Életre kelnek a francia konzervatívok, árnyékkormánnyal kezdik ki Macront

Egykor Nicolas Sarkozy nagy párt-újraszervezési kísérletének indult – hogy aztán egyre inkább két szék között csússzanak az eljelentéktelenedés felé. A 2015-ben még Sarkozy által gründolt Republikánusok óriások vállán állnak:

annak sokadik reinkarnációja, amely most távol áll a saját régi grandeurtől.

A francia politikai élet ugyanis megváltozott. Egyrészt a korábban a szocialistáktól indult Emmanuel Macron saját centrista-liberális mozgalmat szervezett, és fiatalos lendületével 2017-ben megszerezte az elnökséget, valamint a pártjával a nemzetgyűlési többséget is. Macron alapvetően progresszív politikákat képvisel, ugyanakkor bizonyos üzeneteivel a (gazdaságilag) jobboldalibb középosztályt is meg tudta szólítani, mi több, manapság egyre többet udvarolt a jobboldalnak. A másik oldalon pedig a régen politikai karanténban tartott Le Pen-párt (ma már: Nemzeti Tömörülés) kiszabadult, és soha nem látott magasságokba emelkedett a támogatottsága, főleg a városi és a fejlettebb francia környékek vidéki kispolgári rétegei között – akik elégedetlenek. Nagyon.

E politikai felállásban a Republikánusok egyre kevésbé találták a helyüket, nevető harmadik helyett, mondhatjuk, síró negyedikként végeztek a tavalyi elnökválasztás után tartott nemzetgyűlési választáson 7 százalékkal. Még a baloldal és szélsőbal NUPES koalíciója is bőven megelőzte őket, a nagy francia politikai show pedig továbbra is Macron és Marine Le Pen között zajlik.

Mit tehet ekkor egy régi hagyományokkal és politikai tudással bíró, ámde megroppant mozgalom?

Így, miközben a pártot alapító Nicolas Sarkozyt épp jogerősen nyomkövető viselésére kötelezte a bíróság (a konkrét börtönbe vonulást megúszta), a Republikánusokat december óta vezető Éric Ciotti összehívta árnyékkormányát.

Ciotti karrierje a francia riviéráról indult, Nizza polgármesterének, Christian Estrosinak a helyettese, majd a Nizza központú Alpes-Maritimes megyének a vezetője lett. A 2022-es francia elnökválasztás előtt megmérettette magát a republikánusok elnökaspiránsaként is, de végül Valérie Pécresse legyőzte őt – hogy aztán Pécresse elbukjon az országos versengésben. A tavaly szinte romba dőlt pártban végül decemberben át tudta venni a vezetői pozíciót.

Beleírná a szigorúan szekuláris francia alkotmányba a „keresztény örökségünkre” vonatkozó utalást. Keményvonalasabb politikákat vinne a bűnüldözésben (100 ezer hellyel bővítené a börtönök kapacitását és 16 évre vinné le a büntetőjogi felelősségre vonhatóság korhatárát). Csökkentené azon családok támogatását, amelyek „nem tisztelik a Köztársaság értékeit”.

Nem határolódott el Ciotti a Franciaországban és más nyugati országokban nagy vitákat kavaró, a baloldal által szélsőségesnek tartott „nagy felcserélés” elméletétől sem, mondván: „A társadalmunk változóban van. Ha a nagy felcserélésről van szó, én azt mondom, felcserélés van.” Azt is megvallotta: ha az elnökválasztáson Macron és a Le Pentől is jobbra álló Éric Zemmour között kellene választania, akkor ő Zemmourra szavazna.

Ciotti szerint

Gazdasági jobboldaliként negyedmillió munkahelyet szüntetne meg a bürokráciában, felemelné a munkaórák számát és a nyugdíjkorhatárt, csökkentené a vállalati adókat és egyúttal a munkanélküli és egyéb segélyeket is, valamint eltörölné a felső középosztályt sújtó örökösödési adót is.

A Republikánusok új vezetője a külpolitikában Izrael nagy tisztelője, átvinné Franciaország nagykövetségét Jeruzsálembe. Arról is beszélt, hogy – mint De Gaulle is tette – újra kivinné Franciaországot a NATO egységes parancsnokságából.

Ciotti korábban a magyar miniszterelnököt is megvédte. 2018-ban az aktuális Európai Parlament kontra magyar kormány vita kapcsán a republikánus politikus arról beszélt: ő a Magyarországot elítélő EP-határozat ellen szavazott volna. „Ez egy igazi politikai per volt, ami egy holland zöld politikustól indult...

Vannak olyan országok, például Málta, ahol kivégeztek egy újságírót, és Málta ellen nem akarnak szankciókat kivetni. Mi meg azért támadjuk Orbánt, mert elmondta abbéli véleményét, hogy az országa kevesebb migrációt akar.”

Éric Ciotti a napokban mutatta be árnyékkormányát, amellyel szándékai szerint alternatívát mutatnának fel Macron kormányzásával szemben. Csapatában szuverenisták, gazdasági jobboldaliak és a párt fiatal nemzedéke is megjelenik. Hangsúlyt fektetnek a bevándorlás kérdésére, Franciaország újraiparosodására, az energia- és környezeti kérdésekre egyaránt. A külpolitika illetékese Michel Barnier, a francia és az európai politika nagy veteránja, korábbi miniszter, EU-biztos és a Brexit-tárgyalások európai uniós vezetője lett.

A republikánus árnyékkormány rögtön be is mutatta fő programpontjait és üzeneteit:

kibővítenék a népszavazásra bocsátható közéleti témák körét. Beleírnák az alkotmányba, hogy „senki nem hivatkozhat származására vagy vallására a Köztársaság törvényeivel szemben”.

Ciottiék azt is rögzítenék, hogy az európai uniós szerződések nem állhatnak a francia törvények fölött, hogy ezzel Franciaország ellen tudjon állni az Európai Unió egyes törekvéseinek.

Szigorítanák a büntetőjogot, az illegális migráció elleni fellépést: elítélés után megkönnyítenék a bűncselekményt elkövető idegenek deportálását. Évente meghatároznák a legálisabb beengedhető migránsok maximális számát, szigorítanák a családegyesítés lehetőségét is.

Ha mindezekből arra következtetünk, hogy a Republikánusok célja a francia jobboldali alsó és felső középosztály megszólítása, a tőlük elvándorolt választói tömegek visszacsalogatása, nem tévedünk. A Republikánusok új politikai üzenetei és javaslatai szinte egy az egyben megfeleltethetők a régi szélsőségeitől már korábban megszabadult, hangvételében mérséklődött Le Pen-mozgalom mai programjával is.

Ha Ciotti megszilárdítja hatalmát és irányvonalát, a következő, 2027-ben esedékes választásokig

Az biztos, hogy Macron két ciklus után már nem indulhat a négy év múlva tartandó elnökválasztáson, és egyelőre nem látszik, hogy a saját egy emberes show-ját ki tudná tovább vinni a pártjából.

Így már most az valószínűsíthető, hogy nyílt és izgalmas politikai versengés veheti kezdetét Franciaországban, ahol egy Macron után újrarendeződő politikai tájban bőven juthat mozgástér a jobboldalnak is.

De hogy a Republikánusok és a Nemzeti Tömörülés uniszónója a két párt és választótáboraik közeledését és jövőbeli szövetségét fogja-e majd elhozni, vagy mint a mágnes azonos pólusai, eltaszítják majd magukat egymástól és kíméletlen politikai háborúba torkollik majd a vetélkedés, a jövő zenéje. És az, Franciaországot ismerve, elég hangos tud lenni.

Nyitóképen: LUDOVIC MARIN / AFP