Cirill atya kérdésünkre levélben válaszolt:

„Vasárnap délben befejezett ügyként közölte velem az érsekújvári házfőnök, hogy május utolsó vasárnapján el kell köszönnöm a hívőktől, a rossz egészségi állapotom miatt. Ehhez azt kell hozzátennem, hogy másfél éve amputálták a jobb alsó lábszáramat, ám a rehabilitáció után, egy éve, visszatértem a tanári munkámhoz (18 óra/hét), valamint érsekújvári szolgálatomhoz is. Akkor járókerettel érkeztem, majd az utána következő két botot is elhagytam, azóta szabadon, bot nélkül járok”.

Ugyancsak nem örül, hogy az esemény sajtóba kerül, mert ez nem építi, hanem rombolja a szlovák és a magyar ferencesek közti jó kapcsolatot. Ugyanakkor leszögezte:

Vele ellentétben: „ferences szerzetes vagyok, engedelmességet fogadtam, ez ellen semmit nem szabad tennem. Nem értek vele egyet, de el kell fogadnom, alázattal”.

A hívők vasárnap a reggeli mise után aláírásgyűjtésbe kezdtek; s remélik: lesz még magyar mise Érsekújvárott.

A rendházfőnökség részéről viszont csütörtök reggel óta nem érkezett válasz lapunknak (ahogy cikkük szerint az őket jóval korábban felkereső Felvidek.ma-nak se).

Nyitókép forrása: https://ujvariferencesek.webnode.hu/